Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

hortyog 364
hozzácserdít
hortyog ~ i 1. Beteg disznó az orrán át a
hortyogáshoz hasonló hangot ad. 2. Horkol.
hortyogás ~ fn Horkolás.
hóstát hó²stát fn Külváros.
hóstáti hó²státi mn Külvárosban élő 〈ember〉.
hószámrekedés hó²számrekedís fn (rég)
Menstruáció elmaradása.
hossz ~ fn Sz: Szíle ~a eggy: 〈alacsony,
kövér emberről:〉 olyan széles, mint amilyen
magas. Átugrana szász tű ~át: jó erőben van.
hosszában Ö: egyszéltiben-~, hát~.
hosszabbító Ö: vendég~.
hosszig Ö: élet~.
hosszmetszés hosszmeccís fn A könyv
jobb oldali hosszanti metszése.
hosszú ~ mn Hosszabra enged: 〈csipkeverő〉
a munka közben megrövidült szálakat a
kettős hurok meglazításával a kellő nagyságig
letekeri. Hosszú gyeplű: meghosszabbított
gyeplő, amellyel a lovakat a saroglyából hajtják.
Hosszú görbés, sujok fejű: 〈a ló fejállása〉.
Hosszú guba: 〈a térdig v. térd alá érő gubával
szemben〉 bokáig érő, főként lovas kocsin
történő utazáskor használatos guba. Hosszú
icka: az ugróiskola földre rajzolt ábrájának
első három négyszöge. Hosszú kemence:
téglalap alaprajzú kemence; horizontális kemence.
Hosszú szarvú hegyes: 〈juh szarvállásával
kapcsolatban〉. Hosszú szemű: ovális
alakú 〈szilvaszem〉. Muskotáj bercenceji, ijen
~ szemű szilva. Sz: Hosszú a keze, messzi elír:
befolyásos ember. Hosszú a nyelve: csipkelődő
nyelvű. Hosszú bűjtye lesz még ennek: a
könnyelmű költekezésnek megadja az ember
az árát. Hosszút pisilnek írte: olyan lányra
mondják, aki nagyon tetszik a legényeknek.
Ojan szíp ez a jány, hoty ~t pisilnek írte a
legínyek. Km: Nincs ojan ~, aminek eccer
víge ne lenne: a jó, ill. a rossz sorsnak is vége
van egyszer. Minél hosszabb, annál rosszabb:
〈ti. az ember〉. Hosszú haj, rövid ész: a nőknek
kevesebb eszük van.
hosszúfa ~ fn Teljes hosszában gallytalanított
fa, szálfa.
hosszúfartő hosszúfartű fn 〈A marhafartő
egyik része.〉 A hosszúfartű egísz a lábátúl
vígik hosszába lejön.
hosszúing ~ fn Térden alul érő női ing.
hosszúság Ö: szőr~.
hosszúszék ~ fn Lóca, pad.
hosztol ~ i Fatörzs feldarabolásakor a
darabok hosszát kijelöli.
hosztolás ~ fn A fatörzs feldarabolásakor
a darabok hosszának kijelölése.
hosztoló hosztoló² fn Az a munkás, aki a
hosztolást végzi.
hosztolórúd hosztoló²rud fn Egyméteres
mérőrúd, amellyel a kivágott rönk hosszát
mérik.
hótörés hó²törís fn A fa törzsének eltörése
a rárakódott nagy mennyiségű hó miatt.
hova ~ hsz Miért? Hova kőÝttél mék fel?
Sz: Mics csinájak, ~ legyek?: mihez fogjak,
mit tegyek? Ö: akár~.
hováj ~ fn 〈Csizmadiák nyelvében:〉 a
lábbeli tágítására használt, a kaptafa és a bőr
közé vert fakés.
hovase ~ hsz Sehova. Nem mety ~.
hóvilág hó²világ fn Hóból sugárzó világosság
tiszta téli éjen. A mék tiszta, szíp,
leeset hó² világít, ez a hó²világ.
hoz ~ i Sz: Ha jösztök, lesztek, ha hosztok,
esztek. Két kanalat ~zatok, hogy éhen ne
maraggyatok!: 〈tréfás meghívás vendégségbe〉.
Ö: fel~, helyre~, ki~, létre~, meg~.
hozatal Ö: ki~.
hózentróger huzentró²ger fn Nadrágtartó.
hoznivaló hoznivaló² fn A méhek által
összehordott hasznosítható anyag, virágpor,
nektár, mézharmat stb., amiből mézet csinálnak.
Addig repülnek ki a míhek, amíg van
hoznivaló².
hozódik Ö: fel~.
hozzááll ~ i Segít. Az apa píszt adott a
fijának, hozzáált, hogy a fija tuggyík ípíteni
ety házat.
hozzácserdít ~ i Botot erőteljesen odavág
vmihez. Esztet hozzácserdíccsük a kutyáho,
osztán van, mikor elesik.