Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

ávetemedik 701
regbesúg
kádra: a gubát a kallókádra helyezi, ahol azt a
víz összedolgozza.
rávetemedik ~ i Rászorul, rákap. Rávetemedik,
az asz jelentette, hogy mindik
kírőÝjír jár, rá vam vetemedve, aggyá ety kis
só²t, aggyá ety kis paprikát. Rákap a kírísre,
~.
rávetődik rávetőÝdik i Ráhúzódik. A berakot
sort ellábítva ismét a bél a motó²lával
átvetve rávetőÝdik a berakot sorra.
rávisz ~ i 1. 〈Könyvkötő〉 márványozásnál
az alapozó anyag tetejére festéket csepegtet.
2. Ráviszi az ívet: 〈rézműves〉 a fokos félkör
alakú oldalát géppel kialakítja.
ráz ~ i Vajat/Tejfelt ~: bádogedénybe tett
tejfelből rázással vajat készít. A tejfelt bádogba
tettük, oszt rásztuk, mert nem vó²t köpülőÝnk,
csak rásztuk a vajat. Ö: be~, fel~, ki~,
meg~, szét~.
rázár ~ i Úgy zár be vmit, hogy a kulcsot
csak ráfordítja, de nem veszi ki.
rázás Ö: ki~.
rázatóhordó rázató²hordó² fn 〈Szőrmekikészítőknél:〉
a lájterhordó része, amelyben
tisztítás után a fűrészpor kirázása történik.
rázó rázó² fn 〈Fazekasoknál:〉 a fröcskölt
díszítés egyik változatának elkészítéséhez
használt eszköz, amely lehet egy ecset, néhány
cirokszál összekötve v. egy lúdtoll. Ö:
szalma~.
rázódás Ö: agy~.
rázóhordó rázó²hordó² fn Rázatóhordó.
rázóka rázó²ka fn A bőr viszketése ellen
használt fehér kenőcs, rázókenőcs. Rígen ha
viszketet valakinek a karja vagy valamije,
evvel a rázó²kával mekkentík.
rébék ~ fn 〈Leánygyermek rosszalló megnevezéseként
a szülő részéről.〉
rece 1 ~ fn A csipkeverés egyik alapmotívuma,
amely félverések sorozatából áll.
rece 2 l. recet
réce ∼ fn (Vad)kacsa. Csak a vadrucát
montuk Inek, a házirucát nem. Ö: barát~,
böjti~, cigány~, kerce~, tőke~, vad~.
rececsipke ~ fn Nem eldöntött tény, hogy
valódi csipkefajta-e, v. inkább a hímzéshez
sorolandó. Alapját háló adja, amely az alap-
anyag vízszintes és függőleges szálainak
rácsot alkotó kihúzásából v. hurokvetéssel
csomózott szemekből készül, és ennek elkészítése
után következik a szövés, beöltés
meghatározott minta szerint különböző díszítő
öltésekkel.
recefice ~ msz 〈Réja: jókedv, vidámság
kifejezésére.〉 Recefice, pó²kháló²! Aggyál
pinát szó²gáló²!
recekitűzés recekitűzís fn 〈Csipkeverőknél:〉
a recének egy változata, ahol minden
egyes félverést kitűznek, majd a sor végén bezáráskor
egészverés helyett félverést csinálnak.
recet ~, rece fn Recept.
recéző recézőÝ fn 〈Fazekasoknál:〉 az
edénydíszítés egyik legegyszerűbb eszköze,
amelyet a még le nem vágott edények mintázására
használnak.
reckér-fusér reckír-fusír fn Kockázat. A
reckír-fusír asz jelenti, hogy nem bisztos,
hogy mek tuggya csinálni.
reccsen Ö: fel~, meg~.
reccsent ~ i 1. Ereszt, fosik. A nadrágba
~ett. 2. Rögtönözve, gyorsan készít vmit. Ö:
be~.
recseg ~ fn 1. Állat magas, érdes hangot
ad ki. A tojó²kacsa az rettentőÝen tud eréjesen
hápogni, ~ni. 2. Nagyon hangosan beszél,
harsog.
redelicsesz ~ fn Piros színű delicsesz
alma. Van a pirosz színű delicsesz, a ~ meg a
másik az arany színű golden delicsesz.
rédia rédija fn Marhalevél.
redv ~ fn 〈Baromfi lábán〉 meszesedés
okozta rücskösödés. És aszt ety kis finom olajjal
mekkennyük, kéccer-háromszor, aszt akkor
a recés ~ lemegy rulla.
redves ~ mn 1. Rücskös. Ojan ~ az örek
tyúkok lába, ugyi a mésztartalom kijön. 2.
Rozsdamarta. 3. Szennyes, szurtos 〈kezű〉.
rég ríg fn Régóta. Van nekem egy nagyon
rígrűl itmaradot menyasszonyi blúz.
regál ~ fn Polc. A ~ra teszi a tísztát, hoty
pihennyen.
regbesúg ~ i (tréf) Seggbe rúg, megver v.
egyéb módon bánt. És próbáltuk vó²na kécs-