Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

kockástészta 470
kodácsol
kockástészta kockástíszta fn Kockatészta.
kockázás ~ fn 〈A kavicsokkal játszott
ügyességi játékok egyik fajtája.〉 A ~t kavicsokkal
jáccották. KettőÝt letett, kettőÝt feldobott.
A ~hoz nem egy gyerek kelletett, hanem
kis társaság.
kockázik ~ i Kavicsokkal kockajátékot
játszik.
kócmadzag kó²cmaddzag fn Durva kócból
sodrott madzag. A kó²cmaddzag se nem
kötél, se nem maddzag. A kó²cmaddzag gyenge
maddzag, eccer lehetet vele zsákot kötni.
kocog Ö: be~.
kocogtat kocoktat i 1. 〈Lovat〉 lassú ügetésre
késztet 2. 〈Ablakon, ajtón〉 kopogtat. 3.
〈Kalapáccsal〉 ütöget, kopogtat vmit.
kóconfitty kó²confitty mn Hitvány, semmirekellő.
kocorászik ~ i Sietősen megy.
kócsag kó²csag fn Kaucsuk.
kocsány Ö: alma~, körte~, tök~.
kocsánygomba kocsángomba fn A dohánylevél
nyelén megtelepedő, a növényt elpusztító
penészgomba. A kocsángomba megöli
a palántát.
kocsányol Ö: le~.
kocsi ~ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 kocsit
ábrázoló forma és a belőle ütött tészta. Km:
Akinek nincs ~ja, gyalog megyen Pestre, akinek
nincs kutyája, maga ugat este: mindenki
úgy él, ahogy a körülményei engedik. Ne a
~rul űjj a szekérre, hanem a szekérrül a ~ra!:
ne gazdagból válj szegénnyé, hanem szegényből
gazdaggá. Ö: fazék~, húsos~, konfli~, koszorús~,
motor~, sárga~.
kocsikerék ~ fn Km: Uty forog a ~, ha
kenik: gyakran csak megvesztegetéssel lehet
elérni ügyünk kedvező elbírálását.
kocsiláda ~ fn A kocsiderékban levő,
főleg élelmiszer szállítására használt faláda.
kocsiló kocsilú fn 〈főként személyszállításra
használt〉 könnyű szekeret húzó ló.
Például ot vó²t ugye, úgy nevesztük, kisszekeres
lú vaty kocsilú.
kocsimester ∼ fn A szerelvények összeállítását,
tolatását irányító vasúti alkalmazott.
kocsinyerges ∼ fn Kocsiüléseket készítő
iparos.
kocsis ~ fn Fogatos. Sz: Úgy beszíl vele,
mint ~ a lovával: durván beszél vele. Jukas ~
a szekeren: akkor mondják, ha nő hajtja a
lovakat. Megitta a ~ a zab árát: soványak a
lovai. Ö: kis~, konflis~, lyukas~.
kocsisboszantó kocsizsbosszantó² fn A
kapuküszöb közepébe vert görbe vas, amely a
kétszárnyú kapu összezáruló szárnyainak továbblendülését
megakadályozza, a két szárnyat
egy vonalban tartja.
kocsisember ~ fn Kocsival, szekérrel járó,
fuvarozó gazdaember.
kocsislegény kocsislegíny fn Kocsisként
foglalkoztatott (fiatalabb) szolga. Ösmertem
eggy analfabéta jánt, ment az uccán, osztán
ha hozzáírt eggy embernek a keze, #re asz
monta: ne fogdossík éngem az úr, nekem
kocsislegíny kel, nem az úr.
kocsisnyereg ~ fn A debreceni parasztfogat
hajtásához átalakított lovaglónyereg.
kocsisruha ~ fn Parádés kocsisok díszes,
zsinórral kivarrt ruhája.
kocsiszánka ~ fn Lovas szán. Gyönyörü
két lú vó²d befogva, ijen fekete ~ vó²t.
kocsiszekér kocsiszekér fn Ló vontatta
kisebb szekér, amely főleg személyszállításra
alkalmas. Jártak ijen ~rel úgynevezet fütyülőÝzs
zsidó²k.
kocsivető kocsivetőÝ fn A kapubejárat két
oldalán levő betontömb v. vasdarab.
kocsizás ~ fn 〈Lányok játékaként:〉 szemben
állva, két kézzel összefogózva forgás.
kocsma ~ fn Km: Ety Iba kéd dudás nem
fér el: —. Ö: kurta~.
kocsmaszemét ~ fn Kocsmába járó, részeges
ember.
kocsonya fn Sz: Megalutt, mint a ~: a)
〈pl. húslevesre vonatkoztatva〉. b) 〈lusta emberre
mondják〉. Ö: birs~.
kocsonyásító kocsonyásító² mn Kocsonyássá
dermesztő. A köszmétébe levőÝ kocsonyásító²
anyagot a konzervgyár hasznosíttya.
kocsonyázódik Ö: meg~.
kodácsol ~ i 〈Tyúk〉 kotkodácsol. A tyúk
akkor ~, amikor mektojt.