Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

kieresztés 447
kifingik
kieresztés kieresztís fn 1. A méhek kiengedése
a kaptárból tavasszal. 2. Szőrmésbőr
formálása oly módon, hogy az eresztés végén
hosszabb, de keskenyebb bőrt kapnak.
kieresztővágás kieresztőÝvágás fn Szőrmésbőr
olyan vágásai, melynek eredménye a
kieresztés.
kiérik kiírik i 1. 〈Bor〉 kiforr. 2. 〈A pipázás
váladéka〉 összecsomósodik, összeérik,
bagó lesz. A bagó² az, ami kiírik a pipába. A
nyál belefojik, összecsomó²sodik, összeál
benne.
kierjed ~ i Befejeződik az erjedés. Még
egíszen nem erjet ki, már présejjük.
kiérthető mn KiérthetőÝ hangon: jól
érthetően. A pitypalatynak hajnalba nagyon
szíp hangja vó²t, kiérthetőÝ hangon monta,
hoty pitypalaty.
kiesik i Kieste magát az esőÝ: sokáig tartó
esőzés elállt.
kiesz/ik ~ i 〈Élősdi〉 élő szervezetet elpusztít.
Sz: A fene egye ki!: a fene egye meg!
kievesedik ~ i 1. 〈Patások lába〉 kisebesedik.
A patásoknál a lábon evesedik ki a köröm.
2. Kipállik.
kiexkuzál kieszkuzál i Kieszkuzájja magát:
megvédi az igazát. Kieszkuzájja magát
asz jelenti, hogy megvídi magát, nem marat
hazukságba, amit mondott, az igaz.
kifagy ~ i 1. 〈Állat az épületben〉 a hideg
miatt megfagy. Kifagyod belőÝle a bárán. 2.
Kifagy az eke a főÝdbül: 〈ősszel〉 a hideg
miatt már nem lehet szántani. ŐÝsszel már
ojan hideg van, hogy átfagyott a főÝd, nem
veszi be az ekét, ~ az eke a főÝdbül.
kifakad kifokad i 1. Kihajt, kisarjad. 2.
〈Kása〉 fövés közben megdagad, és a héja
megreped.
kifakadoztat kifokadosztat i 〈Kását, főként
disznóöléskor〉 addig főz, amíg a szemek
megdagadnak és megpuhulnak.
kifakadoztatott mn Kifokadosztatot kása:
〈főként disznóöléskor készített〉 kása, amelyet
addig főznek, amíg a szemek megdagadnak és
megpuhulnak.
kifakaszt kifokaszt i Okozza, hogy vmi
kifakadjon. A kenőÝcs a kelíst kifokasztotta.
kifaszol ~ i (rég) 〈Katona zsoldot, élelmiszert〉
felvesz, megkap. A katona ~ta a
zsolgyát.
kifázás ~ fn Megfázás, átfázás.
kifázik ~ i 〈Állat, ember〉 megfázik, átfázik.
kifed ~ i Fedőt levesz.
kifehérlik kifejírlik, kifehírlik i Kifehéredik,
kifakul. A vazsderes lú mire megörekszik,
kifejírlik.
kifej ∼ i 1. Állatot megfej. Itten mikor ~i
az uram, akkor asztat elszűrjük. 2. 〈Sós oldatba
tett nadályból〉 a vért viszanyeri. Nr:
Magas vírnyomásra gyó²tyszeres nadájt tettek
a betegre, és az mikor jó²llakot valakinek
a vírivel, akkor leesett magátul, és akkor
besó²szták a nadájt, és mind visszaatta a vírt,
ézs beletettík a befőÝttes üvegbe, és ílt tovább.
De ha nem fejtík ki, akkor megdöglött.
kifekszik ∼ i 〈Állat〉 a melegtől elhever,
összeesik. A szabadálláson delelőÝ jó²szág
nem bírja a nagy meleget, ha nem bojgattyák
meg, akkor ~.
kifen ~ i 〈Kaszát〉 megfen, kiélesít.
kifényesít kifínyesít i Nr: Kifínyesítette a
jó² Isten a csillagokat, az íccaka hideg lessz
— tartja a népi megfigyelés.
kiférgez kifírgez i 〈Pl. disznót〉 a férgektől
megtisztít, megszabadít. Mikor megnyüvesedik
az álatnak a sebje, akkor ety hegyes fával
kipiszkájják, kifírgezik, utánna dohattal bekenik.
FőÝleg a disznó²knál vó²t ez, a csökinél.
kifésül kifűsül i 1. Kifűsüli a gubát: a
fésülőtábla és a körömpőtábla segítségével
lekeféli a szövőről levágott gubaposztót, hogy
a felesleges szőröket eltávolítsa, és a fürtöket
egyenletesebbé tegye. 2. 〈Pl. magvakat vakaróval
a szálak közül〉 kikapar, kiszed. A cirok
magját natyfogú vakaró²val fűsültík ki.
kifészkel kifíszkel i Fészket készít. A pihét
asz kiszedi magának a hasaajjárul, a pihét,
asz kifíszkeli, és ű abba tojik.
kifial kifijal i Kifiókol. Kifijal vaty kifijó²kol
asz jelenti, hogy a tengeri alsó² hajtását
letöri.
kifing/ik ~ i 〈Ember〉 meghal. Kifinkta
magát: ua. Sz: Kifingott a kímínyen: ember