Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

káka 401
kákó
káka ~ fn 1. Széles levelű gyékény [Typha
latifolia]. A ~ zőÝt színű, üreges vízinövény,
mocsaras hejjen nőÝ, a lekhegyin virágzik,
sima, levél nincs rajta. 2. Csomós szittyó
[Juncus conglomeratus]. Sz: A In izs görcsöt/csomó²t
keres: ott is hibát keres, ahol
nincs; folyton akadékoskodik. Ö: cset~.
kákabog ~ fn A káka bunkós termése. A ~
hegyin van ety kis termís, pont ijen, mint az
ujjam, csak ijen kizs barna szőÝrszálak vagy
mik.
kakál ~ i Sz: Leül, feláll, az Istenit néki,
most látom, hoty ~: 〈szójáték〉.
kakas kokas fn 1. Veres kokas: 〈a tűzvész
jelképeként:〉 Felszált a veres kokas: 〈gyújtogatás
miatt〉 tűz ütött ki. 2. Pattogatott kukorica.
3. A pattogatáskor ki nem pattant, barnára,
feketére sült kukoricaszem; cipó. 4. Kakas
alakú mézeskalácsos faforma, ill. mézeskalácsos
termék. 5. 〈Szíjgyártóknál:〉 lyuk készítésére
használt eszköz. Sz: Felszállott a
veres kokas a hász tetejire: tűzvészkor mondják.
Km: Minden kokas úr a maga szeméddombján:
mindenkinek joga van a maga hatáskörében
úgy intézkedni, ahogy neki tetszik.
Nr: Na, kokas úr, jó² napot! Mijírt kijáltott oj
nagyot? Még asziszi valaki, hoty kend itten
valami. Bíz az úgy van, kis legény, itt a magam
szemetén, ety kiskiráj vagyok én. (Elemi
iskolás vers a 20. század elejéről.) — Ha a
kokas jó²l telel, öt-hat tyúknak mekfelel. Mi
kilenc tyúkho hatytunk ety kokast. Ö: bába~,
fácán~, fajd~, fogoly~, mag~, mézes~,
pulyka~.
kakasgalamb kokazsgalamb fn Hímgalamb,
kan. A párját mikor híja a kokazsgalamb,
asz turbékol.
kakasharang kokasharang fn Ragadozók
elriasztására a kakas nyakába akasztott apró
csörgős csengő. A kokasharang inkáp csörgőÝ
vó²t, a pulikutyának is ojan vó²t a nyakába.
kakasherélés kokasherélís fn Kakas ivartalanítása.
A kokasherélískor a már nagyocska,
három-níty hó²napos kokasd gerincre
fordították, hátul felvákták a juknál, és ügyesen
lefejtettík a két herét, kihúszták. Utánna
bevarták, fahamuval mekszó²rták, a taréját és
a szakálkáját is megmeccettík, aszt is hamuval
beszó²rták.
kakaska kokaska fn Kisfiú hímveszszője.
kakasos mn Kokasos puska: olyan 〈vadászpuska〉,
amelynek kakasa van.
kakassarkantyú kokassarkantyú fn A
kakas lábán hátul felfelé görbülő köröm.
kakastaréj kokastaréj fn Vörös fürtű kerti
díszparaj [Amarantus caudatus].
kakastej kokasté fn Kútvíz. Kokastével
süt: tej híján kútvízzel süt. Kokastével sütött
kenyír, esz szokták mondani a kizsgyereknek.
Kokastéjjel, varjúvajjal jó²l mekkevert tíszta:
(tréf) a barna kenyérnek és a vízzel sütött
kalácsnak az alapanyaga.
kakastollas kokastollas fn Csendőr. Jönnek
a kokastollasok, a csendőÝrök, mert ecs
csendőÝr nem járt, mindik párba jártak.
kakastökű-paszuly kokastökű-paszuj fn
Nagy szemű, félhold alakú, drap színű babfajta.
kakasülő kokasülőÝ, kokasüllőÝ fn 1. Az
aprójószág alvóhelyéül használt létraszerű
állványzat. A baromfió²lba vó²t kokasüllőÝ.
Szípen le vó²t támasztva, oszt fogak vó²tag
benne. 2. 〈Szarufás szerkezetnél:〉 a szarufák
összecsapolására használt fa; torokgerenda. 3.
A szarufa két szárát kitámasztó keresztgerenda;
átkötő. 4. (tréf) 〈Színházi, templomi〉
karzat. A templomi karzat is kokasülőÝ, mert
a fijatalemberek ott ültek, onnen fikszálták a
jányokat.
kakatol ~ i 〈Fácánkakas〉 hangot ad.
kákavirág ~ fn A káka tetején növő hoszszú,
egyenes szárú virág(ok); virágkáka [Butomus
umbellatus].
kaki kaki mn/fn I. mn Khaki színű. Piros
sapkájok, ~ nadrágjok, és hotyhíjják, fehér
zubbonyuk vó²t. II. fn Khaki szín.
kákó kákó² fn 1. Kampó, horog. 2. Dohány,
szalonna, disznóhús felakasztására használt,
kampó v. horgas végű fa. 3. A szabadkéményből
lecsüngő, láncra akasztott vashorog,
amelyre a bográcsot akasztják. A kákó² a
szabatkímímbül leló²gó², láncon függőÝ, fél
kerek vashorog, amire a vasfazikat felakasztották.
4. Levágott gabona kévébe