Itt - Magyar Talajtani Társaság

Tury – Szakál – Fodor
területe kb. 26 ha. A meddıhányó az idıszakos Száraz-patak völgyének lezárásával
készült, a hányó alatt dréncsı-hálózat található. Az összegyőjtött vizet a Száraz-patak
szállítja el, amely a Toka patakkal egyesül. A meddıhányón 3 tó található, amelyek
nyáron gyakran kiszáradnak. A HAF (Használt Akkumulátor Feldolgozó) építésekor a
fölösleges földet a meddıre szállították, és ott elterítették. A meddıhányó felületén
jelentıs az erózió és a kiporzás veszélye, mivel összefüggı növénytakaróval nem rendelkezik
(TURY, 2008).
A Földön a szárazföldi területek mintegy fele erózióveszélyes (LÁNG, 2003). Hatásának
elsısorban a növényzettel nem borított talajfelület van kitéve, amit a domborzati
viszonyok (pl. meredek lejtık) fokoznak. Erózió veszélyével nem csak a mővelés alatt
álló területeken, a kiirtott erdık helyén kell számolni, hanem a bányászati tevékenységbıl
visszamaradt meddıhányók felszínén is. A helyzetet tovább rontja, hogy a
meddı anyaga általában terméketlen, és káros anyagokat tartalmaz. Gyöngyös környékén
erre több példa is van; egyrészt meg kell említeni Visonta környékén folyó külszíni
lignitbányászatot, másrészt Gyöngyösoroszi és Recsk közelében egykor folyt színes érc
bányászatot. A Mátrai Erımő ZRt. kezelésében levı meddıhányókat külszíni bányászat
elırehaladtával folyamatosan rekultiválják, ahogy hányók kialakítása megtörténik.
A recski meddıhányók rekultivációja ez idı szerint nincs tervbe véve, a
gyöngyösoroszi meddıhányón valamint a nehézfémmel (kadmium, ólom, réz, cink)
szennyezett területeken jelenleg folyik a rekultiváció.
Az utóbbi években az éghajlat változása következtében a csapadékeloszlás megváltozott,
rövid idı alatt nagy mennyiségő csapadék hullik le, ami az erózió veszélyét
növeli. A növényzet védıhatása jelentıs, így fontos az erdık, cserjék, sövények, és a
gyep szerepe is.
A vörös csenkesz (Festuca rubra) legeltetést jól bíró, kiváló minıségő, évelı (4-6
éves), kedvezı környezetben 10-15 évig is kitartó tarackos aljfő, amely általában 40-60
cm magas. Sovány, száraz talajok legfontosabb növénye, ma már több minısített fajtája
is van. Hazánkban hegyi réteken és zöld legelıkön gyakran uralkodó fő. Nagy elınye,
hogy talaj tekintetében nem igényes. A homokos vagy szikes talajoktól a tızegtalajokig
bárhol megél. Mint tarackos aljfő a rágást, tiprást és a legeltetést nagyon jól
bírja, tarackjával állandóan fel tud újulni, ezért a szegényebb területek legelıjének elsı
számú aljfüve. További elınye, hogy az árnyékos helyeken is jól fejlıdik, így erdıszélek,
északi domboldalak ideális növénye lehet. Az erózió elleni védelemben értékes
növény, mert egyenletes, vastag nemező gyepjét a víz csak nagyon nehezen kezdi ki,
hosszú élető főfaj a legelın. Keverékekben a réti perjével, tarackos búzafővel, magyar
rozsnokkal, komlós lucernával és a sárkerep lucernával szokták párosítani. Különösen
a száraz fekvéső, nem öntözhetı, dombvidéki területek gyepesítésére alkalmas. Tiszta
vetése csak kivételes esetekben javasolt. Az öntözést meghálálja, de jó szárazságtőrését
ki kell használni, mivel száraz területeken biztos termésmennyisége miatt ajánlható
(VINCZEFFY, 1993; BARCSÁK, 2004; SIMON, 1999, 2005, 2006; SZEMÁN, 2007)
A meddıhányó felszíne növényekkel alig borított, amelyek foltszerően helyezkednek
el. Felméréseink során az alábbi növényfajokat regisztráltuk: réti perje (Poa
pratensis), egynyári perje (Poa Annua), martilapu (Tussilago farfara), nagy csalán
(Urticula dioica), terjıke kígyószisz (Echium vulgare), lándzsás útifő (Plantago
lanceolata), farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias), parlagfő (Ambrosia
artemisiifolia).
278