Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Göncölszekér 305
görény
jó²d gyakran hasznáták a csikó²sok. 2. Gönci
hordó²: 136 literes hordó.
Göncölszekér ~ fn Sz: Göncölszekér
görbe rúd: éjfélre jár az idő.
göncölszekér ~ fn 〈Gyomnövényfajta:〉
bondor, ördögszekér. A ~ vagy ördökszekér,
amit fútt a szél. Nr: Míg íl, mindig áll, hó²tta
után szaladgál: 〈a göncölszekér v. ördögszekér
találós kérdése〉.
göndör mn Göndör szőÝrme: gyűrűsen,
csigásan csavarodó szőrzetű szőrme.
göndörfürtű mn Göndörfürtű gyapjú: az
aprófürtű guba alapanyaga.
göndörödik Ö: össze~.
göngyöl Ö: fel~.
göngyölget ~ i A kezében forgat, formál,
gyúr vmit.
göngyölít Ö: fel~.
göngyölődik Ö: meg~.
görbe mn 1. Görbe fűsű: a) a férfiak
hosszúra növesztett hajának rendben tartására
való fésű, amelyet a tarkón viselnek. b)
kislányok hajába tett félhold alakú fésű,
körfésű. A ~ fűsűt a homloknál tettíg be a
kisjányok hajába, oszt a fél fejnél megáltak
vele. 2. Görbe essőÝ: 〈a szél miatt〉 ferdén
hulló eső. A csapó²s essőÝt montág görbe
essőÝnek is, mert a szél fújta, hajtotta az
essőÝt. Sz: Ki hítt előÝ, a ~ kúcs?: 〈alkalmatlankodó
gyereknek mondják〉. Úgy nízel ki,
mint a ~ kúcs: 〈görbe testtartású gyereknek
mondják〉. Görbe úton jár: nem becsületes.
Görbén níz rá: neheztel rá. Nr: A ~ lábú
nőÝre asz monták, hogy záró²jelbe van a
pinája. Ö: hétrét~.
görbealj Ö: kosár~.
görbefa ~ fn Teher szállítását megkönnyítő
rúd v. bot. A bojtár válra vetve In
viszi a kondért.
görbekés ~ fn 1. 〈Kádármesterségben〉 a
bütü belső durvább felületű metszetét finomító
kés. 2. 〈Szíjgyártásban〉 a bőrök szabásához
használt, görbe hegyű kés, amelyet ívelt
vonalak vágására és vastagabb bőrök szabására
használnak; kacorkés.
görbesaroglya görbesarogja fn 〈Egy
saroglyafajta.〉 Görbesarogja sablon: görbe-
saroglya elkészítésére használt, fából készült
mintapéldány.
görbeség Ö: tér~.
görbítő in GörbítőÝ eresztís: 〈szőrmekikészítőknél:〉
az eresztésnek az a formája,
amikor a felszabdalt csíkokat nem egyenletesen,
hanem ferdén varrják össze.
görbölő görbölőÝ fn Ajtóra, ajtószárnyra
ráfordítható, annak bezárására szolgáló kallantyú.
A görbölőÝ ety fapecek, amivel bezárják
az ajtó²t. FőÝleg az istálló²ajtó²kon
vó²t ijen. Nekem is van itt ojan, a tyúkó²lad
görbölőÝvel zárom.
görbül Ö: el~.
görcs ∼ fn 1. 〈Fonálon, kötélen〉 csomó.
Görcsre köt: csomóra köt. 2. Göröngy. Jött a
tél, és a hó² megrakta azokat a ~öket. 3.
Húzza a ~: 〈testrész〉 görcsöt kap. Mekfokta a
~: ua. Sz: A ~ húzzon össze!: 〈szitkozódás〉. A
~ fogjon meg!: ua. Ö: dermedt~, gyengeség~,
gyermek~, kun~, kurva~, mell~, rém~,
rengő~, takács~.
görcsöl ~ i Csomóz, csomót köt vmire. Ö:
be~, meg~.
görcsölődik Ö: össze~.
görcsös ~ mn 1. 〈Kenyértészta〉 csomós. A
kézre ragat tísztát nem engettem a tísztába,
mer akkor ~ let vó²na, ha meksütöm a kenyeret.
2. Darabos. FőÝt kolompír vó²t, és asz
mektörtem tejjesen simára, hogy ne legyen ~.
3. Csomóra kötött, megcsomózott. Görcsözs
galuska: egy fajta levesbe való tészta. 4.
Göröngyös, rögös 〈föld〉. Görcsös a főÝd, ha
szántásnál az eke nagy daraf főÝdet szakít fel.
Az jó², mert télen a nedvessíget meg a havat
is mekfogja, napsütísre szíjjelmálik. 5. Görcsös
köhögís: (rég) 〈egy betegségfajta〉. Ö:
gircses-~.
görcsösgaluska-leves görcsözsgaluska-leves
fn Csimbókosgaluska-leves
görcsvíz ~ fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉
gördít ~ i Forgat.
görény göringy, göríny fn Sz: Ojam
büdös, mint a göríny: nagyon büdös. Ennek
még a göríny is kalapot emel: 〈akkor mondják,
ha vki nagyon büdöset szellent〉.