Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

kilátóhely 454
kimérgel
kilátóhely kilátó²hej fn Pihenőhely az
üdülőerdőben.
kilel ~ i Kigondol, kitalál, kiagyal. Hogy
mit nem lelnek ki azok az urak!
kilenc szn Kilendzbe van a guba: festéskor
már a kilencedik üst levet főzik a gubának.
Nr: Tizenötször-tizenhatszor kellett
letenni, és új festékbe rakni a festendő gubát.
kilencedén kilencedin hsz 〈Részes arató〉 a
termés kilencedrészéért dolgozik. Kilencedin
vaty tizedin arattak, attul függőÝen, hogy mijen
vó²t a gabona. E vó²t a rísz, ríszes aratás.
kilencedikszer ~ mn Kilencedszer.
kilevelezik ~ i Fának levele nő.
kilincs ~ fn Sz: Nincs, fábul a ~: szegénység
van a házban. Ö: fa~.
kilocskol ~ i 〈Vizet lubickolás közben〉
kilötyögtet, kipancsol. A gyerek, mík kicsi,
kilocskojja a vizet a fürösztőÝteknőÝbül.
kilódul kiló²dul i 1. 〈Fog〉 kiesik, kihullik.
2. Otthonról hirtelen elmegy vhova. Kiló²dút
ez a köjök az erdőÝre. 3. Kirándul.
kilókhecol kiló²khecol i Kiszökik, elszökik,
kimenekül, elmenekül. Meg akarták
verni, oszt kiló²khecolt a gyerek.
kilottyan ~ i Kilöttyen. Nagyon teli van a
tál vízzel, oszt ~.
kilottyant ~ i Kilöttyent. Ki ne lottyanzsd
aszt a vizet!
kilóz Ö: ki~.
kilök i 1. Kilöki a virágját: kivirágzik. 2.
Kilöki a száját: kivarasodik a szája széle.
TepertőÝ van a szát szílin, bisztos jó²leset
valami, oszt ~te a szádat.
kilyuggal kijuggal i Kilyuggat. A szíjat is
kijuggajják, jukakat csinálnak rá.
kimacskáz/ik ~ i Megtréfál, kigúnyol. Kimacskászták,
aki elalutt. Kimacskázik vele:
ua.
kimagol ~ i 〈Gyümölcsöt〉 kimagoz.
kimagval ~ i Kimagol.
kimagvaz ~ i Kimagol. Mektisztították,
kimagvaszták a szilvát, és akkor eszt a húsríszt
naty hatalmas húzsdaráló²val daráták.
kimángorol ~ i Mángorlóval kisimít.
Valamikor a konyharuhákat, törülközőÝket
nem is vasalták, csak ~ták.
kimarad ~ i 1. Megmarad, nem fogy el.
Ha vó²t ojan, hoty kimarat kenyír, nem ettük
meg, akkor a kutyának attuk. 2. 〈Juhász a
nyájtól〉 elmarad. Hát én ki se tudok a sarkábúl
maradni, megyek velük mindíg. Sz: Kimarat,
mint a kutyaszar a hó²bul: hoppon
maradt.
kimarjul ~ i 1. 〈Testrész〉 kificamodik. 2.
Kisebesedik. A lú háta a hámtul ~t.
kimarkolász ~ i Marokkal kiszedeget
vmit vmiből. Kimarkolászta a jovát a kosárbul.
kimázol ~ i Sáros vízzel felken, felmázol.
Híg lével ~ta, felmázolta a hász főÝggyit.
kimeddőz kimeddőÝz i 〈Meddő, nem termő
kukoricát〉 a többi közül még éretlen korában
kiszed.
kimegy/en ~ i 1. Vminek a víztartalma
főzéssel jelentősen csökken. Minél lassabban
kel főÝzni a lekvárt, szinte pötyöktetni, hoty
kimennyen belőÝle minden víz. 2. 〈Fa〉 kipusztul.
Minállunk arrul szó² se vó²t, hoty
kimennyen egy barackfa. 3. 〈Út〉 vhová vezet,
csatlakozik. A Szoboszlaji útra jöt ki a düllőÝut,
arra mek kiment a bejáró². Sz: Kiment
a hátán a vagyonnak: elpazarolta, elprédálta.
kímél kímíl i 1. Takarékoskodik vmivel,
megtakarít vmit. Fúdd el a lámpát, kímíjük a
petró²t! 2. Kímíli a szó²t: nem beszél fölöslegesen,
keveset beszél. Ö: ki~.
kíméletes mn Kímíletesen íl: a) úgy él,
hogy nem kell sokat dolgoznia. b) gondtalanul
él.
kimenő kimenőÝ fn 〈Női viseletben:〉
ünneplő ruha. Add ide jányom a kimenőÝmet!
kimenőruha kimenőÝruha fn Ünnepélyes(ebb)
alkalommal viselt jobb ruhadarab.
Más vó²t a, úty hífták viselőÝruha, a vasárnapi
mek kimenőÝruha.
kimered ~ i 1. Megmerevedik. A kizsgyerek
úgy ordított, ojan görcsösöm bőÝgöt, hoty
kimerett. 2. 〈Kihűlve〉 meredtté válik. Ha
kihül a főÝt kolompír, az is ~.
kimereget ~ i Lassacskán, ill. apránként
kimer.
kimérgel i Kimírgeli magát: kimérgelődi
magát.