Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

árpaszálka 45 árvatölgy
árpaszálka ~ fn Az árpa kalászából kinyúló,
hosszú szálka.
árpaszalma ~ fn Kicsépelt árpa szára.
árpatarló árpatalló² fn 1. Az a föld,
amelyről az árpát levágták. Ha az árpatalló²t
felszántották, oda ugorkát vetettek utánna,
vaty kölest. 2. A levágott árpának a földből
kiálló szárai.
árpávalérő-körte árpávalírőÝ-körtí fn
〈Nyári körtefajta.〉
arrébb ~ hsz Arrább.
arra #ra hsz ‰ra való² nízvist: ami azt
illeti. ‰ra való² nízve: így, ilyenformán.
arrunnét #rúnnét hsz Onnan, abból az
irányból. ‰rúnnét jön az esőÝ.
árt 1 ~ i Károsan hat, bajt okoz. A zivatar
sokat ~ott a búzának, mekkunyhó²sította. Így
összecsavarta. Sz: A légynek se ~: szelíd. A
harag ~ a szípsígnek: 〈mondják a mérgelődőnek,
főleg lánynak〉. Ha nem használ, nem
is ~: 〈főként gyógyszerre mondják〉.
árt 2 ~ i Vmibe ártya magát: vmibe beleavatkozik.
Ne árzsd magad a mázs dó²gába.
Ö: bele~.
ártány ~, ártán fn Herélt sertés.
ártatlan ~ mn Ártatlan kípet vág: szendeséget
mutat. Ha valaki ~ kípet vágott, asz
monták, úcs csinál, mintha vizet se tudna zavarni.
ártézi ~ mn Artézi.
ártó Ö: szíj~.
áru Ö: fazekas~, fűrész~, rőfös~, száraz~,
töltelék~.
áruhenger ~ fn 1. 〈Kékfestésben:〉 a mángorláshoz
használt esztergályozott fahenger.
2. A szövőszék két hengere közül az, amelyikre
a kész szövet feltekeredik.
árul ~ i Árúja magát: 〈nő〉 festi magát. Ö:
ki~.
árulkodás árúkodás fn Sz: Árúkodás majomszokás:
árulkodni csúnya dolog.
árulkodó árúkodó² in Sz: Árúkodó²
Judás, kipukkant a tojás: 〈árulkodó gyerek
csúfolása〉.
áruló áruló² fn Kis faasztal, amelyre a
vásáron az árut kirakják.
árulóágas áruló²ágas fn (rég) Állványféle,
amelyre a vásárban a szíjgyártók termékeiket
kirakják.
árulóhely áruló²hej fn A piacon a gubák
árulására kijelölt hely.
árulóponyva áruló²ponyva fn (rég) Erős,
vízálló anyagból készült pokróc, amelyre vásárokon
az árut kirakják. A főÝdre áruló²ponyvára
két láb gubát raktunk.
árulószín áruló²szín fn (rég) A guba
árusítására szolgáló (nyitott) helyiség.
árus Ö: cukor~,méz~, suba~.
árutér ~ fn Fatelepen a készáru elhelyezésére
szolgáló terület.
árva ~ fn 1. Anya nélküli méhcsalád. 2.
Elhagyatott, gyámoltalan. Árva lílek. 3.
Egyetlen. Eggy ~ szó²t se szó²lt. Km: Az It
még az ág is húzza: a nehéz élete mellett
minden baj az árvát éri.
árvabőre árvabűre fn 〈A juhtartás műszavaként:〉
a bőr kötőszöveti rétege.
árvacsalán ~, árvacsalánt fn 1. Csalánszerű,
de nem csípős levelű gyomnövény. 2.
Peszterce. 3. Repkény.
árvácska Ö: mezei~.
árvaderce ~ fn (rég) 〈Népi gyógynövény:〉
pulvis pedicolorum.
árvafaszú ~ mn Ügyetlen, gyámoltalan.
Az idétlen, gyámolatlan fírfi vó²t az ~.
árvaganéj árvagané fn A legelő szarvasmarha,
juh v. más állat megszáradt trágyája,
amelyet rendszerint tüzelőnek használnak. Az
árvagané, amit a jó²szág nem ecs csomó²ba,
hanem elhullajtott, árván hatta.
árvahodik ~ i Elárvul, árvaságra jut. Ö:
el~.
árvahús ~ fn 1. Lábikra. 2. 〈Szőrmekikészítésnél:〉
a lenyúzott állati bőrön maradt hús,
amelyet feldolgozás előtt le kell vakarni.
árválkodik ~ i Egyedül van.
árvas ~ fn Az ár különböző alakú, fémből
készült része, amellyel a bőrt lyukasztják.
árvatőke árvatőÝke fn Szőlőtőke, amelyet
nem az anyának nevezett tőkéről gyökereztetnek,
hanem vesszőből növesztenek.
árvatölgy árvatőÝgy fn Erdőben nőtt,
makkról hajtott szívós, rugalmas tölgyfa.