Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

felserken 250
felszabadul
amikor megalutt, ojjan kemínnyé vált, akkor
feldaraboltuk kanállal, akkor asz felsavó²zott.
felserken ~ i 1. 〈Zajra〉 hirtelen felébred.
2. Korán ébred.
felsikál ~ i 〈Deszkapadlót〉 felmos.
félsimító in Félsimító² reszelőÝ: 〈díszkovácsoknál:〉
0,5–6 mm fogvastagságú reszelő.
A félsimító² reszelőÝvel finomabb anyagokat
munkálnak meg.
felsír ~ i Felsírja a halottat: fájdalmas
sírásával állítólag az akkor elhunytat felébreszti.
felsívol ~ i 〈Könyvkötő:〉 kenés előtt az
anyagot széjjelhúzza; felsvengolja.
felsodrószék felsodró²szék fn 〈Kékfestőknél:〉
olyan eszköz, amellyel mángorláskor
a vásznat az áruhengerre feltekerik; tekercselő.
felső felsőÝ mn 〈Rendszerint〉 két dolog
közül a másikhoz viszonyítva magasabban v.
kijjebb levő. FelsőÝ abroncs: a hordón fent
elhelyezkedő abroncs. FelsőÝ dorong: 〈gubaszövőszék
részeként:〉 a fakarokon nyugvó
dorongok közül a felül elhelyezkedő, amelyre
a szövés kezdetekor a melléket feltekerik.
FelsőÝ ház: utcai szoba, ill. szobák. FelsőÝ
ing: a ruházatnak a fehérnemű fölött viselt
része. FelsőÝ kárpitozás: a kárpitozási művelet
befejező fázisa; behúzás. FelsőÝ kötőÝgerenda:
〈gubacsapóknál:〉 a vetőkaró két
oldalgerendáját felül összekötő fa. FelsőÝ
ó²dalfa: a szekéroldal felső vízszintes fája.
FelsőÝ rúd: a szűrszabó sátrának tetejét tartó,
legfelül levő vízszintes rúd. FelsőÝ szál: 〈szövésnél:〉
a csép által különválasztott szálak
közül a felső. FelsőÝ szárny: a nyeregnek a
váz alá benyúló oldalrésze. FelsőÝ szorító²karika:
〈gubacsapóknál:〉 a dorong jobb végén
található, kör alakú, fogazott fa; dorongkarika.
FelsőÝ tábla: 〈gubacsapóknál:〉 a körömpő
kézzel mozgatható része.
felsőbőr felsőÝbűr fn Cipőfelsőrésznek
való bőr; felsőrész.
felsőfa felsőÝfa fn Szekérnek az a része,
amelyre a szekéroldalt és a szekéraljdeszkát
rögzítik; símely.
felsője felseje, felsőÝje hsz Vminek a felső
része.
felsőszoba felsőÝszoba fn Tisztaszoba.
felsőszoknya felsőÝszoknya fn Az alsószoknya
fölött viselt szoknya.
felsőtalp felsőÝtalp fn A duplatalp lábbal
érintkező része.
felsővászon felsőÝvászon fn A kárpitos tömőanyagok
elmozdulását gátló rögzítővászon.
felsprajcolt felprájcolt in Felerősített. Az
ó²lnál a tetőÝt a két ágasra felprájcolt gerenda
tartya.
felsrófol felsró²fol i 〈Lámpabelet〉 csavar
segítségével feljebb húz.
felstócolás felstó²colás fn 〈Kékfestőknél:〉
a hígított festékkeveréknek, a kipának az
elkészítése, melynek során az elhasznált indigót
is pótolták.
felstráfol ~ i 〈Tekercses anyagot, ill szalonnát〉
szeletekre, csíkokra vág.
felstrájcol ~, felstrájszol i 〈Pl. kerítést〉 jó
erősre, tartósra készít. Ha ety kerítis hoszszabb
időÝre, nem ety-két évre, hanem fijúágra
kíszült, akkor montuk, hoty felstrájszolták
a kerítíst.
félsukk ~ fn Egy ököllel és kinyújtott hüvelykujjal
mért hosszúság.
félsukkos ~ mn Fél sukknyi, vagyis olyan
hosszúságú, vastagságú, amennyit az ember
ökle és a kinyújtott hüvelykujja kitesz. Félsukkos
fal: a régi nagyméretű tégla szélességének
megfelelő fal, hatcollos fal; félsukk
vastagságú fal.
felsül ~ i Megpirul, pirosra sül.
felsüt ~ i 1. 〈Nap〉 feljön. Nyáron korán ~
a nap. 2. 〈Nap〉 melegen süt. Kilenc ó²rára
már jó² melegen ~ött a nap. 3. 〈Nap esőt,
harmatot〉 felszárít.
felsvengol ~ i 〈Könyvkötő:〉 kenés előtt
anyagot széjjelhúz.
félsz fílsz fn Félelem, ijedség.
felszabadít ~ i Tilalom alól felold. Aratás
után ~ották a határt, az állatok szabadon
legelhettek.
felszabadul ~ i Tilalom alól feloldódik.
Felszabadult a rít, asz jelenti, hogy mán nem
kaszájják, és legelhetnek rajta a jó²szágok.