Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

lóhere 548
lop
nám lenník írte: szép lányért szívesen ló
lenne.
lóhere Ö: mag~.
lóherés lúherís fn Lóhereföld, lóherevetés.
lohog ~ i 〈Tűz〉 nagy lánggal ég.
lohol Ö: el~.
lóhúgy lúhugy fn Sz: Ojam meleg, mint a
lúhugy: nagyon ennivaló.
lóhústartó mn Lóhústartó² kerík: ágasfa
tetején levő ócska kerék, amelyre a kutyáknak
szánt lóhúst teszik.
lóhúzta mn Lúhuszta csíplőÝgép: olyan
cséplőgép, amelyet egyik helyről a másikra
lóval vontatnak.
lókapa lúkapa fn Ekekapa. A lúkapának
vó²t ety foggantyúja, oszt azon öt kapa felszerelve.
lókhec ló²khec msz 〈Távozásra v. sietésre
való felszólításként:〉 takarodj, indulj, siess!
lókhecel ló²khecel i Siet, lót-fut. Ö: el~.
lókhecol Ö: ki~.
loknifüggöny ~ fn Ráncos függöny. Nagyon
szíp ~ vó²t, és sajnáltam elvágni.
lókötő lúkötőÝ mn 1. (gúny) Nagy termetű
〈ember〉. 2. Lótolvaj. Ez a piszkos lúkötőÝ
elkötöt három lovamat. 3. (tréf) Vásott fiúgyermek.
Hogy vaty, te kis lúkötőÝ?
lóláb lúláb fn Sz: Kiló²g a lúláb: megmutatkozik
az igazi v. rejtett szándék.
lom ~ fn 1. Vkinek a személyes holmija.
Ne kászáló²gy mán ojan soká, szedd össze a
~odat, oszt sijess! 2. Giz-gaz, száraz gally.
Szeggyetek ~ot, oszt rakjatok tüzet. 3. Útban
levő holmi, bútordarab. Ki kéne mán innen
lökni eszt az örek szekrényt, ne ájon it ~nak.
lombár ~ mn/fn I. mn Nagy, kifelé hajló
szarvú 〈szarvasmarha, magyar juh〉. II. fn
Ilyen szarvú szarvasmarha, magyar juh.
lomha ~ mn Ápolatlan, lusta 〈nő〉.
lomol ~ i 1. Ember, állat rendetlenséget
csinálva keresgél, kutat. 2. Szemetel, rendetlenséget
okoz. Ö: limel-~.
lomos ~ mn Rendetlen, limlomos. Lomos
kamora: olyan kamra, amelybe a használaton
kívüli eszközöket, tárgyakat berakják. A ~ ka-
morába mindent hortak, amire szüksíg nem
vó²t.
lomotol ~ i Zörögve, rendetlenséget csinálva
keresgél, kutat.
lónadály lúnadáj fn Fekete hátú, hasánál
sötétbarna színű, nagyobbfajta pióca. A lúnadájt
a gyó²gyászadba nem használták, rengeteg
vó²d belőÝle ezegbe a csatornágba.
loncsol ~ i 〈Kötőfékszáron〉 jártatja, fárasztja
a lovat. Ö: le~.
loncsos ~ mn 1. Vizes, lucskos, sáros. 2.
Rendetlen, mocskos 〈ruhadarab〉. 3. Ilyen öltözetű
〈nő〉. Az ojan nőÝkre monták, hogy ~,
akik elhanyagolták magukat.
loncsosodik Ö: meg~.
londérna ~ londírna fn 〈Kőműveseknél:〉
állványkészítésnél a földbe ásott függőleges
állvány, oszlop, árboc.
londonpepin londompepi fn 〈Almafajta:〉
londoni pepin. A londompepi naty, fehír, pijacos
alma, de a piros almába vettík, a piros
alma árába.
longár ~ mn Magas, lassú mozgású fiatal
férfi.
longissima ~ fn Tógátus diákok kupak
nélküli, hosszú, egyenes szárú, csibukszerű
pipája.
lóól lúó²l fn Lóistálló. A lúistálló² rígen
lúó²l vó²t.
lóordonánc lúordinánc fn Lóápoló.
lópárja ló²párja fn Huncut asszony.
lópasszus lúpasszus, lúpakszus fn A ló
tulajdonjogát igazoló okirat, marhalevél. A
lúpakszussal lehetett eladni a vásárba a lovat.
lópata lúpata fn A ló lábán levő vastag
szaruképződmény.
lópatkolókovács lúpatkoló²kovács fn Patkolókovács.
lópernye lúpernye fn Gyorsan és magasra
növő gyomnövény.
lop ~ i Lop rá ety kis időÝt: szakít rá egy
kis időt. Sz: Úgy ~, mintha mindig esz tanúta
vó²na: tolvaj természetű. Ha nem ~ok, cserílek,
mégis igazán ílek: (gúny) egyáltalán
nem él becsületesen. Lopja az Istentül a napot,
a gazdátul a píszt: 〈mondták a lusta,
dologkerülő cselédre, napszámosra〉.