Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

hajadonfejjel 325
hajhász
hajadonfejjel ~ hsz Födetlen fővel, hajadonfővel.
Csak nőÝre montuk, hoty ~ jár.
hajadonfőn hajadonfűn hsz Hajadonfővel.
NőÝre meg gyerekre is montuk, hoty
hajadonfűn van.
hajadonfőtt hajadonfőÝtt, hajdonfőÝtt hsz
Hajadonfővel. HajadonfőÝt ment ki a hidegre,
mekfázott.
hajakasztó hajakasztó² fn Kontyfésű. Nr:
A házasságkötés után a fiatalasszonynak felkontyolták
a haját. Ehhez volt szükséges a
hajakasztó.
hajal ~ i 〈Napraforgómagot〉 héjától megtisztít.
Hajajja a napraforgó²t.
hajas ~ mn Héjas, hámozatlan 〈szilvaszem,
krumpli〉. Hajas tengeri: fedőlevelekkel
együtt tört, magnak való kukorica. Sz: Nem
íred el ~on, kopaszon meg bajoson: nem lesz
abból semmi, nem valósul az meg soha. Ö:
por~.
hájashártya ~ fn Hájasréteg.
hájasréteg hájasríteg fn 〈Tímárok nyelvében:〉
az állat bőrének szerkezetileg legalsó
rétege, amelyet kikészítéskor eltávolítanak.
hajaz 1 ~ i 1. Asztag tetejét kalászukkal
kifelé fordított kévékkel háztető alakúra rakja.
2. 〈Épületet〉 nád- v. zsúpfedéllel fed. Ö: be~,
le~.
hajaz 2 ~ i Hámoz. Ritkán monták, hoty
~za a krumplit, de nagy átlagba hámoszták.
hajazás ~ fn 1. Asztag tetejének rakása,
befejezése. Kezgyük meg a ~t, mer csurgó²san
van a víge az asztagnak. 2. Asztag háztetőhöz
hasonló formájúra rakott teteje. Ö: be~.
hajazat ~ fn 1. Asztag háztetőhöz hasonló
formájúra rakott teteje. A ~ megy előÝbb a
csíplőÝbe, aszt kezdik meg, bontyák meg. 2. A
tetőszerkezet fedőanyaga, pl. szalma v. zsúp;
3. Fedél(tető). A hász teteje vó²t a ~, a szegís
rajta. Ö: asztag~.
hajbók hajbó²k fn Sz: Hajbó²k, csimbó²k,
köszönny asszonyodnak!: 〈dajka mondókája
csecsemő ringatása közben〉.
hajbókol hajbó²kol i 1. Hajlong. A jányok
nem nagyon szerettek hajbó²kolni, nem szerettek
dó²gozni, takarítani. 2. 〈Ló〉 fejét lehajtja,
majd újra felemeli, bólingat. 3. 〈Em-
ber〉 fejét le-leejtve szunyókál. Az asztalnál
hajbó²kol apátok.
hajcsár ~ fn Az a személy, aki állatokat
hajt fel a vásárra, ill. haza a vásárból.
hajcsúroz ~ i 1. Futkározik, rajcsúroz. 2.
〈Jószágot〉 ide-oda terel. A gujás hajcsúroszta
a legelőÝn a jó²szágot.
hajdanában-danában hajdanába-danába
hsz Réges-régen. Hajdanába-danába bijon
nem így vó²t, mint most.
hájdermennykő hájdermenkű, hajdermenkű
fn 〈Szitkozódásokban nyomatékosan:〉
villám, istennyila. Sz: Üssön/Csapjon beléd a
hájdermenkű!: —. A hajdermenkű csapjon
agyon!: —. Ugy ment, mint a hajdermenkű:
gyorsan futott.
hajdina ~ fn Pohánka [Fagopyrum vulgare],
ill. ennek szemtermése.
hajdinakása ~ fn Hajdinából főzött kása.
Hajdinakását én nem ettem sose, csak tudom,
hogy vó²t, meg aszt is tudom, hoty főÝsztík.
hajdináromban hajdináromba hsz Hajdanában.
hajdinban hajdimba hsz Hajdanában.
Hajdimba megvó²t még a Bárán-csapszék.
hajdú hajdu fn 1. Fegyveres nemesi szolga,
poroszló. 2. Városi szolga a főhivatalnokok
mellett. Sz: Annyit ért hozzá, mint ~ a
harangöntíshe: nem ért hozzá.
hajdúkáplár hajdukáplár fn A hajdúk
rangsorában tizedes.
hajdúkása hajdukása fn Hagymás, paprikás
zsírral v. zsírral és tepertővel ízesített
egyszerű kásaétel.
hájfekvés hájfekvís fn A sertés hája alatti
kövéres rész. A hájfekvís nem hájlerakó²dás,
hanem a disznó² hája alat levőÝ vegyes, kövéres
valami, tepertőÝt sütneg belőÝle.
hajfésű hajfűsű fn Hajba való ritkás v. sűrű
fésű.
hájfolyás hájfojás fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉
haj-haj ~ isz 〈Csendesebb érzések, különösen
bánat, sajnálkozás, vágy kifejezésére.〉
hajhász ~ i 1. Hajszol, kerget. 2. Legény
lánynak udvarolni akar, meg akarja szerezni.
A legíny ~ta a jánt.