Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

kapadozik 410
kapaszárny
EzelőÝtt a paklizs dohány is ~ vó²t, a dohánygyárba
kíszítettík, munkásembernek e
vó²t a legó²csó²bb.
kapadozik ~ i Kezd beletanulni vmibe,
előrehaladást mutat vmiben. Ez a gyerek szípen
~ a mestersígbe.
kapafog ~ fn Metszőfog.
kapa-kaszakerülő kapa-kaszakerülőÝ mn
(tréf) Dologkerülő, lusta.
kapakerülő Ö: kasza~.
kápakulcs kápakúcs fn 〈Lószerszámon:〉
bőrök összefogására szolgáló rézanya; kápakarika.
kapál Ö: be~, eke~.
kapálás Ö: be~.
kapálgat Ö: el~.
kapanyél fn Sz: Büdös neki a ∼: dologkerülő,
lusta. Elszarta a kapanyelet: teljesen
elrontott vmit.
kapar ~ i Kuporgatva gyűjt. Nehezen ~ta
össze a malac árát. Sz: Kaparj kurta, neked is
lessz!: aki dolgozik, az boldogul. Ö: fel~, ki~,
meg~.
kaparás ~ fn Gyümölcsfáról tavasszal lekapart
szennyeződés, fölösleges anyag. Ö:
tyúk~.
kaparász ~ i 〈Vminek az ára〉 bizonyos
nagyság körül jár. A termíny ára kéccász
pengőÝ körül ~.
kaparék kaparík fn 1. A tarlón szétszóródott
és összegereblyézett gabona. És a
kaparíkot szintén összeszettík, bekötösztík. 2.
Összegereblyézett széna, ill. szalmahulladék.
3. Dagasztás után a sütőteknőben összekapart
tésztamaradék; vakarék. A kaparíkot, ami a
teknőÝhö odaragatt, odaattuk a disznó² moslíkjába.
4. Utolsónak született, kései gyermek.
Aki utó²jára született, a hatodik-hetedig
gyerek, az vó²t a kaparík, utó²só² kaparík.
Ö: gereblye~.
kaparékkereszt kaparíkkereszt fn Kaparékkévékből
álló gabonakereszt. A kaparíkkereszt
általába öt-hat kaparíkkívibül ált,
bekötöttík, kerezbe tettík aszt is.
kaparékkéve kaparíkkíve fn Kaparékból
kötött kéve.
kaparít ~ i Ügyesen v. némi erőszakkal
(meg)szerez vmit. Kezibe ~ vmit: így magához
ragad vmit.
kaparó kaparó² fn 1. Élő, ill. sült v. főtt
tyúk lábának alsó, hústalan része. A tyúknak
van kaparó²ja, az ílőÝnek meg a mekfőÝtnek
is: ahon az ujjak vannak, a csontos rísz. 2.
Lóval vontatott, a tarlón maradt gabonaszálakat
összetakarító gereblye; kaparógép. 3. A
teknő kitisztítására szolgáló vékony lemez. A
kaparó²val könnyen le lehet pucolni a mekkemínyedet
tísztát a teknőÝ ó²dalárul. 4.
Kaparókés. 5. Kaparófa. Ö: bél~, fogas~,
kazal~, korpa~, kosz~, sár~, út~.
kaparófa kaparó²fa fn Olyan tisztítóeszköz,
amellyel a kallóból kivett gubán az
összeborzolódott szőrt kisimítják, és a rátapadt
törmeléktől megtisztítják.
kaparógép kaparó²gép fn Lóval vontatott,
a tarlón maradt gabonaszálakat összetakarító
gereblye.
kaparókés kaparó²kés fn Megperzselt
disznó szőrzetének megtisztítására, vakarására
használt kés. Ugyi disznó²vágáskor ha
mentek, akkor vitte a bátyám is meg az én
uram is vitte a kaparó²kést is, az ölőÝkést is.
kaparólapát kaparó²lapát fn 〈Perzselésnél〉
a leváló hámréteg eltávolítására való
lapát. A kaparó²lapátnak rövid nyele van.
kaparóvas kaparó²vas fn 〈Rézműveseknél:〉
fémből készült rúd alakú, végén
élesre csiszolt eszköz, amellyel forrasztás után
a szennyeződéseket a varratról leszedik.
kapás ∼ mn/fn I. mn Akkora 〈földterület,
rendszerint szőlő〉, amekkorát egy ember egy
nap alatt megkapálhat. Nekem is van itt ety két
~ szőÝlőÝm. II. fn 1. Kapával megművelt
növények. Errűl vó²t a kalászos, errűl a ~. 2.
Kapálást végző napszámos. Mán kifizettem a
~okat.
kápás 1 ~ mn Sz: Nem ~ az ember feje:
nem káptalan az ember feje, nem tarthat mindent
észben.
kápás 2 Ö: fa~.
kapaszárny ~ fn Az ekekapa kapáit tartó
két vasrúd egyike.