Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

kézbesítő 442
kézikorong
dolgoznak. Maga kezire megy: önálló lesz.
Maga fele hajlik a keze: mindig a maga
hasznát nézi, önző. Megverte a saját keze: a
maga hibájából ment tönkre. Nem köszvínyes
a keze: verekedős. Sír a kezibe a munka: roszszul
végzi a dolgát. Szikkat késztül szakatt:
fösvény, zsugori. Amit a szeme meglát, a keze
nem haggya ott: lopós, tolvaj. Megmostam
tülle a kezemet: többé nem állok vele szóba.
Levette rulla a kezit: nem támogatja többé,
nem törődik vele. Eltöri a kezed az a naty
karé kenyír: 〈mondják tréfásan, ha a gyerek
kezében nagy karéj kenyeret látnak〉. Km:
Eggyik ~ a másikat mossa: segítenek egymáson.
Áldott a sok ~, átkozott a sok száj: a
nagy családban sok a segítség, de sokat is
esznek. Áldott a sok ~, átkozott a sok száj, de
bebaszik a kenyerestarisznyának: ua. Dó²gos
~, okos ész, ojan kincs, mej el nem vész: a
szorgalom és a tudás maradandó érték. Ö:
vissza~.
kézbesítő Ö: lovas~.
kezd ~ i Költ. Nó²tát kesztek rulla, asz
jelenti hoty kinó²tászták, nó²tába fokták.
kezdés Ö: bölcső~, kiinduló~.
kezdet fn Km: Gonosz ~neg gonosz a
víge: aki rosszul fog hozzá a dolgához, az
nem is tudja elvégezni.
kezdő kezdőÝ fn 〈Gubásmesterségben:〉 a
fonál először megfont vége, vagyis a bélnek
való gyapjú kb. arasznyi része, amelyet még
nem a fonókerék, hanem a munkás keze sodor
meg, hogy fel tudja erősíteni az orsóra. Kész
köszt eggy arasznyi kezdőÝt ereszt, a vígit az
orsó²ra tíve a kerék hajtásával már tekeredik
az orsó²ra.
kezebeli ~ mn/fn I. mn Kézbe illő, jól
kézbe fogható 〈tárgy〉. Ez egy jó² ~ kapa.
Vettem egy jó² ~ ostort. Váktam az erdőÝn
egy jó² ~ botot. II. fn 1. Kéziszerszám. 2. Ütő
v. verekedő eszköz. A bot, a fütykös az is ~
vó²t, mek kezibevaló².
kezébevaló kezibevaló² fn Kezebeli.
keze-lába ~ fn Sz: Ugy igyekszik, hogy
maj megeszi kezit-lábát: nagyon igyekszik.
kezefeje ~ fn Kézfej.
kezel Ö: be~, le~.
kezelés Ö: elő~, tőke~.
kézenfogvást ~ hsz Kezénél fogva, kezét
megfogva. A szerelmesek ~ mennek.
kézen-közön ~ hsz 〈Elveszést, eltűnést
jelentő kifejezésekben:〉 többek kezén átmenve,
titokzatos módon. Kézen-közön elveszett a
bugyellárisom.
kezes ∼ mn/fn I. mn 1. Az emberhez
hozzászokott, szelíd állat. Kezezs bárány:
engedelmes jámbor 〈ember〉. 2. Kezes lú: az a
ló, amelyet a pásztorok állandóan útra készen,
felnyergelve pányváztak ki szálláshelyük
közelében, hogy szükség esetén azonnal
kéznél legyen. 3. Enyveskezű, tolvaj. II. fn 1.
A bal felőli, a bal oldalra befogott szarvasmarha.
2. Kezest vállal: kezességet vállal. Asz
hátára vehette a kó²dustarisznyát, aki ~t
vállalt a rokonnyának. Ö: bal~.
kezeslábas ~ fn Kisgyermekek hátulgombolós
nadrágja. A ~t télen horták nyó²ctízéves
korig.
kezeszára ~ fn Alkar. Sz: Száraggyon le a
~!: 〈szitok〉.
kezez ~ i Kezet fog vkivel.
kézfogó készfogó² fn Vendégséggel, mulatsággal
egybekötött eljegyzés.
kézi mn Kézzel végzett, kézzel működtetett.
Kézi szövőÝszék: 〈paszományosoknál:〉
két-, ill. többpedálos szövőszék. Kézi talpv#ró²gép:
〈cipészeknél:〉 a talp és a felsőrész
összeerősítésére szolgáló kézzel hajtott szerkezet.
Kézi préselőÝgép: 〈könyvkötőknél:〉
fémből készült asztali prés. Kézi vágó²gép:
〈könyvkötészetben:〉 különböző anyagok vágására
használt szerkezet. Kézi munka: kézzel,
gépek felhasználása nélkül elkészített
munka. A cipőÝ mekcsinálása rígen tejjes ~
munka vó²t. Kézi aranyozás: 〈könyvkötészetben:〉
gerincre v. a táblára különböző minta
kézzel történő nyomása.
kézicakkozó kézicakkozó² fn 〈Szőrmekikészítőknél:〉
nyélen forgó korong, melynek
szélei be vannak vagdosva, így az anyagon
cakkos mintát hagy maga után.
kézikorong ~ fn 〈Fazekasoknál:〉 földbe
levert cölöpön forgó vastagabb fatányér,