Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Hajnalcsillag 327
hajtogatott
idejik tart, mert a reggeli vendík hamar elmegy.
De ha reggel nem megy el az esőÝ,
akkor esőÝs napokra számíthatunk. Ha este
jön az esőÝ, akkor #ra számíthatunk, hogy
egísz este, íccaka esik. Ö: cigány~, est~.
Hajnalcsillag ~ fn Esthajnalcsillag. A
Hajnalcsillagot követi a Sántakati. Nem
messzi van tülle ety kis csillag, maj figyejje
meg, az így remeg az égen.
hajnallik ~ i Hajnalodik. Mekhasatt az ég,
hajnallik.
hajnalvelő hajnalvelőÝ fn Kemény izom a
szarvasmarha nyakában. A hajnalvelőÝ fehér,
inkáb világossárga, unnyi szíles csík, izom a
marhánál, a nyaki ríszen előÝl. Sose főÝ meg,
nem lehet megrágni, emíszhetetlen.
hajó hajó² fn 〈Paszományosoknál:〉 sicni.
Km: A süjjedőÝ hajó²t elhaggyák a patkányok:
Ha baj van, menekülnek. Ety hajó²ba
eveznek: közös a sorsuk, a helyzetük.
hajókázik hajó²kázik i 1. 〈Vízre
tett〉 papírhajóval játszik. 2. Vízijárművön
közlekedik.
hajómeggy hajó²meggy fn Hályogmeggy.
hajópadló hajó²padló² fn Párhuzamosan
rakott keskeny fenyőfa deszkákból álló padlófajta.
hajpántlika ~ fn Hajszalag. Nagyanyám
idejibe még uty hítták a szallogot, hoty ~,
pántlika.
hajsz ~ msz 〈Szarvasmarha, főként ökör
térítésére:〉 balra! Hajsz ide!: ua. Sz: Hajsz, ~!
‰ra mícc, am#re akarsz: — .
hajszálhasogató hajszálhasogató² mn
Akadékoskodó, mindenbe belekötő. A veszekedőÝsre,
akinek semmi se vó²t jó², #ra montuk,
hoty hajszálhasogató².
hajszálhörghurut hajszálhörkhurut fn
(rég) 〈Egy betegségfajta.〉
hajszás ~ mn/fn I. mn Hajszás láncos:
〈ötös v. hatos fogatban〉 az első két ló mellé
jobbra, a láncon függő hámfához befogott ló.
Hajszás ló²gó²s: 〈többlovas fogatban〉 a rúd
melletti lótól jobbra befogott ló, amelynek a
hámfája a hátulsó tengelyre kötött láncon
függ. II. fn 1. A jobb oldalra befogott ló, ökör
v. tehén. 2. A bal oldalra befogott ló, ökör v.
tehén.
hajszos ~ fn 1. A bal oldalra befogott ökör
2. Hajszosra villás: 〈szarvasmarha szarvállásának
jelölésére〉.
hajt 1 ~ i 1. Gyeplűrűl ~: befogott lovakat
gyeplővel irányít. 2. Terel. Ha az elejire kűttük,
akkor visszafele ~ott a kutya, ha a hátujjára
kűttük, akkor meg előÝrefele ~ott. 3.
〈Szót, mondanivalót〉 ismételget, hajtogat.
Km: ‰ra való² az öreg, hoty hajcsa a köszörűkövet:
az idős ember is lendítsen vmit a
ház körül. Ö: át~, be~, le~.
hajt 2 Ö: fel~, helyre~, le~, meg~.
hajtandó Ö: be~.
hajtás 1 ∼ fn Disznónyáj reggeli kihajtása a
legelőre. Ö: be~, csorda~, disznó~, fácán~,
vaddisznó~, vonal~.
hajtás 2 Ö: fattyú~, hónalj~, kocs~, vezér~.
hajtás 3 Ö: bolt~.
hajtásos Ö: bolt~.
hajtó 1 hajtó² fn 1. Kocsis, fogatos. 2. Forgatással
működtetett eszköz része. Ijen vó²t
ez a csigarencer, hat ijen a falba beípítet
hajtó²val. Ö: canga~, fel~, lovas~.
hajtó 2 Ö: körömpőfog~, villa~.
hajtócédula hajtó²cédula fn Legeltetésre
jogosító hatósági okmány. A hajtó²cédula
alapján vette át a számadó² a jó²szágot, lovat
a Hortobágyon, a disznó²t is, juhot is.
hajtogat ~ i 1. 〈Szeszes itallal tele kancsót,
kulacsot stb.〉 ürítget. 2. Felborzol. Hajtogatta
a kazal tetejit a szél. Ö: össze~.
hajtogatás Ö: ív~.
hajtogató Ö: fűrészfog~.
hajtogatócsont hajtogató²csont fn
〈Könyvkötészetben:〉 ívek hajtogatására való
csont; falcbánd.
hajtogatófa hajtogató²fa fn 〈Könyvkötészetben:〉
ívek hajtogatására való fa.
hajtogatott mn Hajtogatással készített
〈süteményféle〉. Hajtogatot pogácsa: hájjal v.
zsírral megkent, összehajtogatva kisütött pogácsa.