Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

vasfesték 812
vásznoz
vasfesték vasfestík fn Tímároknál: kenyérhéjfőzetből
készült, rozsdás vason kiforrott
festék.
vashordó vashordó² fn Vasból készült
(200 literes) hordó.
vashorog ∼ fn A guba vízből való kiemelésére
szolgáló, vasból készült eszköz, amelynek
végén gomb volt, hogy ráakadjon a guba,
de ugyanakkor ne szúrja át.
vásik Ö: el~.
vasiparos ~ fn Vasiparban dolgozó személy.
Ezeket a vaságyakat csinálta, ijen ~
vó²t.
vaskó vaskó² fn 1. Rossz, életlen kés. 2.
Gyalogszék végébe vert törött késdarab,
amellyel a kukoricát morzsolják.
vaskonyha ~ fn 1. (Vas)tűzhely, takaréktűzhely.
A Inak nem vó²t tornya, a plattya
egyenes. 2. Sütőkemence fölötti tüzelő a pitvarban.
vaskoszorú ∼ fn Fémből készült, időálló
koszorú. Van, aki ~t hozott.
vasláb ~ fn Háromlábú vasállvány,
amelyre a bográcsot akasztják. A ~ra bográcsot,
fazikat, üstöt tesznek.
vasmacska ~ fn Horgony. Ha a vedér
beleesett a kúdba, Ival húszták ki.
vasminta ~ fn 1. Rezezőminta. 2. Cifrázáskor
használt (régebben fából és csontból
is készített) eszköz, amellyel különböző mintákat
(csillag, búzakalász stb.) nyomtak a félig
nyers pipa oldalába.
vasmozsár ~ fn Timsó, vasgálic, rézgálic
és egyéb kristályos anyagok összetörésére
szolgáló törőedény.
vasműves ~, vasmíves fn Vasból használati
tárgyakat, dísztárgyakat készítő iparos. A
~ cifra dó²gokat is tud, kerítíst, vaskaput, az
megírdemelte aszt a szó²t, hogy ~.
vasnyakörv ∼ fn Állatok nyakába való,
vasból készült, felcsatolható pánt. Az állatokra
~et tettek.
vásódik Ö: el~.
vásol Ö: el~.
vásott mn Vásot ruha: elnyűtt, kopott ruha.
vaspályamunkás vaspájamunkás fn Vasúti
pályamunkás.
vasparipa ~ fn 1. Vonat. 2. Mozdony. Nagyapám
monta: a ~ befütyült, mert hallaccott
az álomásrul.
vasráf ~ fn Fakerékre való vasabroncs.
vassimító vassimító² fn Acéllemezből
készült simító, glettelő.
vasszar vaszszar fn Koksz. A vaszszar
könnyű és ritka, a kovácsoknál vó²t.
vasszeg vaszszeg fn Sz: Elrágná a vaszszeget
is: nagyon jó fogai vannak.
vastaga Ö: bélszín~.
vastagétel vastagítel fn 1. Sűrű főzelék. 2.
Olyan étel, amelynek nincs leve. A slambucot,
tísztás kását, paprikás kolompírt is, aminek
nem vó²t leve, monták vastagítelnek.
vastaghús vastakhús fn 1. Lábikra. 2. A
far izmai.
vastagít Ö: fel~.
vastagnyakú mn Vastagnyakú kálomista:
református cívis polgár.
vastagoldal vastagó²dal fn Szarvasmaha
leveshúsnak való, bordás része.
vastagológép vastagoló²gép fn Forgó főmozgású,
gépi előtolású szerszámgép, gyalu,
amely az egy oldalt már megegyengetett faanyagot
pontos vastagságú méretre alakítja.
vastagszik vastakszik i Nő terhes, gyereket
vár.
vastaszító vastoszító² fn Tímároknál: vékony
fakeretbe foglalt acéllemez.
vastégla ∼ fn 1. Túlégetett, erős tégla. A ~
nem piros, hanem sötítszürke, járdács csináltag
belőÝle, mert nem kopik.
vasteknő vasteknőÝ fn 〈Pékségben:〉 kenyértészta
dagasztásához használt, fémből készült
teknő.
vasvályú vasvájú fn Vasból készült itató.
vasvilla ~ fn Sz: Úgy níz rá, mint akit
Ival vettek el az annya aló²l: haragosan néz
rá. Úgy áll a szeme, mint a ~: ua.
vaszárol Ö: ki~.
vásznas Ö: fél~.
vásznoz ~, vásznaz i Vászonnal borítja be
a könyvet.Ö: be~.