Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

lovasít 550
lök
lovasít Ö: meg~.
lovaskézbesítő lovaskézbesítőÝ fn A küldeményt
lóháton vivő postás. A lovaskézbesítőÝ
tanyára horta a hivatalos iratokat,
postát.
lóvé ló²vé fn Borravaló.
lóvizsga lúvizsga fn A lovak egészségi állapotának
vizsgálata a legeltetés megkezdése
előtt. A lúvizsga legeltetís előt vó²t, a lúdoktor
megníszte, egíssíges-e a lú, nem takonykó²ros-e,
mert az ijen lú nem mehetett a
közözsbe.
lő lű i Befele lű: körvadászaton a kör
belseje felé lő. Kifele lű: körvadászaton a
körön kívülre lő. Karikára lövi a nyulat: úgy
lövi meg a nyulat, hogy a futó nyúl a találattól
gurul. Sz: Annak mán lűttek: annak már vége.
Ö: be~, el~.
lőcs lőÝcs fn A szekéroldal felső széleit a
tengely külső végével összekötő vasalt görbe
rúd. A lőÝcs támasztotta meg a szekéró²dalt.
Sz: Kívül a lőÝcs a kereken, jukas kocsis a
szekeren: (gúny) asszony a kocsis. Aggy ety
kis píszt kőÝcsön, maj megadom lőÝcsön!:
sohanapján. Maj megadom lőÝcsön: ua.
lőcsfej lőÝcsfej fn A lőcs felső, vastagabbik,
horgas vége, amely a szekér oldalához támaszkodik,
és amelybe a lőcsgúzs nevű vaskarikát
akasztják.
lőcsfő lőÝcsfű fn Lőcsfej. Ha megált a
szekér, a lőÝcsfűbe akasztották a gyeplűt, meg
aszt foktuk meg, ha megált a szekér, hogy fel
tuggyunk lípni.
lőcsfül lőÝcsfül fn A lőcsfő horgas vége,
amelynél fogva a lőcsöt a lőcsgúzsba akasztják.
A lőÝcsfül vazsbul van.
lőcskarika lőÝcskarika fn A szekéroldal
felső vízszintes fáján levő vaskarika, amelybe
a lőcsöt beakasztják.
lőcskáva lőÝcskáva fn Lőcsköpű.
löcsköl ~ i Pancsol, lubickol.
lőcsköpű lőÝcsköpű fn A lőcs alsó, vékonyabbik
végére húzott vasalás, amely a keréktengelyre
húzható karikában végződik; lőcskáva.
löcskötöl ~ i Pancsol, lubickol; löcsköl.
lőcsláb lőÝcsláb fn 1. Ó-láb, karikaláb. A
lőÝcsláb tértül kifele görbül, bokánál meg
összefele. 2. Térdtől lefelé szétálló láb, x-láb.
lőcslábú lőÝcslábú mn 1. Ó-lábú, karikalábú.
LőÝcslábú, huszárnak való², monták
rígen. 2. Térdtől lefelé szétálló, x-lábú.
lőcsös lőÝcsös mn 1. LőÝcsösz szekér:
olyan szekér, amelynek az oldalait lőcs tartja.
2. Féleszű, félbolond. A lőÝcsös nem egísz
normális ember.
lőcspersely lőÝcspersej fn A szekér tengelyére
járó csőszerű alkatrész, amely a löcsöt
a tengelyhez fogatja. A lőÝcspersej a tengejre
járt, hoty ki ne essík a kerek, a lőÝcsöt fokta
oda.
lődíj lőÝdíj fn 1. A vadászaton kisegítő
munkát végző személyek bére. 2. Vadvédelmi
feladatot ellátó személyek díjazása.
lődörgő lőÝdörgőÝ mn/fn I. mn Lábatlankodó
〈ember〉. II. fn (tréf) Hímvessző.
〈Találós kérdésben:〉 ua. Dombon ülőÝ Demeternek,
csüng a lőÝdörgőÝje. Mi az? (Szőlőtőke.)
lődörög lőÝdörög i 1. Lábatlankodik. Ne
lőÝdörögj itt a lábam alatt! 2. Himbálózik,
lóg, imbolyog. Ö: el~.
lőgérezik lőÝgérezik i Céltalanul jönmegy,
lődörög.
lögyböl ~ i Felületesen, nagyjából kimos.
Ö: meg~.
lögymöl ~ i Silány, híg, hús nélküli levest,
ételt készít.
lögymör ~ fn Silány, híg, hús nélküli leves,
étel.
lögymörék lögymörík fn Lögymör.
lőjegyzék lőÝjeddzík fn A lelőtt vadak
listája.
lök ∼ i 1. 〈Állatoknak〉 enni ad. Erigy mán,
~j elibe, ~jél neki ety kisz színát! 2. Tesz, dob
a tűzre. 3. Kelletlenül, mintegy kegyet gyakorolva
ad, fizet. Lökött írte valamennyit. 4.
Ló ellik. A kanca tizenety hó²napra csikót ~.
5. Löki a motollát: gubacsapó átveti a motollát.
6. 〈Növény〉 hajt. 7. (tréf) Közösül. Löki
a tökit: ua. Ö: be~, hozzá~, ki~, le~, oda~,
szét~.