Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

górészék 304
gönci
górészék gó²részék fn Lécekből, deszkákból
összeszegezett, négyszögletű, rácsos oldalú
alacsony szék.
gornyadozik ~, kornyadozik i 〈Betegségtől〉
gunnyaszt.
goromba ~ mn 1. Kedvezőtlen, rossz
〈időjárás〉. 2. Goromba szövísű: durva szövésű
〈zsák〉.
göb ~ fn 〈Madzagon, cérnán〉 kis csomó,
bog. Ö: takács~.
göbös ~ mn Görcsös 〈fa〉.
göböz ~ i 〈Szíjgyártó:〉 sallangra díszes
csomót, göböt készít.
göbözés göbözís fn 〈Szíjgyártóknál:〉 díszgöb
készítése.
göcs ~ fn 1. 〈Fában〉 görcs. 2. 〈Növényi
száron〉 csomó. 3. Eltávolított v. leszáradt ág
helye a fa törzsén. BenőÝd ~: az ág faszövettel
benőtt helye.
gödény gőÝdény, gőÝdíny fn Sz: Iszik,
mint a gőÝdény: részeges.
gödör Ö: csík~, dög~, dögös~, emésztő~,
fiaztó~, fürdő~, hamvasaljas~, hídlás~,
húgy~, húgyos~, kubik~, kút~, les~, mészoltó~,
pipa~.
gödörkút ~ fn Négyszögletes, nagy
gödör, amelyet mélyebben fekvő, sík, lapos
területeken, tófenéken v. folyómederben ástak
a nagyobb jószág csoportos itatására v. öntözésre.
Gödörkutat ajjas főÝdbe vagy a rít szílin
ástak, locsolásra.
gög ~ fn (rég) Gége.
gögcsontosodás gökcsontosodás fn (rég)
〈A gége egyik betegsége.〉
gögrothadás ~ fn (rég) 〈A gége egyik betegsége.〉
gögsíplob göksíplob fn (rég) 〈A gége
egyik betegsége.〉
gögsípsorvadás göksípsorvadás fn (rég)
〈A gége egyik betegsége.〉
gölödény gölödin, gölödíny fn 1. Kukoricalisztből
gyúrt v. krumplis tésztából készített,
zsírral leöntve és töpörtyűvel megszórva
önálló ételként fogyasztott, szaggatott
gombóc. A gölödíny pulickalizbül van, vízbe
főÝtt, tísztaszerű, amit kiszaggattak, tepertőÝzs
zsírral leöntve ettík. 2. Öntött perec.
gömbakác gömbákác fn Akácfából kinemesített
díszfa.
gömböc ~ fn 1. A disznógyomor tömlőszerű
folytatása. 2. Véres hurka módjára
töltött, lében főtt étel. Víres hurkával tőÝtöttík,
levesnek főÝsztík a ~öt, tormával.
gömböchús ~ fn Azok a húsfélék, belsőségek,
amelyekből a véres hurka módjára
töltött gömböcöt készítik.
gömböcleves ~ fn Véres hurka módjára
töltött gömböccel főzött tejfölös, tormás
leves. A gömböcöd Debrecembe levesnek
főÝsztík, ~nek montuk.
gömbölyég gömbejíg mn Gömbölyű.
gömbölyít Ö: meg~.
gömbölyítés Ö: gerinclemez-~.
gömbölyítő Ö: gerinc~.
gömbölyödik gömböjödik i Sz: Ídes jányom,
megette mán a fene, gömböjödik a te
ruhád eleje: terhes. Ö: meg~.
gömbölyű mn Gömböjű ár: szúrással készített
lyuk tágítására való szerszám, melynek
előnye, hogy a már befűzött cérnát, ill. szíjat
nem vágja el. Gömböjű kalap: pörge kalap.
Gömböjű kosár: félgömbhöz hasonló, de kissé
hosszúkás vesszőkosár, amelyen oldalt fülek
helyett két lyuk volt a fogója. A gömböjű
kosárt átló²son fonták, ojan félkosár vó²t, az
alakjárul vesekosárnak is híftuk. Gömböjű
szöglet: 〈könyvkötészetben:〉 a meggömbölyített
tábla szélein található szöglet. Gömböjű
varrás: a szőrmésbőrök összevarrásának az a
módja, amikor az öltések távolsága és
mélysége egyenletes. Gömböjű fonás: 〈szíjgyártóknál〉
a fonásnak az a módja, amikor
több szironynak a szálait, henger alakúra
fonnak össze. Gömböjű zsinó²r: 〈paszományosoknál:〉
sodrókeréken készített háromágas,
egyenlő szemű, puha zsinór. Gömböjű
ró²zsa: sovány, csont nélküli, ízletes marhahúsfajta.
gömbölyűhátú mn Gömböjűhátú album:
háromrészes album.
gönc ~ fn 1. Csomóba rakott ruhanemű. 2.
Ócska, viseltes ruha. 3. Limlom, kacat.
gönci mn 1. Gönci bíkjó²: kovácsolt vaslánccal
összekapcsolt lábbilincs. A gönci bík-