Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

haboz 323
hágatópapucs
göndör, nem egyenes szálú szőrme. A habosz
szőÝrméknél hullámcakkot kell alkalmazni.
haboz Ö: le~.
habratyol ~ i Gyorsan, emiatt érthetetlenül
beszél, hadar.
habri ~ mn Gyors beszédű, hadaró.
habszappan hapszappan fn Jól habzó,
gyárilag készített szappan.
habszedő hapszedőÝ mn/fn I. mn HapszedőÝ
kanál: lyukacsos merőkanál, amellyel a
levesről leszedik a habot. A hapszedőÝ kanálnak
jukacsos a feje, avval szedik le a húslevesrül
a habot, mikor felfőÝ. II. fn Habszedő
kanál.
habuckol ~ i Vízben, sárban topog.
habüst fn A hab felverésére szolgáló,
nagy méretű edény. A ~ rozsdamentes anyagbúl
kíszült, magas falú edíny.
habverő habverőÝ mn/fn I. mn HabverőÝ
üst: habüst. II. fn A habverőgép része, hajlított
acélból készített eszköz. A habverőÝt
aszerint cseréjük a gépen, hogy glazúrt vagy
ájszt akarunk kíszíteni.
habverőgép habverőÝgép fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉
cukormáz és kemény hab kikavarására
szolgáló elektromos készülék. Kézzel
nem tudnánk annyi ájzot felverni, mint a
habverőÝgéppel.
habzsol ~, hapsol i Gyorsan eszik.
hacacáré ~ isz/mn/fn I. isz 〈Tánckurjantás.〉
II. mn Tarka, mintás 〈ruhanemű〉.
Eggyes nőÝk szoktak ~ ruhába őÝtözni. III. fn
1. Tarka, mintás ruha. Hacacáréba őÝtözött ez
a jány. 2. Zajos mulatozás.
hacuka ~ fn Könnyű 〈női〉 kabát v. kiskabát.
hacura l. hacsura
hacsura ~, hasura, hacura fn 1. Egymás
mellé fektetett és összefűzött nádszárakból
készült, melegágyi palánták betakarására
használt takaró. A hacurát a melegágyra tettík,
napparra leszettík, éjjelre ferrakták. 2. 〈A
hidegtől v. a melegtől való védekezés céljából〉
az ablakra függönyként, ill. redőnyként
akasztható nádból v. gyékényből készített
takaró. Ö: gyékény~, kis~.
had ~ fn 1. Nagy csoport, tömeg. 2. Rokonság,
família. Kivált, ha nagy vó²t a rokonság
akkor monták, hogy ijen vagy ojan ~.
Ö: sisere~.
hadakútja hadakúttya fn Tejút. Nem is
ismertem, hoty tejúd gyerekkoromba, csak hadakúttya.
hadarász/ik ~ i Hadonászik.
hadari ~ mn Gyors beszédű, hadaró.
hadaró hadaró² fn A kézicsép nyeléhez
szíjjal, forgathatóan hozzákapcsolt, rövid ütőfa;
cséphadaró. Sz: Uty pereg a nyelve, mint a
hadaró²: gyorsan beszél. Ö: csép~.
hadarós hadaró²s mn Hadaró²zs beszídű:
gyors beszédű.
hadaz ~ i Perel.
hadiszállító hadiszálító² fn A hadseregnek
vmilyen terméket szállító. Tehát őÝ is
úgynevezet hadiszálító² is lett.
hadonáz ~ i Hadonászik.
hadovál l. haduvál
hadri ~ mn Gyors beszédű, hadaró. Hadri
beszídű: hadaró. Ö: hidri~.
hadrikál ~ i Összevissza beszél, hetet-havat
összehord.
haduvál ~ i 1. Összevissza beszél, fecseg.
2. A valóságot kiszínezve, némiképpen elferdítve
beszél vmiről, nagyokat mond.
hág ~ i 1. Rálép, rátapos vmire. A macska
farkára háktam. 2. 〈Mén, bika, kos, kecskebak〉
párzik. 3. 〈Ember〉 közösül. Ö: bele~,
ki~.
hágat ~ i 〈Kancát〉 pároztat. Elvittem ~ni a
kancát a ménhe.
hágató hágató² fn Deszkával bekerített
hely, ahol a lovakat fedeztetik. A hágató²nak
csak két ó²dala vó²d deszkábul, előÝl, hátul
szabadon vó²t.
hágatódeszka hágató²deszka fn 〈Méntelepen〉
a sárló kancát és a mént elválasztó
deszkakorlát, amely megvédi a mént kanca
rúgásától.
hágatóhely hágató²hej fn Hágató.
hágatópapucs hágató²papucs fn Bőrből
készült papucs alakú tárgy, amelyet hágatáskor
a kanca hátsó patájára húznak, hogy a