Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

vízicibere 823
vonul
vízicibere ~ fn Híg cibereleves. A ~ nagyon
víkony vó²t, nem sokájik tartott a hasungba.
vízicsirke vízicsirke fn A vízityúk csibéje.
A ~ fekete, hosszú lábú, kicsi.
vízipók vízipó²k fn Búvárpók.
vízipuska ~ fn Kézi tűzoltó fecskendő.
vízirákfene ~ fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉
víziskarlát víziskarlát fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉
víziszárnyas víziszárnyas fn Vízen élő
madár.
víziszony ~ fn Veszettség. A víziszony a
vízivástól való² natyfokú irtózás, ami általába
a veszeccsíg bevezetőÝ tünete.
vizitáció vizitácijó² fn (rég) Katonai sorozás.
vízkór víszkó²r fn 〈Egy betegségfajta.〉 Ö:
háj~.
vízkórság víszkó²rság fn Vízkór. Ö:
agy~, bőr~.
vízkupa víszkupa fn Víz ivására szolgáló
kehely v. kancsó alakú nagyobb ivóedény.
vízláda ~ fn 〈Gubacsapóknál:〉 vastag
deszkából készült vízgyűjtő, amely a kalló része
volt.
vízpók víszpó²k fn Ló lábán keletkező daganat,
pók.
vizsga Ö: év~, fasz~, haj~, ló~, segéd~.
vizsgaedény vizsgaedíny fn 〈Fazekasoknál:〉
az az edény, amelyet az inasnak kellett
csinálnia a mestervizsgája alkalmával.
vizsgalap ~ fn 〈Elemi iskolában:〉 a vizsga
előtt a tanulók által leírt szépírásminta.
vizsgáló Ö: halott~.
vóc vó²c fn 1. A szűr összevarrt darabjai
közé tett posztóból készült erősítés. 2. 〈Szíjgyártóknál:〉
ketté hajtott bőrcsík, amellyel a
fordított varrást még erősebbé teszik.
vodka votka fn 〈Pálinkafőzéskor〉 az első
főzet. Tulajdonképpen mikor lejön az elsőÝ
pájinka, az a votka.
voks ~ fn Szavazat. Rátette a voksát: vkire
szavazott.
vólentér vó²lentér mn 1. Törvénytelen
〈gyermek〉. 2. Használaton kívüli, fölösleges.
Például a használadba nem levőÝ, heverőÝ,
felesleges kaszára, hordó²ra montuk, hogy
vó²lentér.
volt 1 vó²t i Sz: Vó²t ész is!: kitalál vmi
jót, eszébe jut vmi.
volt 2 i fn Sz: Vó²tra nem ád a zsidó²:
nem a múlt, hanem a jelen alapján ítéljük meg
a helyzetet.
von Ö: húz-~.
vonal ~ fn Sor; irány. Utyhogy az egy ~ba
ment a kaparík. Ö: gerinc~, szabás~.
vonalas mn Vonalas vísőÝ: díszítőmunkák
vonalkázására és zománcozandó felületek
alapvésésére használt véső.
vonalhajtás ~ fn 〈Vadászatnál:〉 amikor a
hajtók egyvonalban haladnak.
vonaloz ~ i Vonalaz.
vonás ~ fn 1. Vonal. Tanútuk az i betűt,
mer asz csak egy ~ vó²t ugyi. 2. Ékezet,
vessző. Tanútuk az i betűt, és pontot tettünk a
tetejire vagy ~t.
vonat Ö: kofa~, koldus~.
vonatmálházó vonatmálházó² fn A málházást
végző vasúti dolgozó.
vonít Ö: el~.
vonó vonó² fn A kemencében lévő parázs
széthúzására szolgáló, hosszabb nyelű tolóeszköz.
Ö: fel~, szén~.
vontat ~ i Több kisboglya szénát a szérűskertbe
összehord. Úgy ~tak, hoty körülkötöttík
a láncot a bogja alá, a kötelet átvetettík rajta,
és úty húszták a szérűskerbe. Ö: össze~.
vontatás ~ fn Több kisboglyának a
szérűskertbe történő öszehordása, ill. behúzatása
eketaligán. Ö: széna~.
vontató vontató² fn 1. Szálas takarmány
vontatására való, eketaligából, rúdból v. láncból
és kötélből álló eszköz. A vontató²nál az
eketajiga kisefájáho fokták a lovat. 2. 〈Tímároknál:〉
félöl v. egész öl fának csomóba
rakott kérge. 3. 〈Jelzőként:〉 egy kisboglyányi
mennyiség. Összegyűtöttük a színát, oz beraktuk
vontató²ba. Ö: széna~.
vonul ~ i A méhek új mézessejteket szállnak
meg és eleséget szívnak. A fürt a táplálíkforrás
kiapadása mijat továb ~t egy másik
lépríszre. Ö: meg~.