Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

denevér 157
derekazótű
hasznosítható búza. A denaturáld búzát pirosra
festettík, amijat csak takarmánykint
lehetet felhasználni, aszt nem őÝrtík meg a
malomba. Nr: A denaturáld búza akkor vó²t,
amikor a gazdasági válság vó²t. Az állam
felvásárolta rendes áron, oszt takarmányként
igy atta vissza ó²csó² pízír, íty segítette a
parasztokat.
denevér denevír fn Nr: Sej, haj, denevír,
benne van a kutyavír: 〈Nd. részlete〉.
depó depó² fn 〈Katonai〉 raktár. Mi is
montuk, hogy depó²ba mentem, depó²ba
tettem.
dér ~ fn Mektörte a ~: 〈növényt〉 meghervaszt
a dér. Sz: Csípi a ~ az ó²rát, cinkét
fogott: a hideg miatt lilásvörös az orra. Lesz
még a kutyára ~, hasig is ír: jön még rád
rossz világ.
dera l. dara
derál l. darál
deráló l. daráló
derált l. darált
deráltat l. daráltat
deramalom l. daramalom
derázs l. darázs
derázscsípés l. darázscsípés
derázsderekú l. darázsderekú
derázsfíszek l. darázsfészek
derce ~ fn Sok korpahulladékot tartalmazó
búzadara, a daránál vmivel finomabb
őrlemény. A It kiszitálták a lizbűl, és a kutyának
sütötteg belőÝle. Ö: árva~.
dercecipó dercecipó² fn Dercéből sütött
cipó. A dercecipó²t, dercekenyeret főÝlek kutyáknak
sütöttík, de frissen a gyerekek isz szerettík.
dercekenyér dercekenyír fn Dercéből készült
a kenyér. Én nagyon szerettem a dercekenyeret,
mer ropogó²s vó²t. Nr: A kisgyerekeknek
tiltották, hogy egyenek a dercekenyérből,
mert kihull a foguk tőle.
derceliszt ~ fn Derce.
dercepogácsa ~ fn Dercéből sütött pogácsa.
dercés ~ mn Dercét tartalmazó.
Derecske ~ fn Sz: Megjötteg Irűl: dér
borít mindent. Nr: Akkor mondják, amikor
szeptember végén, október elején megjön az
első dér.
derecskei derecskeji mn Sz: Megjöttek (az
íccaka) a ~ji jányok: dér borít mindent.
derék 1 derík fn 1. Szekérderék. 2. Hoszszú,
nagy épület 〈pl. istálló, juhkarám〉 közepe.
3. A szárnyék hosszabb, fő fala. 4. Földterület
közepe. A főÝd derekán nem csinálunk
ösvínt. 5. A pipatest középső, olykor díszített
része. 6. Vmely időszak közepe. Montuk aszt
is, hogy a héd derekán meg a hó²nab derekán.
Sz: Dró²ton jár a dereka: 〈mozgékony,
dolgos nőre mondják〉. Neket se törig
bele a derekad: 〈annak mondják, aki nyilvánvalóan
nem akar lehajolni vmiért〉. Neket
se törne le a derakad: ua. Beatta a derekát:
elismerte a másik fél igazát, megadta magát.
Nr: Ha vkinek fájt a dereka, és emiatt panaszkodott,
tréfásan így válaszoltak neki: Akkor
a derík mán nem derík, csak tó²dalík. Ö:
darázs~, ostor~, szekér~.
derék 2 derík mn 1. Termetes 〈ember〉. 2.
Jóravaló, becsületes. Az jó²t jelentett eggy
emberre, ha asz monták, hogy derík eggy
ember.
dereka Ö: ing~.
derékalj deríkajj fn Szalmazsákra tett
tollal töltött lapos dunyhaféle, amely a fekvőhelyet
puhábbá és melegebbé teszi. A deríkajj
az átyhosszának mekfelelőÝ, a szalmazsákra
rakták, hogy melegeb legyen.
derékaljadunyha deríkajjadunyha fn
Derékalj.
derékaljhuzat deríkajhúzat fn A derékalj
mintásan szőtt külső, cserélhető huzata.
derekaz ~ i 〈Gubakészítő〉 a gubát alkotó
két szőttes részt, a két félgubát összevarrja
úgy, hogy az összevarrás helye a kész gubánál
az ember derékvonalába essék. Ö: be~.
derekazás ~ fn A gubát alkotó két szőttes
rész összevarrása, oly módon, hogy az összevarrás
helye a kész guba viselésekor az ember
derekára essék. A ~nál a két lábító²sz szíl
varró²dik össze rendes varrással.
derekazott Ö: össze~.
derekazótű derekazó²tű fn A gubaposztó
öszevarrására szolgáló, 10-20 cm hosszú tű.