Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

ízékszalma 387
izzlap
ízékszalma ízíkszalma fn Takarmányként
etetett árpa-, ill. zabszalma maradéka. Az ízíkszalma
az árpaszalmábul, zapszalmábul van,
amibül a jó²szág megeszi a jó²t, amit othagy,
alomnak hasznáják.
izél Ö: meg~.
ízeledik ~ i 〈Készülő étel〉 kezd jóízűvé
válni. Mikor kezdett az ítel mán jó²ízű lenni,
#ra montuk, hogy mán ~. Ö: bele~, rá~.
ízelék ízelík fn Tüzelőnek használt kukoricaszár,
melynek leveleit a tehén már lerágta,
ízék.
ízelít ~ i Ételt megízlel, és javítja az ízét.
A szakácsnőÝ mekkó²stolta az ítelt, ~ette,
hogy mi kel még bele, kel-í még bele valami,
só². Ö: meg~.
ízelítő Ö: száj~.
ízes mn Ízezs dereje: szilvalekváros derelye.
ízetlen ~ mn 1. Sótlan, fűszer nélküli.
Ízetlen a főÝsztye. 2. Nyűgös, nyughatatlan
〈gyerek〉. 3. Ízetlenül beszíl: összevissza, értelmetlenül.
Ízetlenül beszíl ez az ember, se
hava, se értelme.
ízetlenkedik ~ i 1. Idétlenkedik, ostobáskodik.
2. Kötekedik, izgága módon viselkedik.
izgága ~ mn/fn I. mn 1. Veszekedős. Az ~
a kákán izs görcsöt keres. 2. 〈Szarvasmarha
nem szimmetrikus szarvállásának megjelölésére.〉
II. fn Veszekedés, perpatvar.
ízibe izibe hsz Azonnal; gyorsan, hamar.
Add ide izibe!
ízlés ízlís fn Sz: Az ízlísek és pofonok
köszt külömsíg van: az ízlés egyéni dolog.
ízlik ∼ i Tetszik. Hejes fijú vó²t, meg jómó²dú
is, de hát nekem nem ízlett.
izmos ~ mn Nehezen fövő, kemény 〈hús〉.
Például a marhánál van az ~ hús, a lápszárnál
meg a nyakánál levőÝ hús.
izromban ízromba hsz 〈Bizonyos számú
v. vhányadik〉 esetben, alkalommal; ízben.
íztelen ísztelen mn Kedvetlen, mogorva.
Az ísztelen ember mogorva, úgy beszíl, mintha
vasvillával vettík vó²na el az annya aló²l.
ízű Ö: bor~, fű~, kozma~.
ízületi Ö: csipő~.
izzad Ö: meg~.
izzadás ~ fn Izzadság, veríték.
izzasztó izzasztó² fn 1. A kalap fejrészének
legalsó részét körbefogó bőrből készült
szalag, mely viselet közben az izzadságot iszsza
fel. Az izzasztó² a kalap belsejének az alsó²
ríszin körbefutó² bevard bűrszalag. 2.
Lószerszámon a hám vállszíjának a ló hátát
védő párnázott része. 3. A hátasló nyerge alá
tett pokróc, amely az izzadságot felfogja. 4.
Női ruha hónaljába varrt szövetdarab, amely
felfogja az izzadságot, izzlap. Debrecembe a
nőÝji ruhánál is vó²t meg van is izzasztó², a
hó²na alá vó²t varva.
izzik Ö: fel~.
izzlap Ö: bőr~.