Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

ugyellár 107 buksi
bugyellár ~, bugyelár fn (rég) Bugyelláris.
Nagyapám sokszor monta nagyanyámnak,
ad ide mán a ~om.
bugyelláris ~ fn 〈Régimódi〉 erszény. A
bugyellárizsba apró²píszt tartottak. Sz: Beleütött
a ~omba a lapos menkű: üres.
buggy ~, bugy fn Laza, gömbölyded kitüremkedés
(női) ruhán, blúzon. Ezen a blúzon
vam ~.
buggyan ~ i Hirtelen felfő. Ö: meg~.
buggyos búgyos, bugyos mn Vállban bő
ráncozatú 〈blúz〉. Búgyos újjú: buggyos. Búgyos
újjú ing: ing, amely vállban kibővül.
bugyi Ö: bunda~.
bugyli ~ fn Bugylibicska.
békanyál bíkanyál fn 1. Békalencse. 2.
Ökörnyál.
bugylibicska ~, budlibicska fn Fanyelű
bicska.
bugyogó bugyogó² fn Női alsónemű, bugyi.
Hát, ami igaz, bugyogó²t sose hortunk,
mer nem vó²t.
bugyogós bugyogó²s mn Bugyogó²s korsó²:
szűk szájú, füles, csecses korsó. A bugyogó²s
korsó²nak a csecsin ittak. A szája
rostíjos vó²t, hogy ne mennyíg bele csak a
tiszta víz. Nem melegedet meg benne a víz,
mint a bádogba.
bugyogtat bugyoktat i 〈Pl. korsót〉 vízbe
merítve megtölt.
bugyolál ~ i Vmibe takargat, göngyöl.
bugyor ~ fn Holmiknak kendőfélébe kötött,
háton vitt csomója; batyu. Vajon mi lehet
a bugyrába, kérdesztík, ha cigányasszony
ment el előÝttük.
bujadög ~ fn (rég) Vérbaj.
bujakanca ~ fn Meddő kanca.
bujasenyv ~ fn (rég) Vérbaj.
bujasenyvedés bujasenyvedís fn (rég)
Vérbaj.
bújbeli ~ fn Otthon használt női kabátka.
Vet fel a ~t! — monta öreganyám. Ez ojan kis
othon használatos mellényke, köceféle.
bújbelis ~ fn Ruhakereskedő.
bujdokol Ö: el~.
bújhat Ö: el~.
bújik Ö: át~, be~, bele~, elő~, fel~, ki~,
rá~.
bujkál ~ i 1. Bújócskát játszik. 2. Tilosban
legeltet. 3. 〈Nap〉 időnként el-eltűnik. Dílik
csag ~t a nap, hun kisütött, hun nem sütött.
bujócska bujó²cska fn Nr: A bujócska
nevű gyermekjátékban a hunyónak tízig kell
számolnia, a végén pedig azt mondja: Aki
bújt, bújt, aki nem (bújt), nem (bújt).
bujócskázik bujó²cskázik i Bújócskát játszik.
bujt Ö: le~.
bujtás bujtás fn A kipusztult szőlőtőke
pótlása oly módon, hogy a mellette levő tőkéről
egy vesszőt lehajlítanak, és a földbe
dugnak, ahol az gyökeret ver. Ö: le~.
bujtat ~ i 〈Szőlőt v. bokrot〉 bujtással szaporít.
bújtat Ö: be~.
bújtató bujtató² fn A gabonakereszt legalsó
kévéje. Amikor ety kíve íty fekütt összekötve,
és akkor annak a fejit így aláhajtották,
hogy ne írje a főÝdet, ez vó²t a bujtató².
bujtatókéve bujtató²kíve fn Bújtató.
bújtatott in Bújtatot v#rás: 〈szűcsmesterségben:〉
a szőrmebélések, díszítések varrására
használt varrásfajta.
bujtott Ö: le~.
buk Ö: el~.
bukdosik bugdosik i Hajladozik. Od bugdostunk
le s fel, vó²t annyi dinnye, majd
egymást írte.
bukfencszoknya ~ fn Bukjfelszoknya,
szűk szoknya, amelyben csak kicsiket lehet
lépni. A ~ a huszas évegbe vó²d divat, csak
kicsiket leheted benne lípni, ojan szűk vó²t
aló²l.
bukik Ö: be~, fel~, félre~, meg~.
bukjfelszoknya bukfelszoknya fn Hosszú
és szűk, hasíték nélküli szoknya. A bukfelszoknya
nem vó²t felhasítva, mint a mostani.
bukkandáré ~, bukkombáré fn Bukfenc.
bukkonbáré l. bukkondáré
bukkondárézik ~, bukkandárézik i Bukfencezik.
buksi ~ mn/fn I. mn 1. Nagy, boglyas
〈fej〉. 2. (tréf) Ostoba, buta. II. fn Buksi fej.