Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

ispotály 382
Isten
kisjányok. Kört alkottunk, a kör közepin ety
pár táncolt, odadobbantott, váltották egymást.
ispotály ispotáj fn 1. Kórház, közkórház.
Öt-hatéves koromba Debrecembe minden
kó²rház ispotáj vó²t, csak a szülészeti kó²rház
vó²d bábakípezde. 2. Ingyenkórház, a
szegények kórháza. Az ispotáj ojan kó²rhászféle
vó²t, a szegínyek kó²rháza, akiknek
nem vó²t hozzátartozó²juk. 3. Szegényház.
ispotályos mn Ispotájozs dékán: kórházi
harangozó.
istálló Ö: bitang~, kis~.
istállós mn Istálló²s marha: istállóban
jászolnál tartott marha.
istáp ~ fn Adomány, könyöradomány.
Például, ha attam a kó²dusnak kenyeret, e
vó²t az ~.
istápol ~ i 〈Szegény embert〉 könyöradománnyal
támogat.
Isten fn TeremtőÝ, teremtőÝ szent, ílőÝ,
jó², kegyelmes, szencsíges, szencsíges jó²,
bó²ldog, öreg, atyaságos jó², menybéli ~; Én
~em, uram! Aggyál ety kis esőÝt, a szegíny
baromnak jó² legelőÝt, mezőÝt, a pásztornak
igasz, hű szeretőÝt! (Nd). Isten ménese: az
emberek, az emberiség. Van az Istem ménesibe
elík sok jány, válogathadz belőÝle,
monták annak a fijatalembernek, aki beleszeretett
egy jámba, de az elhatyta, így vigasztalták.
Vagy a jánt, ha a legíny elhatyta.
Isten nevibe: ingyen, könyörületből. Isten
nevibe attam neki ety kis adományt. Istennel
mívelteti: (káromkodás). Isten tüze: villámcsapás.
Isten haragja: ua. Te, ~ bagja!: ügyetlen,
mamlasz. Te, ~ ostora!: Isten csapása. Te,
~ gyámoltalannya!: nagyon ügyetlen. Sz: Elereszti,
mint ~ a legyet őÝsszel: nem törődik
vele, szabadjára ereszti. Az ~ bocsássa meg a
bűnömet!: 〈mondja a beszélő, ha a beszédében
vmi kijelentést bűnnek vél〉. Az ~ panaszkíppen
ne vegye!: ua. Az ~ háta megett:
vmi félreeső helyen (lakik). Az ~ se győÝzné
vmivel: ruhaneműt, lábbelit gyorsan elnyű. Az
~ se győÝzné eszt nadrággal mek csizsmával.
Várjon az ~!: 〈indulatos beszédben válasz a
Nem várunk még egy féló²rát, ó²rát stb. kérdésre〉.
Ki az ~ látta?: én nem láttam. Tuggya
az/Tuggy ~: én nem tudom. Mi az ~ csudája?:
mi a manó? Hát e mi az ~ csudája a fejeden?
Isten az atyám!: 〈esküféle indulatos beszédben〉.
Kerűj csak a kezem közé, megemlegeted
a magyarok istenit!: meglakolsz. Isten őÝrizzen
tülle!: Isten óvjon! Hálá ~nek!: hála Istennek.
Hálá legyen a jó² ~nek!: ua. Az ~ álgya
meg még ott is, ahun eggyet líp: 〈áldás〉.
Az ~ álgya meg még a lába nyomát is!: ua. Az
~ álgya meg még a haló² porába is!: 〈szeretett
v. tisztelt halottról〉. Az ~ nyuktassa!: ua.
Aggyon ~, ami nincsen, bort, búzát, bíkessíget,
finom, fájin felesíget!: 〈pohárköszöntéskor〉.
A jó² ~ a megmontható²ja: csak az
Isten tudja. Isten ellen való² vítek: nagy hiba,
nagy kár. Gyere mán, az ~ álgyom meg!: 〈félig-meddig
káromkodás〉. Isten fizesse meg!:
〈udvarias megköszönése vminek〉. Isten hírivel
járjon kegyelmed!: 〈udvarias búcsúzás〉.
Istennek ajánlom: 〈búcsúzáskor mondják az
eltávozónak〉. Mehecc ~ hírivel: 〈udvariatlan
búcsúzás〉. Isten hírivel elmehecc: ua. Az ~
akassza benne keresztül a köjköt!: 〈szitok,
káromkodás〉. Az ~ ítíjjen meg!: ua. Az anynya/anyád
~it!: ua. Az én ~em a fenével
ítessen meg!: ua. Az én ~em vakíccson meg!:
ua. Az ~ vakíccson meg!: ua. Az én teremtőÝ
~em verjem meg!: ua. (enyhébb). Verjen meg
a mindenható² ~!: ua. Az én ~em a nyavaját
hozza rá(d)!: ua. Az ~ teremcsen belőÝlet
csudát!, Hogy az ~ csudát teremcsen belőÝled!:
ua. Az ~ fáját neki!: ua. Az ~ lovát
neki!: ua. Az ~ akarhova tegyen!: ua. Az ~
ígessen meg!: ua. Az ~ sose álgya/álgyon
meg!: ua. Az ~ szomoríccsa meg!: ua. Az ~ süjesszen
el!: ua. Az ~ tüze ígessen meg!: ua. Az
~ könnyebbíccse meg az ágya szalmáját!: ua.
Az ~ lova szarjon a sírhalmodra: ua. Az ~ fésűjön
meg!: ua. Az ~ lűjön fűbe!: ua. Az ~ rogyassza
rád az eget!: ua. Szoríccson az ~ két
hó²najmankó²ra: ua. Ez asz jelenti, hogy
legyík sánta mind a két lábára. Az ~ se só²t,
se kenyeret ne aggyon neki!: ua. Az ~ tegyen a
villahajtó²ba/villahajtó²jába!: ua. Isten tördeje
el a bokádat/lábadat!: ua. Hogy az én
~em nyila üssön beléd!: ua. Hogy az ~ száríccson
meg!: ua. Az ~nek a haragos ménkűje