Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

sorhúzó 730
sózó
gény~, ócska~, pont~, puska~, rongy~, rum~,
szalag~, szegény~.
sorhúzó sorhúzó² fn Sorozó.
sorjában Ö: egy~.
sorjádzik sorjáddzik i Sorjázik.
sorjával ~ hsz Madzagot kétszer körültekerve.
Két ~ lekötötte az üveget.
sorjáz/ik ~ i 1. Sorjában elmond. Csak
sorjászta a bánatát. 2. 〈Ember, állat〉 sorban
egymás után halad. Sorjásztak hazafele a
libák. 3. Az esztergálás során eltávolítja azokat
a felesleges fémdarabokat, amelyek a
megmunkálás során a fém szélén keletkeztek.
4. Sorban vetett növény sora kezd látszani.
Sorjázik a tengeri, a rípa meg minden, amit
sorba vetettek, vagyis kialakuló²ba van, mán
kezd láccani a sora. 5. 〈-va képzős alakban
hsz-szerűen:〉 sorjázva: A cimborák lefeküttek
szíp sorjázva az út szílire. Ö: be~,el~, meg~.
sorléc ~ fn Falazáshoz használt, fedéllécből
készített, sorbeosztást tartalmazó számozott
léc, amely a pontos sormagasságok
mellett az esetleges befalazandó felszerelések
v. kihagyandó üregek helyét is feltünteti.
sorol 1 ~ i Sorban vetett növény szépen kel,
jól látszik a sora. Ö: meg~.
sorol 2 Ö: el~, le~.
soros ~ mn/fn I. mn Soros fonás: 〈kosárfonóknál:〉
az oldalfonásnak az a fajtája,
amely során több vesszőt vezetnek egymás
fölött. II. fn 1. Az a pásztor, akire az állatok
éjszakai felügyelete jut. A ~ kinn alutt a guja
mellett, a többi meg bent a vasaló²ba. 2. Az a
személy, akire a közös étkezéskor az imádkozás
kötelessége jut. Nagyanyám tartotta
eszt a rendet, hogy mindig a ~ imátkozott ítel
előÝtt, ítel után. 3. 〈Iskolában:〉 hetes. Most ki
a ~? Ö: két~.
sorozatméret ~ fn 〈Cipészeknél:〉 növekvő
számú cipőméret. Sorozatméreteket csináltunk,
tehát egészen a harmincnítytül negyvennígyig.
sorozó sorozó² fn Gereblye alakú, fogakkal
ellátott eszköz, amellyel a vetemények sorait
jelölik ki. Akinek nem vó²t vetőÝgépje,
vó²t sorozó²ja, ijen gerebjéhe hasonló²,
fábul kíszített sorhúzó²ja.
sorpor ~ fn 〈Ló vakarásakor〉 a lóvakaróból
a benne összegyűlő port úgy veri ki,
hogy az az istálló földjén egyenes vonalat
alkot. A lovakrul levakart és a vakaró²rul az
istáló² főÝggyire egyenes sorba kivert por
vó²t a ~. Sz: Elvertík rajta a ~t: elnáspágolták.
sors fn Km: Sorsát senki el nem kerülheti:
—. Mindenki a maga ~ának a kováccsa:
tetteinkkel alakítjuk a sorsunkat.
sorvad ~ i 〈Tűz〉 lassan kialszik. A gazdasszony
veszi a piszkafát, elüti vele a parazsat
úty, hogy a kemence fenekin szítterűjjön, hat
sorvaggyon.
sorvadás ~ fn Gümőkór, tuberkulózis,
szárazbetegség. Ö: agy~, bélmirigy~, bél~,
gögsíp~, lép~, méh~, mirigy~, tüdő~, szív~,
vénség~.
sorvasztó Ö: gyermek~.
sósbőr sóuzsbűr fn 〈Tímároknál:〉 lenyúzás
után a húsos részen erősen besózott bőr.
sosincs ~ i Soha sincs. Ennek ~ píze.
sóska Ö: madár~.
sóslórom só²sló²rom fn Réti lórom [Rumex
obtusifolius]
sósparéj só²sparé fn 1. Disznóparéj, amaránt
[Amaranthus]. 2. Tatár laboda [Atriplex
tatarica]. 3. 〈Gyomnövényfajta.〉
sótégla só²tégla fn Sózáshoz használt vöröses
színű sótömb. Só²tégla vó²t legutóbb,
beletettík a jászolba, oszt a jó²szág nyalta.
sovány ~ mn 1. Esőt nem hozó, száraz,
szárító 〈szél〉. Tavasszal, nyár elejin vó²t a ~
szél. 2. Kiszáradt, kenetlen. Sovány ez a
csizsma, mek kék kenni, mer ki van kemínyedve.
Sz: Sovány, mint a deszka/paszujkaró²/piszkafa/az
agár: nagyon sovány.
soványít Ö: ki~.
soványodik Ö: ki~.
sóvárialma só²várialma fn Kellemes,
savanykás ízű nyári alma.
sóz só²z i Szarvasmarhával, lóval sót nyalat.
Ö: le~, meg~.
sózó só²zó² fn 1. Kisebb faedény, amelyben
a legelőn a sót adják a jószágnak. 2. Füstölni
való hús v. szalonna lesózására, tárolására
használt, peremmel ellátott asztallap. 3.