Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

nyavalyatörős 629
nyeregfonóbak
nyavalyatörős nyavajatörőÝs mn Epilepsziás.
nyavalygás nyavajgás fn Siránkozás, panaszkodás.
nyavigás ~ mn Nyavalyás, beteges.
nyáviszta ~ mn Beteges, vézna, gyenge.
nyávogtat nyávoktat i 〈Gyereket〉 sírásra
ingerel.
nyefeg ~ i Nyafog, nyafogva beszél.
nyehó nyehó² mn (gúny) 1. Csizmadia,
suszter. 2. A csizmadia gyermeke.
nyekeg ~ i Akadozva beszél.
nyel ~ i Sz: Úgy megyen, mintha karó²t ~t
vó²na: magát kihúzva megy. Sokat ~ tülle:
sok bosszúságot tűr el neki. Se nem köpi, se
nem ~i: szeretne már tőle szabadulni, ha tudna.
Nem tudot se köpni, se ~ni: —. Ha nem
maratt, ~tek: (tréf)� 〈menzai étkezéskor mondták,
ha elfogyott az étel〉. Ö: el~.
nyél ~ fn Sz: Kialudná a fejszébül a
nyelet: hétalvó. Km: Veszet fejszének nyele
fordul: vmi megtérül a kárból. Ö: kalapács~,
kapa~, karikás~, ostor~, seprű~.
nyeldeklő nyeldeklőÝ fn Gége, torok.
nyelebel ~ i Mohón, sietve eszik, habzsol.
Aki sijetve eszik, asz mongyák rá, ~.
nyeleslapát ~ fn Szén, hamu stb. kihúzására
használt, hosszú nyelű, ék alakú
lapát; szénvonó.
nyelesvágó nyelesvágó² fn Melegvágó.
nyelet ~ fn 〈Jelzői szerepben:〉 egy nyelésnyi.
Egy ~ pájinkát ittak.
nyeletlen mn Sz: Úgy úszik, mint a ~
fejsze: nem tud úszni.
nyelez ~ i 〈Rézműves:〉 a kampót fából
készült szárral látja el.
nyélfej ~ fn Az ostor nyelének az a része,
amelyhez az ostortelek kapcsolódik.
nyélköpű ~ mn 〈Ásón, gereblyén〉 az a cső
alakú rész, amelybe a nyelet erősítik.
nyelő Ö: nyögve~.
nyelű Ö: két~, makra~.
nyelv ~ fn Nyelve csapja: 〈birt. szragos
alakban:〉 nyelvcsap. Sz: Míreg a ~e: mindenkire
rosszat mond. Úty pereg a ~e, mint a
motó²lla: gyorsan beszél. Jó²l felvákták a ~it:
jól tud feleselni. Na e se hatyta a ~it az annya
seggibe: 〈mondják arról, aki sokat beszél, ill.
visszafelesel〉. Eszt főÝleg a menyre monták,
aki visszafeleselt az anyó²sának. Nyelvire
veszi a falu: pletykálnak róla. Írtenek egymás
~in: jól megértik egymást. It van a ~emen:
úgy érzi, hogy emlékszik vmely szóra, névre,
de mégse tudja kimondani. Inkább elharapná
a ~it: semmi fenyegetésre sem árul el semmit.
Nem harapom le írte a ~em: nem állítom
biztosan. Km: Akinek a foga fáj, tarcsa rajta
a ~it: segíts magadon, ne mástól várj segítséget.
Eléb járjon az eszed, mint a ~ed!:
Halhas, ~em, nem fáj fejem!: gondoljuk meg
jól, mit beszélünk!
nyelvel ~ i 〈Kutya〉 nyelvét lógatva liheg.
nyelvpritty nyelfpritty fn Sokat és gyorsan
beszélő, pergő nyelvű nő.
nyelvű Ö: bükkfa~, bot~.
nyer ~ i Km: Aki nem pró²bál, asz se nem
~, se nem veszt: a vállalkozó szellemű embert
segíti a szerencse.
nyereg ~ fn 1. A ló hátára erősíthető, elöl
és hátul kissé felhajló, rendszerint bőrrel
bevont ülő alkamatosság, amely a lovaglást
biztosabbá és kényelmesebbé teszi. A taligába
fogott állat hátára níha nyerget tettek, és a
tajigás ráült. Fakápás ~: olyan nyereg,
amelynek a kápája fából készült. 2. 〈Szőrméseknél:〉
a vasalógép része, melyen az
anyag található, és melyet a pedálszerkezet
segítségével meg lehet emelni. 3. 〈Mézeskalácsosoknál:〉
ájzolt készítményre ragasztott
képecske. A huszárra két kép kerül, a huszárfej
és a ~. Ö: csikós~, fa~, kocsis~, priccs~.
nyeregbőr nyeregbűr fn A nyerget borító
juhbőr.
nyeregbunda ~ fn 1. A nyeregre terített,
kikészítetlen fekete juhbőr, amely az ülést
kényelmesebbé teszi. 2. Rossz ruhadarabokból
készített, nyeregre erősített párnázat,
amely a kényelmes ülést szolgálja.
nyeregfa nyerekfa fn A nyeregnek a ló hátához
simuló része.
nyeregfonóbak nyerekfonó²bak fn 〈Paszományosoknál:〉
közönséges nyereg, amely-