Itt - Magyar Talajtani Társaság

Kotroczó – Veres – Fekete – Krakomperger – Vasenszki – Tóth
β-glükopiranozidból színtelen p-nitrofenol képzıdik. Tris hozzáadására a reakció leáll,
a pH lúgossá válik, a képzıdött színtelen pNP átalakul sárga színő fenoláttá. Ennek
színintenzitása arányos a talaj β-glükozidáz aktivitásával.
A talajnedvesség méréseket TDR 300 (Time Domain Reflectometer) mőszerrel végeztük.
A nedvességet a mőszer térfogatszázalékban méri. Parcellánként két-két mérést végeztünk,
melyek eredményeit átlagoltuk, majd a további számításokhoz ezeket használtuk.
A talajlégzés mérésére a nátronmész (SL=Soda Lime) módszert (RAICH et al.,
1990) alkalmaztuk. A vizsgálatokat havonta végeztük el, parcellánként 2-2 mérést, így
kezelésenként összesen 6 mérést alkalmanként.
A talaj pH-ját vizes szuszpenzióból mértük. Testo 206 típusú digitális pH-mérıt
használtunk.
Alkalmazott statisztikai módszerek
Az eredmények értékeléséhez varianciaanalízist használtunk (ANOVA). Szignifikancia
szintként az 5 %-ot választottuk (p=0,05), tehát az egyes idıpontokban, a parcellák
eredményeinek az átlaga akkor egyezik meg egymással, ha a variancia analízissel kapott
p-érték nagyobb vagy egyenlı, mint 0,05. A talaj enzim aktivitása és a talajlégzés
közötti kapcsolat vizsgálatához korrelációanalízist alkalmaztunk, mellyel megállapítható,
hogy két változó között van-e szignifikáns kapcsolat (PRÉCSÉNYI, 2000).
Eredmények és értékelésük
A parcellák létrehozása utáni idıszakban a különbözı kezelések CO 2 kibocsátásában
lényeges különbségeket nem tapasztaltunk (p=0,886). Ezt azzal magyarázzuk, hogy a
parcellák kialakításakor a kezelések hatása még nem érvényesült. 5 év elteltével szignifikáns
különbség mutatkozik a kezelések között (p=0,012). A NA parcellán (22,348
mgC/m 2 /h) a talaj CO 2 kibocsátása szignifikánsan alacsonyabb volt a K-hoz képest
(29,832 mgC/m 2 /h). A megnövelt avarmennyiség hatása azonban még nem mutatta a
várt eredményt a DA (28,963 mgC/m 2 /h) kezelésen. 10 év után a NA parcella CO 2
kibocsátása a K-hoz képest tovább csökkent, ezt annak tulajdonítjuk, hogy az avarmegvonás
hatására a talajban lévı szerves anyag mennyisége a folyamatos utánpótlás
hiánya miatt lecsökkent, a csökkenı szerves anyag bevitel következtében a talaj mikroorganizmus
közösségei alkalmazkodnak a korlátozott forrásokhoz, anyagcsere aktivitásuk
kevésbé intenzívvé válik, és ezáltal csökken a talaj CO 2 kibocsátása. A DA kezelésnél
a várakozásainkkal ellentétben, nem növekedett szignifikánsan a talaj
mikrobiális aktivitása, vagyis a CO 2 -kibocsátása (p=0,075). YANO et al. (2005) szerint
az avar manipuláció valamint a szerves anyag készletben és -dinamikában bekövetkezı
változások megjelenése között egy bizonyos idınek el kell telnie, ami a terület jellemzıitıl
függ (lebontás sebessége, talajszemcsék megkötı képessége). Kezdetben magasabb
CO 2 kibocsátás volt az avarmegvonásos parcellákon azok kialakítása után, ugyanis
a talajban maradt növényi gyökér maradványok bomlásuk során könnyen hozzáférhetı,
jól hasznosítható tápanyagforrásként szolgáltak a mikroorganizmusoknak
SCHAEFER et al. (2009) vizsgálataihoz hasonlóan. Ugyanakkor SULZMAN et al. (2005)
arról számolt be, hogy a körülárkolás után nem sokkal a gyökérzóna mikroorganizmusai
elpusztulnak, ha nincs elegendı tápanyagforrásuk. A kezelés hatására az avar a talaj
A’ 00 szintjében felhalmozódik, a mikroorganizmusok aktivitása ennek a felhalmozódásnak
az ütemét nem követi azonnal, ezért az avarmegvonással ellentétben a többlet
szerves anyag hatása nem érvényesült a tavaszi vizsgálatok idején (1. ábra).
224