Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

választott 808
váltás
választott ~ mn Választot malac: szopásról
leszoktatott malac.
valger ~ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 nyújtófa.
Nyútó²fa hejett inkáb ~t szoktunk mondani.
válik Ö: alá~, el~, fel~, ki~, le~, meg~.
váll ~ fn 1. Négyszögletesre rakott boglya
magasabbra rakott sarkai közül az egyik. 2. A
kerékküllőnek azon része, amely már nem
megy bele a talpba, amin a keréktalp megütközik.
3. A kolomp vízszintes alakú, széles,
felső része, amelyen a fül és az ütőtartó van.
Ö: ing~, keret~.
vállal Ö: be~, fel~.
vállaltatós mn Vállaltató²s kecc: ketrec; a
hodályban egy leválasztott rész, ahol az
anyabirka elvállalja a bárányát. Van nekünk
ijjen eccer egy méteres vállaltató²s keccünk,
ide tesszük az anyát, az elvállajja a kizsbáránt.
vallás ~ fn Sz: Minden ~ jó² ~, csak a
kárvallás nem: — . Ö: kár~.
vállas mn Vállas rísz: a guba két része közül
az, amely összevarrásnál a vállra esik, és
amelyet tömöttebbre szőttek, több fürttel,
mint az aljas részt.
vallat Ö: meg~.
vállazott ~ mn Méhészetben olyan 〈keret〉,
amely vállal, ütközővel van ellátva, hogy a
keretek közötti szükséges távolságot biztosítsa.
vállfolt válfó²t fn Munkára használt férfi
ingre toldott rész, amely a vállra esik. A munkásingekre
még ujonnan tettek ety fó²tot,
válfó²tot, hoty továp tarcsík.
vállfürt válfürt fn Vállszőr.
vállkarika válkarika fn A hám szügyellőjének
két végére kb. egyharmad résznyi
távolságra varrott, 6–8 cm átméretű vas- v.
rézkarika, amelybe a vállszíjat és a segédszíjakat
fűzik.
vállkendő válkendőÝ fn Utcai felsőruhaként
használt, igen nagyméretű, így hoszszában
téglalapra hajtva vállra vethető vastag
kendő.
vállszíj válszíj fn Lószerszámon a hám két
oldalát a ló marján keresztül összekötő szíj.
Mingyárt ahogy a nyaka jött ot vó²t a válszíj,
abba van a karika kétfelőÝl, abba megy a
gyeplűág.
vállszőr válszőÝr fn A kiválogatott gyapjúnak
az a része, amelyet a szövéskor a guba
vállas részébe raktak. A válszőÝr a lekhoszszap
szálú, elsőrendű minőÝsígű gyapjú vó²t.
vállvirág válvirág fn 1. Nyakas szűröknél
a gallér felső, nyaki részének hímzése. 2. Az
elej és a gallér váll fölötti összetoldásának
hímzése.
való Ö: ágyelé~, alább~, aljnak~, befogni~,
bélnek~, bikaalá~, borra~, derékre~,
égetni~, elébb~, életre~, élni~, elöl~, fejre~,
feljebb~, félre~, férjnek~, foltozni~, fürtnek~,
halni~, haszonra~, hiába~, hozni~, hozzá~,
jóra~, kenyérnek~, kenyérre~, kezébe~, kötélre~,
kutyának~, lábra~, magnak~, melléknek~,
menni~, menyasszonynak~, nyakra~,
nyúlni~, oda~, otthon~, őrni~, rajta~, semmire~,
szabni~, szőrnek~, talpalá~, tűzre~,
utána~, vadra~, világra~, zsebbe~, zsírnak~.
váló Ö: magva~.
válogat Ö: fel~, le~.
válogatás ∼ fn 〈Szőlészetben:〉 a satnya
hajtások letörése a tőkéről. A ~, asz, hogy a
szőÝlőÝvesszőÝ satnyáját letörtük a tőÝkérül,
csak annyit hatytunk meg, amennyire szüksíg
vó²t.
válogató Ö: vessző~.
válogatós válogató²s mn Sz: Törjön ki a
válogató²s nyavoja!: 〈szitok〉.
valója Ö: főtől~.
valósi való²si mn Való. Vhova való²si:
vmely környékre való. Ö: ide~, oda~.
válott Ö: ki~.
vált 1 ~ i 1. Jó²l ~ az esze: gyors, eleven
észjárású. 2. 〈Pl. étkészletet kölcsönzőből〉 kibérel.
Ö: ki~.
vált 2 Ö: alá~, át~, be~, ki~.
váltakoztat váltakosztat i 〈Könyvkötő:〉
bizonyos rend szerint ismétlődve végez egy
munkafolyamatot. Hon a háccsó²ba, hon az
elsőÝbe fűszte és váltakosztatta.
váltás Ö: agancs~, anya~, gyűrű~, jegy~,
lábító~, legelő~.