Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

ilyogos 87 birkanyíró
bilyogos bíjjogos, bíjogos, bijogos mn
Megkülönböztető jeggyel, tulajdonjeggyel ellátott
〈állat〉. Ö: orr~.
bilyogoz bijogoz, bijjogoz i 〈Jószágot,
használati tárgyat, dinnyét stb.〉 vmilyen
módon megkülönböztető jeggyel, tulajdonjeggyel
megjelöl. Mektüzesítettík a gazdának
a monogramját, és elejinte a farára nyomták
a tüzes vasat, és aszt mikor bijogoszták, bornyúkorába
bijogoszták, akkor mindég aszt egy
vizes ruhával lenyomták, kis idejig rajta
tartották. Ö: le~, meg~.
bilyogozó bijogozó² mn Olyan eszköz,
amelynek megtüzesített v. festékbe mártott részével
háziállatra v. használati tárgyra megkülönböztető
jelet tesznek.
bilyogozás bijogozás, bijjogozás fn A
tulajdonjegy rásütése a jószágra.
bilyogvas bijjogvas fn Bilyogzóvas.
bilyogzóvas bijogzó²vas, bijjogzó²vas fn
Nyeles vaseszköz, mellyel a tulajdonjegyet a
jószágra sütik.
bimbó Ö: csecs~, rózsa~.
bimbója Ö: csecse~.
bimbós Ö: zöld~.
bind ~ fn A könyv lapjainak összefűzéséhez
használt anyag.
bindeizni bindájzni fn 〈Paszományosmesterségben:〉
a bordaláda és a hátsó fésű közötti
szerkezet, amely a befűzött láncot és a faformát,
a figurát emeli.
bindfogó bintfogó² fn 〈Könyvkötészetben:〉
a spárga meghúzására használt, egymást
keresztező két karból álló szerszám. A bintfogó²t
azír használom, hogy a spárga ne szalaggyon
ki a fűzízsbül.
bindol ~ i Szeges cipő felső részét és talpbélését
összevarrja.
bindolás ~ fn Szeges cipő felső részének
és talpbélésének összevarrása.
bindoló mn Bindoló² ár: bindoláshoz
használt ár.
bír ~ i 1. Birtokol vmit. Od ~tunk harmincöt
hó²t főÝdet. 2. Bérel, haszonbérben
használ vmit. Felezsbe ~om a főÝggyit Szabó²
Sándornak. Sz: Nem ~ az erejivel: olyanba is
belekap, ami meghaladja az erejét. Km: Aki
~ja, marja: az erőszakosabb győz. Sokat akar
a szarka, de nem ~ja a farka: sok olyat tervez
az ember, amit nem tud megvalósítani. Ö:
el~.
bírálat Ö: trófea~.
bírás ~ fn 〈Testi〉 erő. Nem bír az erejivel,
aki annyit akar felemelni a ~án fejűl.
birbitél bírbitél, ~ i 1. Fogdos, piszkál,
tapogat vmit. Ne bírbitéld aszt a pattanást! 2.
〈Szerelmi játék közben〉 tapogat, fogdos vkit.
A jányt is leheted bírbitélni.
birge l. birka
birgencs l. birka
biri ~ msz 〈Többször ismételve kisliba
hívogatására:〉 ~, ~, ~! A kis kikőÝt libáknak
montuk, hogy ~, ~, ~! Akkor mán mentek oda
a füvet enni.
birke l. birka
birka ~, birke, birge, birgencs fn 1. Juh.
2. Apró szőrű bárány. 3. Kisbárány. 4. Merinó
juh. Birgének vagy birgencsnek az apró²szőÝrűt,
a merinó²t montuk, a naty szőÝrűt
meg junak. Sz: Ojan, mint a kerge ~: olyan,
mintha elment volna az esze. Km: Roz ~ az,
amék nem bírja a gyapját: 〈az olyan emberre
mondják, aki rögtön leveti a kabátját, kendőjét,
ha melege kezd lenni〉. Ö: canga~, fejős~,
hús~, kerge~, mustra~, tej~.
birkaakol ~ fn Juhok szálláshelye.
birkabárány ~ fn Kisbárány.
birkaállás birkaálás fn A juhnyáj pihenőhelye.
birkacímer ~ fn A levágott juh combja,
vagyis a legszebb része.
birkafejés birkafejís fn Az anyajuh fejése.
birkagyapjú ~ fn A juh szőrzete.
birkahodály birkahodáj fn Zárt épület,
amelyben a birkákat tartják
birkajárás ~ fn Juhlegelő.
birkakullancs ~ fn 〈A juhokat különösen
kedvelő kullancsfajta.〉 A birkába sog ~ vó²t,
de nem vó²t az emb#re veszéjes.
birkamogyoró birkamogyoró² fn (tréf) A
birka ürüléke. Tréfábúl a birkaszart montuk
birkamogyoró²nak is.
birkanyíró birkanyíró² fn Aki a birkákat
megnyírja.