Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

köpű 493
környékig
madzag, lámpabél, ill. lepedővászon szövésekor
alkalmaznak.
köpű ~ fn 1. Kivájt fatörzsből készült v.
vesszőből font, esetleg deszkákból szegezett,
keret nélküli méhlakás. 2. Ásón, lapáton, vasvillán,
kaszán stb. az a cső alakú rész,
amelybe a nyelet belehelyezik. Az a ~, amibe
belejár a nyél, ész szeggel meg beleerőÝsítik.
3. A pásztorbot kampójának az a része,
amelybe a nyelet erősítik. 4. Az eke tisztogatására
használt eszköznek, az ösztökének az
a része, amelybe a nyelet erősítik. 5. A
szekértengely két végére húzott rövid csőforma
vas, amely a kerekeket szilárdan tartja
a helyükön. Ö: ásó~, lőcs~, nyél~.
köpül ~, küpül i 〈Bádogedényben v. sajtárban
v. köpülőben〉 tejszínből keveréssel,
rázással vajat készít. Beletettük eggy ojan
hatliterezs bádogba a tejfelt, rátettük a fedőÝt
egy ruhával, és így rásztuk jobrúl balra,
köpűtük. Nr: Nagy sajtárba tettík a tejet.
Ebbe a sajtárba illett ety fakanál, egy natyfejű
kanál, azzal verte, köpülte, és kicsapódott a
vaj.
köpülő köpülőÝ fn Vaj köpülésére való,
fából készült, csonkakúp alakú edény; vajköpülő.
Ö: vaj~.
kör ~ fn 1. Kislányok játékához alkotott
kör. És akkor bekapott a ~bül ety kisjánt, és
akkor kiment, az meg bent maratt, az
ugyaneszt a szöveget elmonta. 2. Körbe beüt:
〈könyvkötő:〉 a borító túlérő részét körben
ráhajtja a könyv táblájára. Ö: gazda~, leány~.
köralakzat köralagzat fn 〈Könyvkötészetben:〉
márványozáskor a festéken keletkezet
kör alakú forma.
körbefolyik körbefojik i Körbefojik a réz:
az olvadt réz a tárgy leöntésekor kitölti az
egész formát hézagmentesen.
körbegyúrás ~ fn 〈Pásztorkalap-készítés
részművelete.〉
körbenforgó körbeforgó² fn A földön húzott
kör körül játszott labdajáték, amelynek
résztvevői a kör közepén álló játékost próbálják
a labdával hátba ütni, mire az a labdát
elkapva a kör szélén állók vmelyikét dobja
meg, aki vele helyet cserél.
körbeönt i Körbeönti a réz: üreges tárgy,
pl. pergő készítésekor a mag körüli hézagot
kitölti a forró réz.
körfésű körfűsű fn A haj összefogatására
használt kör alakú fésű. A körfűsű félhó²d
alakú fűsű vó²t, amivel a kisjányoknak a haját
összefokták.
körforgó körforgó² fn Körhinta.
körfűrészlap körfüríszlap fn Gép által
forgatott, fűrészfogakkal ellátott kerek acéllemez,
amely a hozzányomott fát elvágja.
körhaj ~ fn 1. 〈Női hajviseletként:〉
rövidre vágott, kör alakú haj. A ~ sima, rövit
haj, városi divat vó²t, nőÝknek mek kisjányoknak
vó²t. 2. 〈Férfi hajviseletként:〉 nyak
fölött körbevágott haj.
körkéses mn Körkésekkel ellátott 〈szerszám〉.
A húsoló² ety ~ faragó² szerszám, a
késeknek ferdén vam behajtva az éle.
körmetlen ~ mn Km: Körmetlen macskának
nehíz a fára mászni: a szegénynek nehéz
jómódba kerülni.
körmöl ~ i 1. Csúnyán, macskakaparással
ír. 2. 〈Birka stb.〉 körmét levágja, rendbe teszi.
3. 〈Macska〉 karmol. Ö: ki~, meg~.
körmös ~ mn/fn I. mn Lopásra hajlamos,
tolvaj. II. fn 1. 〈Iskolai büntetésként:〉 pálcaütés
a kéz összefogott körmeire. Bizony az én
időÝmbe ~t kaptunk, ha csúnyán írtunk. 2.
Tolvaj. Ö: bal~.
körmöscsuka ~ fn (tréf) Béka.
körmöspipa ~ fn Vörös v. fehér színű,
karimás szájú, gombos nyakú, elöl díszes pipa,
amelynek a derekát mintha egy kéz fogná.
körmöz Ö: le~, meg~.
körmözőbicska körmözőÝbicska fn Behajló,
íves pengéjű vágóeszköz. A körmözőÝbicskával
a juhog betek körmejit vákták a
pásztorok.
körmű Ö: bal~.
környék környík fn Nr: Debrecembe asz
monták, aki a környíkrül jött: Na, ennek a
kőÝdökit se a Basahalmám belül vákták el.
környékez környíkez ~ i Környíkezi az
álom: ásítozik.
környékig környíkig hsz Tájáig. Hát ebbe
a szakmába dó²gosztam ezerkilencázötven,