Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

öltő őr 2
648
bőr szélétől való távolságának bejelölésére
használt eszköz; jelölőkörző.
öltő Ö: fel~, kar~.
öltős Ö: kar~.
öltözik Ö: ki~.
öltözködés őÝtöszködís fn A ruhadarabok
magára vétele. Oszt kísz vó²t az egísz őÝtöszködís.
öltőző őÝtözőÝ mn/fn I. mn Öltő. Háromnígy
nab dó²gosztunk eggy őÝtözőÝ ruhának
való²jír. II. fn Öltöny. Az akasztó²sz szekrény,
hát abba vó²t a téli kabátom, akkor a
fírjemnek az őÝtözőÝje, a natykabáttya.
öltöztet Ö: fel~.
öltöztetés őÝtösztetís fn Vkire a ruhák felsegítése.
A keresztmamám vígeszte az
őÝtösztetíst.
öltöztető mn ŐÝtösztetőÝ asszonyok: azok
az asszonyok, akiknek a menyasszony öltöztetése
a feladatuk. Az őÝtösztetőÝ asszonyok
meg a vetkőÝsztetőÝ asszonyok ugyanazok
vó²tak.
ölyü öjü fn Ölyv.
ömled Ö: meg~.
ömlés Ö: ki~.
ömleszt ~ i 〈Rézműveseknél:〉 forrasztásnál
a felhevített forrasztópákát addig tartja
a varraton, amíg a rajta lévő anyag folyékonnyá
kezd válni.
ömlő Ö: át~.
önállóság önáló²ság fn Függetlenség,
önálló munka. Ezerkilencászötvenhédbe kesztem
az önáló²ságot.
öndicséret öndicsíret fn Km: Öndicsíret
gyalázat: nem szép dolog önmagunkat dicsérni.
önt ~ i 1. Fazekas a folyékony festéket
ráborítja az edényre. 2. Folyékony fémet formába
tölt. Sz: Ugy esik, mintha dézsábul
~enék: kitartóan zuhog az eső. Ö: el~, fel~,
körbe~, le~, meg~.
öntés öntís fn 1. Az edények alapszínnel
való megfestése. 2. Folyó áradásos területe.
Ö: fel~, próba~.
öntész ~ fn Rézöntő.
öntészet ~ fn 〈Rézműveseknél:〉 a felületi
megmunkálást megelőző munkafolyamatok
összessége.
öntészeti mn Öntíszeti kanál: 〈rézöntőknél:〉
a mintázáshoz használt igen kis
méretű kanál.
öntő öntőÝ fn Rézöntő. Ö: csengő~, réz~,
szappan~.
öntőfogó öntőÝfogó² fn Kb. félméteres
olló alakú fémeszköz, amellyel a kemencéből
a forró olvasztótégelyt kiemelik; tégelyfogó.
öntőhám öntőÝhám fn 〈Rézöntőknél:〉
öntés után a tárgy felületére tapadt szennyeződés,
homok.
öntőhomok öntőÝhomok fn Öntött fémtárgyak
mintázásakor használt igen finom
szemcséjű homok.
öntőkanál öntőÝkanál fn 1. 〈Fazekasoknál:〉
hosszú nyelű, hasas kanál, amellyel az
öntés történik. 2. 〈Rézműveseknél:〉 a folyékony
réz kimerésére használatos fémeszköz,
amelynek hosszú szára és fanyele van.
öntőlyuk öntőÝjuk fn 〈Rézműveseknél:〉
az öntőformán levő beöntőnyílás.
öntőrekesz öntőÝrekesz fn Öntőszekrény.
öntőszeg öntőÝszeg fn 〈Rézműveseknél:〉
kis, vasból készült közönséges szeghez hasonlító
tárgy, amelynek hosszabb és vékony a
szára, feje van, de nincs hegye.
öntőszekrény öntőÝszekrény fn 〈Rézműveseknél:〉
mintázáshoz használt, két téglalap
alakú, tető és alj nélküli fémeszköz, amelynél
a két részt csapokkal erősítik egymáshoz, és
az oldalán lévő fülek segítségével mozgatják.
öntőtál öntőÝtál fn 〈Fazekasoknál:〉 az
öntéshez használt festéktároló edény.
öntött ~ mn Leforrázott. Öntöt perec:
leforrázva puhított perec, amelyet túrósan,
tejfölösen esznek. Öntöt saláta: forró vízzel
puhított saláta. Öntöt málé: csipásmálé.
öntővályú öntőÝváju fn 1. Kisebb menynyiségű
fém öntésére alkalmas nyitott edény.
2. A beöntőnyílás kialakításához szükséges
kis, fából készült minta.
őr 1 őÝr i Őröl. Nr: ŐÝr a malom, jár a
vitorlája. Ö: meg~, össze~.
őr 2 őÝr fn Azon méhek egyike, amelyek a