Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

hát 2 341
hátikas
terület. Sz: Úgy esik az ennivaló²/ítel, mintha
a ~am közepire hánynám: a) nincs étvágyam.
b) nem jó az étel. Akkor lássalak, mikor a
~am közepit: sohase. Szemibe szíp, ~a meget
csúnya: jelenlétében dicséri, távollétében gyalázza.
Szemibe dicsíri, ~a meged gyalázza: ua.
Bíró² ~án törtík: 〈mondják a darabos, hanyagul
megtört borsra, sóra〉. A kis öröksíginek
etykettőÝre kiment a ~án: hamar elpazarolta.
Kiment az öröksík ~án: ua. Kiment a ~án a
vagyonnak: elherdálta a vagyonát. Nincs ijen
roz gyerek a főÝt ~án, mint te: az egész világon.
Hátán viszi a házát, minden bokor szállást
ad neki: szegény, földönfutó. Szíjat hasítok
a ~adbúl!: 〈fenyegetés〉. Az Isten ~a
megett: messze és félreeső helyen. Megíl a jék
~án is: élelmes, ügyes. Sz: Azír vagyok hádba
görbe, sokat kurtam a gödörbe. Ö: bak~, kígyó~,
ló~, pince~.
hát 2 ~ ksz 1. Összegezés bevezetésére.
Hát a lekkorábbi ez vó²t, hoty kilencéves
koromba mán ugyi elmentem Pongor tanácsos
úrho mint cseléd. Hát megmongyam az
igazat? 2. 〈Eldöntendő kérdésre adott igenlő
felelet:〉 persze, természetesen. A csikó²t is
kihajtottad? Ki ~! Ö: aztán~.
hatágas mn Hatágas karikás: hat szálból
font karikás ostor.
hátal ~ i 1. Háton hord, visz vmit. A szegíny
ember az erdőÝbül ~t ety hád gajat. 2.
Lovat megül.
hátalás ~ fn Háton való szállítás, teherhordás.
hatalmas ~ mn Erős. Km: Aki erőÝsebb,
az a ~abb: az ököljog gyakran győz az igazság
fölött.
hátaló hátaló² mn Vmilyen állaton ülő
〈személy〉.
hátalókötél hátaló²kötél fn A hónalj alatt
áthúzott kötél, amellyel a terhet a hátra erősítik.
A hátaló²kötéllel a rőÝzsét vittík.
határ Ö: nyugdíj~.
határkaró határkaró² fn Földterület
határát jelölő cövek, határjel.
határmezsgye ~ fn Földdarabokat egymástól
elválasztó kisebb árok. Rendesen árok
vó²t a ~, ez választya el a főÝdet a szomszíttul.
határos ~ mn Szomszédos vkivel v.
vmivel. Határos vagyok Csige szomszíddal.
határoz ~ i Számít vmi. Ez nem határosz
semmit. Ö: meg~.
hátas ~ mn/fn I. mn Dombos 〈terület〉.
Hátas ríszek főÝleg a rítnél vó²tak, mint ety
kisz sziget. Hátas főÝd: rét kiemelkedő, szántható
része, földhát. II. fn 1. Hátán fát, gallyat
hordó ember. 2. Hátasló. Ö: bak~.
hátbadüff hádbadüff fn Hátbaütés,
hátbavágás. Ety hádbadüfföt adot neki.
hátbőség hádbűsíg fn 〈Könyvkötészetben:〉
a gerincre kiszabott hátlemez.
hátburung hádburung fn Hátbaütés, hátbavágás.
hatcolos mn Hatcolos fal: félsukkos fal.
hátdekli háddekli fn Könyv hátgerinclemeze.
hátgerezd hádgirizd fn Hátgerinc.
hátgerinc hádgirinc fn
hátgyapjú hádgyapjú fn A juhok hátáról
lenyírt gyapjú.
hátgyapjúalj hádgyapjúajj fn 〈Gubakészítésben:〉
gyengébb minőségű gyapjú,
amelyből a posztó keresztszálát fonják.
hathatós hatható²s mn Hatásos. Hatható²san
beszílt, amit mondott, az igaz.
háthosszában háthosszába hsz 〈Vminek a
hátán〉 hosszanti irányban. A debreceni lú
konyít, ha háthosszába istenesen vígikhajítanak
rajta. Ostorral lehetet jó²l ütni a háthosszába.
Sz: Úty háthosszába váglak, hogy
megemlegeted a hó²napi napot!: 〈fenyegetés〉.
hátibőr hátibűr fn 1. Juhbőrből kiszabott
téglalap alakú ruhadarab, amelyet vállra vetve,
elöl szíjjal v. csattal összefogva hordtak.
2. 〈Pásztorok viseleteként:〉 szabatlan állapotban,
nyakba vetve viselt, a hátat takaró
juhbőr. A hátibűrt a pásztor maga kíszítette
egy bárány bűribül.
hátikas ~ fn Háton hordozható nagyobb
kosár. A hecsedlilekvárt is ijen hátikazsba
hoszták a tó²t asszonyok.