Itt - Magyar Talajtani Társaság

Szennyvíziszap-kezelés hatása a talaj Cd és Cr frakcióira...
Mind a négy talaj és az összes terhelési szint együttes figyelembevételével regreszszió-analízist
végeztünk a KÁDÁR és MORVAI (2007) által publikált „összes” (cc.
HNO 3 + H 2 O 2 roncsolás) és mobilizálható (NH 4 -acetát + EDTA kivonat) elemfrakciók
és az árpaszem elemtartalma között, majd ugyanezt a regressziót elvégeztük a talaj
mobilis elemfrakciójával is. Eredményül azt kaptuk, hogy a Cd NH 4 NO 3 -oldható frakciója
adta a legszorosabb összefüggést az árpaszem elemtartalmával. A Cr esetében az
„összes” frakció adta a legjobb korrelációs értéket, de az árpaszem Cr-tartalma nem
változott szignifikánsan a kezelések hatására. A regressziós egyenes meredeksége alacsony
és az elıjel szerint a talaj „összes” elemtartalma fordított arányban áll az árpaszem
elemtartalmával. Így csak azt a feltevést erısíti meg, hogy az „összes” elemtartalomból
nem következtethetünk a növényi elemfelvételre. A regressziós egyenletek a
következık:
[Cr] árpa = -0,002 · [Cr] összes + 0,3 R 2 = 0,47**
[Cd] árpa = 2,51 · [Cd] mobilis + 0,02 R 2 = 0,73***
Az iszappal kijuttatott elemek elenyészı hányada jelenik csak meg mobilis formában
a talajban. A vizsgált elemeknél a terhelés növekedésével egyre kisebb arányúvá
vált a mobilis frakció a kijuttatott elem mennyiségéhez képest. Azaz minél gazdagabb
a talaj a vizsgált elemekben, annál kisebb hányaduk van mobilis formában. Legkisebb
ez az érték a Cr esetében, ahol a kijuttatott mennyiségbıl átlagosan kevesebb, mint
0,01% mobilis. A vizsgált elemek a legnagyobb arányban a két homoktalajon, elsısorban
a savanyú homokon voltak a mobilis frakcióban.
A mobilis Cd és Cr frakció jelentıségének csökkenése az iszapterhelés függvényében,
tükrözıdik a mobilizálható frakcióhoz viszonyított arányának csökkenésében is. A
mobilis frakció részesedése a mobilizálható frakcióból mind a négy talaj és az összes
terhelési szint figyelembe vételével a Cd esetében 6, a Cr esetében 5%. A mobilis Cd
mennyisége a mobilizálhatóhoz képest csökkenı tendenciát mutatott a terhelés függvényében
(átlagosan 5-rıl 3 %-ra). A savanyú homokon volt a legnagyobb a visszaesés:
15%-ról 8%-ra. Ezen a talajon volt a legnagyobb a mobilis Cd frakció aránya is: átlagosan
19%-a a mobilizálhatónak.
A mobilis Cr aránya a mobilizálhatóhoz képest szintén csökkent az iszapterhelés
függvényében, átlagosan 6-ról 3 %-ra. Ezek a változások azt mutatják, hogy az iszapterhelés
függvényében a talajvíz szennyezıdése és a növényekre való toxikussága
szempontjából legjelentısebb, mobilis elemfrakció aránya egyre kisebb a szennyezıdés
nagyságához viszonyítva.
A vizsgált elemek viszonylagos mobilitásának csökkenése – mely különösen a homoktalajokon
kifejezett – összefügghet az iszap által okozott pH emelkedéssel és a
megnövekedett humusztartalommal, ami elısegíthette a fémek megkötıdését a talajban.
Irodalom
6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti víz
szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekrıl és a szennyezések mérésérıl.
Magyar Közlöny, 2009/51. sz. , 14398-14414.
50/2001. (IV. 3.) Kormányrendelet. A szennyvizek és szennyvíziszapok mezıgazdasági felhasználásának
és kezelésének szabályairól. Magyar Közlöny, 2001/39. sz., 2532.
ATEN C.F., GUPTA S.K. (1996). On heavy metals in soil; rationalization of extractions by dilute
salt solutions, comparison of the extracted concentrations with uptake by ryegrass and lettuce,
and the possible influence of pyrophofphate on plant uptake. Sci. Total Env., 178, 45-53.
419