Itt - Magyar Talajtani Társaság

Simon – Marosfalvi – Szeder – Gál
tavétel alkalmával az egyedszám a másik három területhez képest a legalacsonyabb
értéket mutatta, ezzel szemben az ıszi mintavétel során egyedszáma a kissé erodált és a
nagyon erodált területek egyedszámához képest magasabb értékeket adott. A biomaszsza
tömeg tekintetében az eróziómentes terület az ıszi mintavételezések során nem
haladja meg a nagyon erodált terület mintáinak biomassza tömegét, ami a felnıtt és a
fiatal egyedek eltérı arányából következhet. A szelvény az eróziós katéna plató pozíciójában,
kitett területen helyezkedik el, ahol a talajban 20 cm-es mélységben a többi
szelvényhez képest erısebben kialakult eketalp réteg képzıdött, amely nagy valószínőséggel
gátolta a giliszták szabad mozgását a talajszintek között. A kissé erodált terület
átlag egyedszáma csak a 2007 tavaszi mintavételezés során mutatott magasabb értéket,
mint a nagyon erodált terület egyedszáma. A többi mintavételezés alkalmával a nagyon
erodált mintavételi helyszín egyedszáma mutatott magasabb értékeket. Megállapítható,
hogy az átlag biomassza tömeg értékeinek alakulása többnyire követi az egyedszám
értékeiben bekövetkezı változásokat. Kivételt ez alól csak 2008 tavasza képez, amikor
az alacsonyabb egyedszámú kissé erodált területen nagyobb biomassza tömeget tapasztaltunk,
mint a magasabb egyedszámot mutató nagyon erodált területen, aminek oka a
juvenilis példányok számának különbségében lehet.
A földigiliszta fajösszetétel vizsgálatakor a következı 8 faj fordult elı:
Aporrectodea rosea, Aporrectodea caliginosa, Aporrectodea georgii, Allolobophora
chlorotica, Dendrobaena octaedra, Octolasion lacteum, Proctodrilus ophistoductus és
Proctodrilus tuberculatus. A fajösszetételt szelvényenként vizsgálva azt tapasztaltuk,
hogy minden évszakban a szedimentációs területen találtuk a legmagasabb fajszámot
(2007 tavasz: 4 faj, 2007 ısz: 3 faj, 2008 ısz: 5 faj), kivéve 2008 tavaszát, amikor
minden szelvénynél 3 fajt találtunk.
Egyedszám, biomassza tömeg és fajösszetétel összehasonlítása a négy
mintavételi területen
A józsefmajori és a szárítópusztai gyepes vegetációjú mintaterületeken találtuk évszakok
szerint a legmagasabb egyedszámokat. A józsefmajori nem erodált, kissé erodált és nagyon
erodált szántott területeken, valamint a szárítópusztai szintén mővelt öntéstalajon a
földigiliszták átlag egyedszáma a várakozásoknak megfelelıen kevesebbnek bizonyult a
nem mővelt gyepes területekéhez képest. Ugyanakkor, amint azt a 2. ábra mutatja, a
józsefmajori mintavételi területek (eróziómentes, gyengén erodált, nagyon erodált, szedimentációs)
egyedszámában statisztikailag szignifikáns különbség nincs. Ezzel ellentétben
a szárítópusztai mintavételi területek (CSBET /csernozjom barna erdıtalaj/ és öntés)
földigiliszta egyedszámában szignifikáns különbség van.
Az ökológiai gazdálkodás keretei között vegyszertıl mentes szántóföldi mővelés alatt álló
babati területekrıl ugyanazon évszakokból származó minták mind a szárítópusztai, mind a
józsefmajori intenzíven mővelt területek mintáival összehasonlítva magasabb egyedszámot
adnak. Az Agrárerdı mintavételi területeirıl származó minták jóval kevesebb egyedszámot
tartalmaztak, mint a fent említett három mintavételi terület mintái. A 2. ábra alapján azt is
megállapíthatjuk, hogy a babati mintavételi területek (BB 1, BB 2) egyedszámai között, és az
agrárerdei mintavételi területrıl származó minták (ABET /agyagbemosódásos barna erdıtalaj/
és RBET /rozsdabarna erdıtalaj/) egyedszámai között sincs szignifikáns különbség.
A biomassza tömegekrıl elmondható, hogy általában véve követik az egyedszám
változásait, kivéve ez alól azon eseteket, ahol a felnıtt és juvenilis egyedek tömegaránya
megváltoztatja az egyedszám és biomassza tömeg fent említett összefüggését.
256