Itt - Magyar Talajtani Társaság

Hernádi – Makó
értékek és mért értékek eltérésének abszolút értékét, majd a különbözı nyomásértékekre
számított abszolút eltérések átlagát. A víztartó-képesség becslés esetében a becslés
akkor tekinthetı jónak, ha a RMSR-értéke (a minták minimálisan 75%-ánál) kisebb,
mint 2,5 (tf%). A számítás egyenlete a következı:
RMSR = [ Σ |Θ b - Θ m | ] , (2)
i =1 n
ahol Θ b a becsült olajvisszatartó-képesség értéke; Θ m a mért olajvisszatartó-képesség értéke
(három ismétlés átlaga); n elemek száma (felvett mérési pontok - nyomásértékek - száma).
Az olajvisszatartó-képesség függvények esetében szintén ezt a kritériumot fogadtuk
el, mivel az adatbázis nagysága nem volt elegendı ahhoz, hogy a mérési hiba mértékére
általánosan elfogadható maximális értéket jelölhessünk ki.
Az irányszámokkal végzett becsléshez elıször meghatároztuk a különbözı talajminták
fizikai féleségét a gyakorlatban is alkalmazott textúra diagramm felhasználásával
(BUZÁS, 1993).
Ezt követıen a 1. táblázatból kikerestük a különbözı fizikai féleség tartományokhoz
tartozó olajvisszatartó-képesség értékeket.
1. táblázat A talajok olajvisszatartó-képességének irányszámai CONCAWE (1979) szerint
A talajminta fizikai félesége
olajvisszatartó-képesség (tf%)
CONCAWE
durva kavics 0.50
kavics - durva homok 0.80
durva homok - közepes homok 1.50
közepes homok - finom homok 2.50
finom homok - vályog/homokos vályog 4.00
Végül vizsgáltuk, hogy mennyiben javítja a becslés pontosságát, ha a kategória
rendszert kibıvítjük további fizikai féleség kategóriákkal, illetve ha a különbözı fizikai
féleség kategóriák átlagos olajvisszatartó-képességét az általunk mért olaj-visszatartási
értékekbıl számítjuk.
Vizsgálati eredmények
n
Vizsgálati eredményeink szerint a talajminták olajvisszatartó-képességének meghatározásakor
a gravitációs pórusok leürülése megközelítıleg a 20-50 mbar nyomástartományban
következik be.
A víztartó-képesség mérésekre az ennek megfelelı – általánosan elfogadott – nyomásérték
azonban 400 mbar (pF 2,5). A különbség a folyadékok és a talajszemcsék
felületén fellépı adhéziós erık különbségével magyarázható.
A lineáris regressziós egyenletek determinációs együttható értékeibıl megállapítható,
hogy a talajminták gravitációval szembeni olajvisszatartása jó közelítéssel becsülhetı
a különbözı talajtulajdonságokból (2. táblázat; R 2 = 0,78, illetve R 2 = 0,77).
Eredményeink alapján elmondható, hogy a különbözı talajparaméterek a különbözı
nyomástartományokban eltérı mértékben határozzák meg a talaj olajvisszatartóképességét
(3. táblázat).
366