Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

levékonyít 541
levetkezik
levékonyít levíkonyít i 〈Könyvkötő〉 bőrkötést
elvékonyít.
level ~ i 〈Növény, seb〉 levet ereszt. Level
a seb, asz jelenti, hogy ojan víszszerű jöm
belőÝle, levet ereszt. Az eperfa ~, megindult a
törzsibül a lé. Nr: Ha az eperfa ~, esőÝ lessz.
levél ~ fn 1. Vékonyra nyújtott tésztalap.
Körülbelül egy liter lizbül meg öt tojázsbul
vó²t egy ~ tíszta. 2. 〈Jelzői használatban:〉
ilyen mennyiségű, levélnyi. Elnyútottam tíz ~
tísztát. 3. Faborona azon gerendái közül egy,
amelyben a szögek vannak. 4. Borona egy
egysége, tagja, ill. az egyszerre használt boronák
közül egy. A berenánál három ~ is vó²t
ety sorjába a rúdon. Km: Nem zörög a ~, ha
a szél nem fujja: van annak vmi alapja, ha
vkiről rosszat beszélnek. Ö: ákácfa~, alja~,
anya~, borona~, csalán~ cserje~, csuhaj~,
csutka~, diófa~, eper~, farkasalma~, futás~,
gyász~, kommenció~, lát~, maszlag~, saroglya~,
segéd~, szerelmes~.
lével Ö: hévvel-~.
levélcső levélcsű fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉
az ájzcsőnek az a fajtája, amelyik
levélmintát nyom. A levélcsűvel ájzojjuk a
ró²zsák levelét.
leveles ~ mn/fn I. mn 1. Leveles pálca:
〈első saroglya része〉. Az elsőÝ sarogja két
ó²dalbul, két hosszanti és két kerezbe fekvőÝ
~ pálcábul van. 2. Leveles tíszta: rétegesen
hajtogatott, zsíros tészta. Nem mindenki
szereti a ~ tísztát, mivel zsírosabb a többinél.
3. Leveles csutka: kukoricatörés után a kukorica
leveles szára, amelyet takarmányként
hasznosítanak. 4. Bűnös, hibás, vétkes vmiben.
II. fn Pihenésre, szórakozásra szolgáló,
lombos ágakkal borított kezdetleges építmény.
Nr: Debrecembe most is megvan a
Leveles, Levelescsárda. Rígen a bakák,
szó²gáló²jányok jártak ide. Ö: dohány~, rozmaring~.
levelesláda ~ fn Házi iratok tartására
használt kisebb faláda.
levelezik ~ i 〈Mézeskalácsos〉 levélcsővel
levélmintát készít. Tufolás után keszhetünk
levelezni. Ö: ki~.
levelezőlap-karton levelezőÝlap-karton
fn Rétegesen ragasztott kemény(ebb) papír.
levélfoltosság levélfó²tosság fn 〈Gyümölcsfák
betegsége.〉
levelipergő levelipergőÝ fn 〈Bárányra v.
kutyára akasztott〉 jelzőkolomp.
leves ~ mn Nedvet tartalmazó. FőÝleg az
íget sebek ~ek. Sz: Ne nevess, mert kifut a ~!:
(tréf) 〈annak mondják, aki jóízűen nevet〉.
Nem is ebíd, ha ~ nincs: 〈utalás arra, hogy a
debreceni ember fő étke a húsleves volt〉. Ki
hoty főÝzi a ~it, úgy eszi meg: a dolgaink úgy
alakulnak, ahogy alakítjuk őket. Ö: aprókása~,
aprólék~, aszaltszilva-~, bor~, cibere~,
csiga~, csimbókosgaluska~, csipkedttészta-~,
eddmeg~, fals~, fekete~, gezemice~,
gömböc~, görcsösgaluska~, grízgaluska~,
guba~, gyöngyös~, gyűszűfánk~, hagyma~,
kappan~, kavartgaluska-~, kesely~, kolompér~,
köleskása~, kömény~, köménymag~,
kukó~, lebbencs~, lucskoskáposzta-~, murok~,
öreg~, orja~, paszuly~, pergelttészta-~,
pirítatlantészta-~, pirított-tészta-~, pof~, reszelt~,
reszelttészta-~, rízs~, siplü~, tárkony~,
táska~, tejbetészta~, tészta~, ugorka~.
levesbetét levezsbetít fn A leves minőségét
javító adalékok. A levezsbetítek kíszülhetnek
tíszta, finommetélt, csigatíszta, belsőÝsígek
vaty például tüdőÝstáska felhasználásával.
leveses ~ mn 〈Gyümölcs〉 leves, lédús.
Leveses a barack meg a dinnye is.
levesmerő levesmerőÝ mn LevesmerőÝ
kanál: nagyobb kanál, amellyel a levest szedik
ki a tálból.
levestál ~ fn Levesestál. A pincér ~ba
hoszta ki a levest.
levesz ~ i 1. Leszed. Leveszi a salakot: réz
olvasztásakor a felszínre kerülő szennyeződéseket
salakolókanállal leszedi, eltávolítja.
2. Leveszi a vírt: disznót megszúrva vérét egy
edényben felfogja. Levette a disznó² vírit. 3.
〈Malacot〉 leválaszt, elválaszt. Héthetes korába
levettem a malacot.
levet ~ i 〈Vad agancsot telente〉 lehullat.
levetkezik ~ i Levetkőzik. Este lefekvís
előÝt, levetkezünk.