Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

hámpárna 332
hang
hámpárna ~ fn A hám vállszíjának a ló
hátát védő párnázott része; izzasztó. A ~ azír
van, hoty fel ne törje a hám a lú hátát.
hámtáska ~ fn Az istrángnak a ló oldalát
védő lapos bőrtokja a hám két oldalán; istrángtáska.
hamu ~ fn Hamuba sűt pogácsa: 〈népmesében:〉
hamuban sült pogácsa mint útravaló.
Ety szegíny asszony ~ba sűt pogácsát
tett a világba induló² fijának. Km: Hamu alat
lakik a tűz: a látszólagos közöny gyakran
elfojtott szenvedélyeket, ill. rejtett erőt takar.
hamuhulló hamuhulló² fn 1. Tűzhelyben
a tűztér alatt lévő, a hamu összegyűjtésére
való fiók. 2. A sütőtér előtti terület, ahová a
pernyét szénvonóval kihúzzák.
hamulyuk hamujuk fn 〈Kemence tűztere
előtt levő〉 üreg, amelybe a hamut kihúzzák.
Hamujuk csak a kemencénél vó²t, a szívonó²val
kihúsztuk a hamut abba a jugba.
hamuskád ~ fn Hamulúg készítésére és
tárolására szolgáló kád, ill. dézsa; hamvaskád.
hamutartó hamutartó² fn Tűzhelyben a
hamu felfogására és összegyűjtésére való, kihúzható
és kiüríthető doboz.
hamuz ~ i Kiszedi, kiönti az összegyűlt
hamut. Ö: ki~.
hamuzó hamuzó² fn 1. A katlan tűztere
alatti rész, ahová a hamu lehull. A hamuzó²ba
eset ki a parázs a katlanbul. 2. A tűzhely
hamutartója.
hamv ~ fn 1. 〈E/3. birt. szraggal:〉 hamva:
a gyertya v. lámpa kanócának elégett vége.
Elveszi a ~át: leveszi, lecsípi a gyertya v.
lámpa kanócának az elégett végét. 2. 〈Gyümölcsön:〉
hamvasság. 3. Hamvába hó²tt:
gyámoltalan, lassú 〈ember〉.
hamvahodik ~ i Hamvad, hamuvá lesz.
hamvas ~, hammas mn/fn I. mn 1. Szürke,
szürkés színű. 2. Párás. II. fn 1. Hamuskád.
Valamikor vó²t ijen dézsa, ~, ebbe a
fahamut tettík, rá vizet, evvel mostak, mosogattak.
2. 〈Tímár-, ill. szűcsmesterségben:〉
földbe ásott, lúgos, meszes cserzőlével töltött
kád v. dézsa, amelyben puhítás céljából a
bőröket áztatják. 3. 〈Teherhordásra használt〉
durva vászonlepedő, ponyva, amelynek a
négy sarkához kötél, ill. madzag van erősítve.
Kötött ety háttal a hamvazsba paszujt, oszt
vitte haza.
hamvasaljasgödör hammasajjazsgödör
fn 〈Tímármesterségben:〉 a bőrök áztatására
használt meszeskád elé ásott gödör. A meszest
a hammasajjazsgödörbe takarította.
hamvasfakó hamvasfakó² mn 〈Lószínnév:〉
világossárga színű, fekete sörényű 〈ló〉.
hamvaskád l. hamuskád
hamvaspárna hammaspárna fn 〈Tímármesterségben:〉
két meszesgödör között levő
hosszúkás dombocska, amelyről a mészlé a
gödörbe visszacsoroghat.
hamvazó hamvazó² fn A húsvét előtti 40.
nap, hamvazószerda. Nr: Hamvazó², hamvazó²,
éngemet ithun hagyó²: 〈a lányok
mondták, ha farsangkor nem mentek férjhez〉.
Hamvazó², hamvazó², jányokat othun hagyó²:
〈fiúk mondták azoknak a lányoknak,
akik farsangkor nem mentek férjhez〉.
hancúr ~ fn Hancúrozás. Vó²t naty ~.
hancúz Ö: ki~.
hancúzás ~ fn Hancúrozás.
hancúzik ~ i Hancúrozik.
háncs ~ fn 1. Háncsot csavar: szöszből
sodrással olyan kötelet készít, amivel a kévét
körbe lehet kötni. 2. Finom szőrrel borított
bőr az agancson.
háncsseprű ~ fn Háncsból készült durvább
seprű.
hancsok ~, hancsuk fn 1. Vizenyős területen,
réten emelkedő kis domb, zsombék. 2.
Kapával a növény tövére húzott földkupac.
Hancsokra húz: 〈földet〉 kapával a növény
tövénél halomba húz. 3. Nagyobb földdarab,
amit az eke szántáskor kifordít.
hancsokos ~ , hancsukos mn Vizenyős,
zsombékos 〈rét〉.
handabandál ~ i Erőszakoskodik, makacskodik.
handabandázik ~ i Handabandál.
handarikázik ~ i Hancúrozik.
handrikál ~ i Összevissza beszél, hetethavat
összehord.
hang ~ fn Sz: Hangot hallok, de embert
nem látok: 〈olyankor mondják, ha alacsony