Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

veszejt 817
vető
veszejt Ö: el~.
veszély Ö: rablás~.
veszett mn Veszed dinnye: túlérett, nyálkás,
romlott dinnye. Sz: Úgy megyen, mint a
~ állat: eszeveszetten rohan.
veszít ~ i Sz: Ne veszízsd a lelkemet!: ne
bosszants!
veszkődik veszkőÝdik i 1. Vesződik vmivel.
2. Bosszankodik, mérgelődik. Nem veszkőÝdök
vele, had mennyík, am#re akar. 3.
Bosszant. Mindig veszkőÝdik velem.
vessző ∼ fn Sima vesszőÝ: egyéves szőlővessző.
Sima vesszőÝre mecc: az egyéves
vesszőn hagyja meg a szemet. Sz: Hajlik,
mint a vesszőÝ: a) könnyen, kecsesen hajlik.
b) könnyen változtatja a véleményét. Szívó²s,
mint az ásztatot vesszőÝ: nagyon szívós. Km:
Addik hajlízsd a vesszőÝt, amíg gyenge!:
fiatal korában kell nevelni az embert. Addik
hajlízsd a fát, míg vesszőÝ: ua. Könnyű vékony
vesszőÝbül gúst tekerni: fiatal korában
kell nevelni az embert. Ö: árva~, col~, csapó~,
cseres~, cser~, fonó~, forgató~, karó~,
korcoló~, korc~, leszorító~, monyas~, nád~,
nyújtó~, oldal~, örökítő~, pala~, pár~, rakottya~,
rigó~, roll~, rovás~, segéd~, sín~,
szál~, szaporító~.
vesszőhajlító vesszőÝhajlító² fn 〈Kosárfonóknál:〉
erősebb, vastagabb vesszők hajlításához
használt eszköz. A vesszőÝhajlító²
fémbül vaty fábul kíszül.
vesszőválogató in VesszőÝválogató² léc:
a vesszők vastagságának osztályozására szolgáló
fúrott deszkalap. A vesszőÝválogató² léc
tulajdonkíppen ety fúrod deszkalap.
vesszővezetés vesszőÝvezetís fn Vesszőfonás.
veszt i Sz: Veszti a lelkit: káromkodik,
emiatt elkárhozik. Km: Aki nem pró²bál, as
se nem nyér, se nem ~: bátraké a szerencse.
Ö: el~.
veszte veszti fn Sz: Eltart vesztig: pl. ruha
eltart az elrongyosodásig. A vesztit érzi:
túlzottan jókedvű.
vesztegetés vesztegetís fn Pazarlás. Eszt a
kicsit mán ne hagyd ott, mert vesztegetízsbe
megy.
veszteglő veszteglőÝ mn Olyan 〈méhészkedés〉,
ahol egész évben ugyanazon a telepen
maradnak.
veszteség Ö: élet~.
vet ~ i 1. A sütőlapáton berakja a kenyeret
a kemencébe. A kemence fenekire ~ettük rá a
kenyeret. 2. Magára ~: belátja, hogy ő tehet
vmiről, ő a hibás. Nr: Úty kell a kendert ~ni,
hogy a marha felnyalhassa, vagyis körülbelül
tísz centis távolságot kel hagyni a magok
elvetísínél. —. Zsó²fija-nap körül ~ettek, akkor,
amikor a mezitlábas parasztember lábát
felmelegítette a talaj. Ö: át~, bele~, be~, elé~,
el~, fel~, haza~, hozzá~, ki~, le~, meg~ rá~.
vét vít i Vít vkinek, vminek, vki, vmi ellen:
sérelmet, kárt okoz neki.
vétek vítek fn Hiba. Vítek vó²na még aszt
a szilvát leszedni. Sz: Isten ellen való² vítek:
〈helytelen dolog megtételének minősítéseként〉.
vetél Ö: fel~.
vétel Ö: be~.
vetemedik Ö: el~, meg~, rá~.
vetés Ö: be~, búza~, csavar~, csutkaföld~,
fel~, makk~, mellék~, motolla~, nyíl~,
ugar~.
vetési vetísi mn Vetísi lud: 〈vadlibafajta〉.
Vetísi varnyu: 〈varjúfajta〉.
vetett in Vetet motó²la: motolla, amelyre
rá van tekerve a fonott bél. Ö: béle~, egybe~,
hányt-~.
veti Ö: hánya~.
vetiben Ö: hánya~.
vetkezik ~ i 1. Vetkőzik. 2. Állat vedlik. A
magyar marha tavasszal ~, a hídi vásárkor
csak úgy ragyog a szőÝre. Ö: le~, meg~, neki~.
vétkezik vítkezik i Km: Ki mivel vítkezik,
avval bünhőÝdik: a rossz cselekedet lelkiismeretfurdalást
okoz. Ö: el~.
vetkőzik Ö: ki~.
vetkőztető mn VetkőÝsztetőÝ asszonyok:
olyan asszonyok, akiknek a menyasszony vetkőztetése
a feladatuk.
vető vetőÝ fn Vetőkaró. Ö: által~, hánya~,
ki~, kocsi~, nyagba~, tégla~. vályog~.