Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

elvégződik 204
ember
elvégződik elvígzőÝdik i 〈Munkát〉 befejez.
ElvígzőÝdött a munkával.
elvénül elvínül i 1. Megöregszik. 2. 〈Növény
sokáig lábon állva〉 megmagvasodik. Az
ugorka az is elvínült, megmagvasodott, meg a
szína is, ha nem kaszálták le idejébe, az is
elvínült, mert akkor már megmagvasodott,
nem ojan jó² vó²t.
elver ~ i 1. 〈Embert, állatot〉 ütve elűz. 2.
Elriaszt. Gyúccsunk rá, mert a füst ~i innen a
szúnyogokat. Sz: Elverte rajta a sorport:
megverte. Úgy ~i, hogy rostának se lesz jó² a
bűri: nagyon megveri, elpáholja.
elveresedik ~ i Elpirul.
elvermel ~ i 〈Terményt, növényt megóvás
végett〉 veremben elhelyez.
elvesz ~ i 〈Tehénben〉 tejet varázslással
elapaszt. Sz: Házasodik a lapát, ~i a piszkafát
(Nd.): (gúny) 〈egymáshoz illő csúnya fiatalokra
mondják〉.
elveszejt i Elveszejti magát: öngyilkos
lesz.
elveszt ~ i Elveszti magát: öngyilkos lesz.
elvet ~ i 〈Vad〉 agancsot elhullat. Sz: El ne
vesse Kati Petit!: 〈a terhes nőt kínálják így〉.
elvetemedik ~ i 1. 〈Deszka〉 megvetemedik,
elferdül. Elvetemedik az ajtó², az ablak
vagy ami fábúl kíszült. 2. 〈Seb〉 elfertőződik.
3. 〈Ember〉 gonosszá válik. Hogy elvetemedett
ez a jó² ember!
elvétkezik elvítkezik i Bűnt követ el.
elvétve elvítve hsz
élvez Ö: fel~.
élvezet Ö: vagyon~.
élvező Ö: vagyon~.
elvisel ~ i 〈Ruhát〉 elhord, elnyű. Nem
tudom, ~i-í eszt a gúnyát, ojam beteg.
elviselt ~ mn Elhordott, elnyűtt 〈ruha〉.
elvisít ~ i Elvisíttya magát: 〈hirtelen〉
egyet visít.
elvonít i Elvoníttya magát: 〈kutya〉 vonít.
elzárít Ö: lég~.
elzáródás Ö: bárzsing~.
ember ~ fn 1. Férfi. 2. 〈Kül. határozott
névelővel, ill. szragos formában:〉 férj. Az egygyik
~em öngyilkos lett. Emberhe való²: eladó
〈lány〉. 3. Felnőtt. A családba az apa a lege-
rőÝsebb ~. 4. Barátja, bizalmasa vkinek. Az
apád ~e vó²t az én apámnak. 5. Az első személy
jelölése. Ezek a gyerekek mán enni se
haggyák az ~t. Sz: Összebúnak, mint a szegíny
~ malacaji: nagyon fáznak. Ember a
gáton, mint szar a lapáton: 〈ironikus dicséret〉.
Lágy ~nek kemíny időÝ: 〈annak mondják,
aki nem túlságosan hideg időben is fázik〉.
Minden vó²t(am) mán, csak akasztott ~ nem:
〈arra mondják, akinek sok foglalkozása volt〉.
Mint szegíny ~ gazdag vározsba.: 〈kitérő
válasz a Hogy vagy? kérdésre〉. Ember a
talpán: derék ember. Kicsi ~ nagy bottal jár:
kis termetű, de nagy hímvesszőjű ember.
Emberíre akatt: nála is határozottabb, erősebb
akaratú emberrel találkozott. Mátyás, Gergej,
két rossz ~: 〈Mátyás és Gergely napján rossz
idő szokott lenni.〉 Huncut ~nek acc enni:
huncut vagy. Nízze meg az ~, lássa meg az
asszony!: (tréf) —. Aki ~, annak mán víres a
feje: késő reggel van, azóta már összeverekedtek
a kocsmában a legények. Akasztottak
mán nála becsületesebb ~t százat is: nagy
gazember. Emberen szokot megesni: 〈különféle
botlások, pl. részegség mentegetésére〉.
Kialudná a hó²tt ~t a főÝdbű: sokat alszik,
lusta. Veres kutya, veres ló², veres ~, ety se
jó²: a vörös hajú ember rossz ember szokott
lenni. Veres ~, veres ló², veres kutya, ety se
jó²: ua. Nem lehet az ~ fábul: nem vonhatja
meg magától az élet apró örömeit. Nem lehet
az ~ fábúl, ki kel rugni a kocsmábúl: —. Sose
tuggya az ~, mire líp ki a házbúl: a szerencsétlenség
mindig bekövetkezhet. Km:
Ríszeg ~ van, de ríszeg disznó² nincs: —. Szegíny
~t az ág is jobban húzza: a szegény
nehezebben boldogul. A szegíny ~ még az ág
is húzza: ua. Az ~ feje nem kalendárijum, nem
tuthat mindent: —. Az igaz ~ ot segít, ahun
tud: —. Az okos ~ aszt is eltagaggya, ami
van, a bolond avval izs dicsekszik, ami nincs:
〈a vagyonával v. pénzével kérkedőnek mondják〉.
Ember hiba nékül nincs: senki sem tökéletes.
Nincsen ~ hiba nékül: ua. Ember hiba
nékűl, kutya farka nékűl nincs: az emberhez
úgy hozzátartozik a hibája, mint a kutyához a
farka. Az okos ~ a más kárán tanul: —.