Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

farkasordító 227
fás
farkasordító farkasordító² mn/fn I. mn
Farkasordító² hideg: nagy hideg. II. fn Igen
hideg, fűtetlen helyiség. Sz: Ojan hideg, mint
a farkasordító²: 〈házra, helyiségre vonatkoztatva:〉
nagyon hideg.
farkasos Farkasos időÝk: téli idő, amikor
sok farkas jár. A szekeres fejszít ~ időÝgbe
használtuk, nehogy mektámaggyák a lovat.
farkasöltés farkasőÝtís fn 1. 〈Szíjgyártóknál
és gubacsapóknál:〉 a munkadarab visszáján
alkalmazott öltésfajta, amely annak színén
egyáltalán nem látható. 2. 〈Gubacsapóknál:〉
farkasfog.
farkassötétség farkassetíccsíg, farkassötíccsíg
fn Farkasvakság. A farkassetíccsíg
vaty farkasvakság vitaminhijánytul van, az
ijen ember szürküledbe nem lát. Nr: Csalánlevelet
kellett enni, attól elmúlt a farkassötétség.
farknyi Ö: nyúl~.
farkperec ~ fn A farmatringnak a ló
farkát körülvevő része.
farkú Ö: hód~, kender~.
farmatring ~fn A hámnak v. nyeregnek a
ló farka tövébe akasztott gömbölyű, kitömött,
hurok alakú, rögzítő szíja.
farmatringplatni farmatrinkplatni fn A
farmatringnak bújtatókkal ellátott része.
farok ~, fark fn 1. Hímvessző. Uty tartyák,
hogy a juhásznak puha a marka, kemíny
a farka, a jó² zsíros tejtül, ahoty fejt. 2. Farkáho
rúg: 〈birkanyáj〉 futásnak ered. Farka járása:
〈a vezérürü kiválasztásának fontos
szempontjaként:〉 a farka lengésének iránya. A
farka járása legyík egyik sarkátúl a másikig.
3. 〈Vmilyen eszköz, szerszám része:〉 a varsa
csúcsos vége, amelybe a hal belemegy. Sz:
Ojan rövid a nap, mint a nyúl farka: 〈a
legrövidebb téli nappalokra mondják〉. Elereszti
fülit-farkát: letört, bágyadt. Se füle, se
farka: semmi értelme, badarság. Ha nem
hiszed, űj fel a hiszem farkára: 〈annak mondják,
aki nem akar vmit elhinni〉. Ha nem hiszed,
űjj a hiszem farkára, akkor majd
elhiszed: ua. Elmírte a farkát: elbízta magát.
Behúzza a farkát: meghunyászkodik. Kikérdeszte
fülirűl-farkárúl: töviről hegyire, ala-
posan kifaggatta. A farka után megy: 〈erős
nemi vágytól hajtott férfira mondják.〉 A farka
feláll, az esze megáll: olyan férfi, akit tetteiben
a nemiség irányít. Km: Idegen kutyának
lába köszt a farka: a) az idegen ember
meghunnyászkodik. b) 〈az asszony családjához
költöző férjre mondják, mert nincs szava
a háznál〉. Sokat akar a szarka, de nem bírja a
farka: nagy dologba fogott, de nincs hozzá tehetsége
v. módja. Aki dílelőÝt kurta, annag
dílután se nőÝ ki a farka: aki eddig rossz
erkölcsű volt, ezután sem fog megváltozni. Ö:
disznó~, kender~, róka~.
farol Ö: bele~, köntör~.
faros ~ mn 1. Nagy fenekű 〈nő〉. Jó² ~ ez
a menyecske. 2. Faros fűsű: csak az egyik
oldalán fogazott, nagyon sűrű fésű. 3. Faros
pipa: széles, öblös pipa, amelynek a dereka a
nyakával farban jön össze. Ö: csecses-~,
kan~.
farrész farrísz fn Az állat faráról lehúzott
szőrmésbőr.
farsang ~ fn Km: Minden ~nak van
bűttye: jó világ után rossz szokott következni.
farsangfarka farsankfarka fn 1. A farsang
három utolsó napja. Az utó²só farsangi
mulaccságra meg a farsang utó²só² három
napjára is montuk, hoty farsankfarka. 2. Az
utolsó farsangi mulatság.
farszeg ~ fn Az eke hátsó részén levő csavar,
amely az eketalpat a gerendelyhez erősíti.
farszíj ~ fn Farmatring.
farta ~ msz 〈Ló v. szarvasmarha térítésére:〉
farolj! menj oldalra! Farta ne/te!: ua.
fartol ~ i 〈Ember, állat, jármű:〉 farol.
fartoltat ~ i 〈Állatot, járművet〉 faroltat.
fartő fartű fn Szarvasmarhának a csípőtől
a farig terjedő húsa. Ö: hosszú~, kereszt~.
farú Ö: boglya~, kan~.
farvillás mn Farvillázs bicska: nyelének a
végén villával ellátott, behajtható pengéjű
kés. A pásztorok kedveltík a farvillázs bicskákat.
fás ~ mn Alkuvásban konok, makacs, aki
nem enged a kimondott árból. Ne legyen ojan
~, ne legyen kemíny, engeggyen az árábúl! Ö:
ágas~, apró~, fűz~, kapta~, szaru~.