Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

hektó 348
Hencidától Boncidáig
öt vaty tísz percig, öt-hat lílegzetet vett, osztán
elment.
hektó hektó² fn Hektoliter.
hely hej fn 1. Munkahely, állás. Heje van:
cselédként szolgál vhol. Vam mán hejed? Mer
ha nincs, jöhec hozzám. 2. A fazekas portáján
egy deszkával elkerített rész, ahová a kitermelt
agyagot pakolják. 3. 〈-re raggal mszszerűen:〉
hejre, te!: 〈szarvasmarha terelésére:〉
menj a helyedre! Sz: Ijen hejre ijen kell,
külömp hejre külömp kell: a) 〈olyan ember
mondja, akit ruhája kopottságára figyelmeztetnek〉.
b) másképpen kell öltöznünk a
munkához és másképpen, ha pl. hivatalos
ügyeket intézünk. Jó² hejre vetette/tette a feje
ajját: szerencsés ember. Jó² hejre akasztotta
a szűrit: jól nősült. Jó² hejre tette a gatyáját:
ua. Hejit leli vhol: állandóan ott tartózkodik,
ott tanyázik. Ez a csirke is it leli hejit a konyhába.
Még a hejit is mekfújná: nagyon szereti,
tiszteli. Mek se melegedett a hejin: rövid ideig
volt vhol. Hült hejit tanájja: nyomtalanul
eltűnt. Nem leli a hejit: nyugtalan. Km: Hívatlan
vendígnek (az) ajtó² megett/mellett a
hejje: nem látják szívesen. Cselédnek, kutyának
kinn a hejje: a jó cseléd talál kint magának
dolgot, nem tolakodik a házba. Ö:
agyag~, áruló~, barcogó~, beálló~, dürgő~,
falu~, hágató~, hálás~, kész~, kilátó~, menekülő~,
mű~, tüzelő~, tűz~, ültő~.
helybenhagy hejbehagy i 1. 〈Ételt〉 megkóstol
és megbírál. Mekkó²stolta az ítelt, és
hejbehatyta, hogy jó². 2. Megver.
helybenhagyó hejbehagyó² mn/fn I. mn
Hejbehagyó² ráspoj: 〈fésűsmesterségben:〉 a
szaru megmunkálásához, reszeléséhez használt,
kb. fél méter hosszú, fogóval ellátott fahasáb,
amelybe hosszanti irányára merőlegesen
sűrűn egymás mellé éles vasdarabokat
mélyesztenek. II. fn 〈Fésűsmesterségben:〉
négylábú fapad a tetejébe erősített, hasítékkal
ellátott fadarabbal, amelynek bevágásába ráspolyozáskor
a szarut illesztik.
helyből hejbül hsz Állóhelyből. Hejbül
átugrotta az árkot.
helyében hejibe nu Helyett. Km: Jó²tet
hejibe jó²t várj!: jót jóval viszonozz!
helyen Ö: tett~.
helyes 1 hejes mn Sz: Hejes a bőÝgís, mert
fijatal a marha: 〈gúnyos helyeslés〉. Hejes, ha
nem himlőÝhejes: 〈lányra vonatkoztatott tréfás
megállapítás, dicséret〉. Aki hümlőÝs, az a
hejes, abbúl lessz a jó² tizedes: 〈tréfás
versike〉.
helyes 2 Ö: himlő~.
hellyel Ö: hellyel-~.
hellyel-hellyel hejjel-hejjel hsz Hellyelközzel,
helyenként. Hejjel-hejjel a gaz is felverte.
helyezett Ö: bele~.
helyiség Ö: festő~, szárító~.
helyre hejre mn 1. Derék, jóravaló, dolgos.
Hejre egy legíny. 2. Ügyes, talpraesett és
csinos. Hejre kisjány, aki ügyes mek takaros.
helyrehajt hejrehajt i 〈Kenyértésztát〉 dagasztás
után a dagasztóteknőben az eredeti
helyére visszafordít.
helyrehoz hejrehoz i Rendbe hoz, meggyógyít.
Ety pohár ciberét megivott, röktön
hejrehoszta.
helyrekotródik hejrekotró²dik i 〈Iskolai
nyelvben:〉 (ülő)helyére visszamegy.
helytelen hejtelen mn 〈Gyerek〉 neveletlen,
pajkos, csintalan.
helytelenség hejtelensíg fn Helytelen viselkedés.
hemmihummi l. himmihummi
hemperedik Ö: fel~, ki~, le~.
hempereg Ö: bele~.
hempergődzik hempergőÝddzik i 〈Főleg
gyermek, fiatal állat〉 játékosan huzamosan
hempereg. A gyerek, a kutya meg a lú eggyik
ó²dalárul a másikra forog, hempergőÝddzik.
hemplatt ~ fn 〈Kőművesek nyelvében:〉 a
párkányok függőlemeze.
hemzseg ~ i Zsibong. A sok kisliba együt
~ett.
hemzsegés hemzsegís fn Zsibongás. Ahon
sok vó²t a kisliba, ot nagy vó²t a hemzsegís.
Hencidától Boncidáig Hencidátul Boncidájig
fn Sz: Hencidátul Boncidájik fojt a
jó²féle/sárga lé: 〈népmesei kifejezésként főként
lakodalomra vonatkoztatva:〉 minden volt
ott. Hencidárul Boncidára fojt a jó²fé-