Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

ózsafordulat 711
röpdeszka
rózsafordulat ró²zsafordulat fn 〈Csipkeverőknél:〉
a szövés v. rece kereken fordul
úgy, hogy a tű bezárása után a belső párt
elhagyja, majd a belső rész kitűzés nélkül
visszamegy, a fordulás befejeztével pedig az
elhagyott párt ismét beveszik.
rózsakolompér ró²zsakolompír fn Rózsakrumpli.
A ró²zsakolompír ojan finom, hogy
aszt el se tuggya kíbzelni a mostani ember.
rózsás Ö: kulacs~.
rózsaszál ~ fn Ró²zsaszálam: 〈szeretett
nő megszólításaként〉.
rózsavíz ró²zsavíz fn Rózsából készített
kölni. Ró²zsavíz, amivel locsoltak rígebben
husvítkor a kizsgyerekek.
rozsdás ~ mn 〈Gúnynév elemeként:〉 szeplős
arcú 〈személy〉.
rozsdásderes rozsdázsderes mn Olyan
〈ló〉, amelynek fehér szőrszálakkal tarkázott
sötét szőrébe barnásvörös szálak vegyülnek.
rozsdádzik rozsdáddzik i Rozsdásodik.
rozsdásfakó rozsdásfakó² mn Olyan 〈ló〉,
amelynek világos szőrébe barnásvörös szálak
vegyülnek.
rozsdásodik Ö: le~, meg~.
rozsféreg rosfíreg fn 〈A ló élősködője〉. A
lú vígbelibe csomó²stul vó²t rosfíreg, pirítot
rozzsal etettík a lovat, kipusztult tülle, kihullott.
Sz: Asz míveli, mint akinek rosfíreg van a
seggibe: nyughatatlan, folyton izeg-mozog.
röf ~ isz A disznó hangját utánzó szó.
rőf rőÝf fn 〈Hosszmértékként:〉 a mellközéptől
a kinyújtott kar végéig számított
hossz. RőÝfösen árul: Km: Nem rőÝffel mírik
az észt: a kis termetű ember is lehet okos. Ö:
fertály~.
röffen Ö: ki~, össze~.
röfögő röfögőÝ fn Kiskabát, ködmön.
rőföl rőÝföl i Járja 〈a táncot〉. Eggyik így
rőÝfölte, a másik úgy.
rőfös rőÝfös fn Rőfösáruval kereskedő
személy.
rőfösáru rőÝfösáru fn Rőffel mért áru,
méteráru. A ruhaszövet, a vászon a lekfontosab
rőÝfösáru.
rőföskereskedő rőÝföskereskedőÝ fn Méteráruval
kereskedő személy.
rög ~ fn 〈Fazekasoknál:〉 a már meggyúrt,
megtisztított agyag olyan nagyságú darabja,
amelyből egy edény megformázható. Ö: csupor~,
fazék~, korsó~.
rögöl ∼ i A fazekas a már meggyúrt,
megtisztított agyagot olyan darabokra szedi,
amelyekből egy-egy edény megformázható.
Ö: fel~.
rögölés Ö: fel~.
rögtörő mn RöktörőÝ henger: csomóba
összeállt földdarabokat széttörő hengeres
szerkezet. Az ugart szántás előÝt röktörőÝ
hengerrel lehengereszte az ember.
rögzítés rögzítís fn Vminek a hozzáerősítése,
-kötése vmihez. Miután megindult
az ó²tvány, levettík a rögzítíst, mert ott
összefort.
rögzött Ö: meg~.
röhencs ~, röhincs mn Ok nélkül, folyton
nevető, nevetgélő, vihogó 〈személy〉. A ~
akkor is nevet, amikor nincs mijír.
röhint ~ i Elneveti magát.
röhög ~ i Otrombán, hangosan nevet. Nem
lehetett az uccán ~ni, vihákolni, hanem szípen
csendbe menni. Sz: Úgy ~, mint a lú: csúnyán
nevet.
rőköny rőÝköny fn Penész.
rőkönyödik rőÝkönyödik i 〈Nedves ruhanemű,
széna, búza〉 dohosodik, penészedik.
Ö: meg~.
rönk ~ fn Kör keresztszelvényű, bütüvel
rendelkező vastag faanyag. Hámozási ~:
furnérkészítésre előkészített rönk. Ö: furnér~,
fűzfa~.
rönkfa ∼ fn Kivágott fatörzs hengeres része.
rönkő rönkőÝ fn Tövénél elfürészelt fa
földből kiálló része. A rönkőÝ alat van a
tuskó², a mi a főÝdbe van. A rönkőÝ asz
tüzelőÝ lessz.
rönkvágó mn Rönkvágó² keretfűrísz: a
rönköt hosszába vágó gépi fűrész.
röntgenez Ö: meg~.
röpdeszka röbdeszka fn A kijáró alatt kiugró
deszka a kirepülő és érkező méhek megtelepedésére;
küszöb, szállódeszka. A röbdeszkán
csak úty tódult ki a sog bogár.