Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

szappanvíz 746
szárazkapualj
szappanvíz ~ fn 〈Könyvkötészetben:〉 a
grundon található festék széthajtására használatos
szappanos víz; hajtóvíz.
szapul ~ i Megszól, leszól vkit. Sz: Szarja
szapujja: rosszat mond róla. Ö: meg~, szar-~.
szapuló szapuló² fn 1. Szapulókád. 2.
Szapulni való öszegyűjtött szennyes.
szar 1 Ö: el~, le~.
szar 2 fn Sz: Halgat, mint ~ a fűbe: hallgat,
mert érzi, hogy bűnös. Ember a gáton, mint ~
a lapáton: 〈ironikus dicséret〉. Othatyta, mint
eb a ~át: elintézetlenül hagyta. Vaty ~, vaty
kalaposinas: vagy így, vagy úgy, de dőljön el
már a dolog. Addig válogatott, mík ~ akatt a
villára: válogatós lányra mondják. Ojan fösvíny,
hogy a maga ~át is megenné, ha nem
vó²na büdös: nagyon fösvény. Km: Az egygyiknek
a markába ha ~t tesznek is arannyá
válik, a másiknak mek ~rá válik minden a
markába: van, aki a legjobb lehetőséggel sem
tud élni. Szarnak, kárnak nem akad ura: a
kellemetlen dolgoknak nincs gazdája. Ö:
banka~, disznó~, daru~, eb~, koldus~, kovács~,
kusza~, kutya~, légy~, ló~, macska~,
szir~, tyúk~, vas~.
szár ~ fn 1. Az orsó része, melyet egy fapálca
alkot. 2. Cipőnek a lábszárat takaró része.
3. Pipaszár. 4. Az agancs alsó része. Ö:
agancs~, csizma~, csutka~, fék~, feszítő~,
gatya~, gyeplő~, hajtó~, harisnya~, kantár~,
kikötő~, kötőfék~, penna~, pipa~.
szára Ö: keze~.
szárad ~ i Sz: Hogy az akasztó²fán ~nál
meg!: 〈szitkozódás〉. Ö: által~, el~, fel~, le~,
meg~.
száradás ~ fn Aszkórság. Ö: bél~, csecsemő~,
csúcs~, gyermek~.
száradék száradík fn Erdőben álló v. kidőlt
kiszáradt fa. Lábon áló² száradík: kiszáradt,
de a helyén álló fa.
száradt Ö: be~.
száradta in Harmat szárattára: a harmat
felszáradásakor.
szarakodik ~ i Lassan, ímmel-ámmal csinál
vmit. Ö: el~.
szarás ~ fn Km: Nem akarásnak ~ a víge:
az oktalan makacskodásnak meg kell adni az
árát.
száras mn Szárasz cipőÝ: magas, fűzős,
szélén gombolódó, sarokkal ellátott női cipő.
Lábszárat takaró cipő.
száraszt Ö: meg~.
szárasztó szárasztó² mn A liba szárnya
alatt levő hosszú, lapos tollak.
száraz ~ mn 1. Kiszáradt, szikkadt étel.
Hotyha vó²t ety kis szárasz kenyír, akkor
kockára vákta, zsírba mekpírította. Száraz
dunszt: befőtt tartósítása nedvesség nélkül.
Azon forró²n ruhák közé teszem a lekvárt,
tehát ~ dunzba kidunsztolom. 2. Szárasz fa:
több évvel korábban kivágott fa mint tüzelőanyag.
Szárasz tüzelőÝ: szárazfa. 3. Szárasz
köszvíny: nem reumás betegség, hanem az
anyagcsere zavara. 4. Száraz műhej: a műhelynek
az a része, ahol a száraz folyamatokat
végzik a szőrmésbőrrel. 5. Száraz nyírás: a
száraz szőrme lenyírása. 6. 〈Tímároknál:〉�
száraz adagolás: oldatlan cserzőanyagoknak
a cserlébe öntése. 7. 〈Tímároknál:〉 száraz pállás:
kisebb bőrhiba. Sz: Ojan ~, mint a pernye/kó²ró²:
nagyon száraz.
szárazáru ~ fn 1. Liszt, cukor, tésztaféleségek,
fűszerek stb. mint konyhai nyersanyagok.
A ~t a kamrába tartották. 2. Füstölt kolbászféleség.
szárazbetegség szárazbeteksíg fn 1. Tüdőbaj,
ill. a vele járó vészes sorvadás, lesoványodás.
2. Csontfájás, szaggatás.
szárazbőr szárazbűr fn 〈Tímároknál:〉�
száraz, szellős helyen szárított bőr.
szárazereszalj szárazereszajj fn Téglával
kirakott, széles ereszalj. A szárazereszajj alat
nem ázott, nem verte az esőÝ.
szárazétel szárazítel fn Nem főtt étel, pl. a
kenyér, szalonna, kolbász.
szárazfodrosbőr száraszfodrozsbűr fn
〈Tímároknál:〉 nagyon kevés zsírt kapott
fodorított bőr.
szárazig Ö: fél~.
szárazkapualj száraszkapuajj fn Fedett
kapubejáró. A száraszkapuaj be vó²t fedve,