Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

tollazás 785
toronyfácán
sokájik szedi magára a gúnyáját. 2. Lustálkodik,
henyén tétlenkedik.
tollazás Ö: csirke~.
tollfosztó tolfosztó² fn Kacsa, liba szárnytollából
készített kenőtoll.
tollpólya tolpó²ja fn Tollal töltött pólyapárna.
tollseprű tolseprü fn Liba, kacsa lemetszett
szárnya. Vó²t egy ijen kis tolseprűm,
amit megöltem kacsát vagy rucát. Sz: Nem
ettem tolseprüt: nem vagyok bolond, nem
ment el az eszem. Illik neki, mint kutya szájába
a tolseprü: egyáltalán nem illik.
toló Ö: fazék~.
tolóágy toló²ágy fn Alacsony, nappalra az
ágy alá tolható, kerekeken mozgó fekvőhely.
Ahon vó²t nyó²c-tíz gyerek, ot mindenüt vó²t
toló²ágy. Ketten is aluttag benne.
tologató Ö: fazék~.
tolonc ~ fn Fogoly, rab.
tolvaj ~ fn Km: Nehéz attul lopni, aki
maga is ~: ti. vigyáz a sajátjára.
tolvajság ~ fn Lopás. Nem bizonyult rá a
~.
tombak ~ fn 〈Rézben gazdag〉 sárgaréz. A
tombak szerszámok anyagául szolgál.
tompa mn Tompa marokkés: a szőrmésbőr
nyújtásához és puhításához használatos
félhold alakú eszköz.
tompora ~ fn Tompor. 〈E/3. stb. birt.
szraggal:〉 tomporája: vkinek a tompora. Úgy
vágok a Idra, hogy vacsorán látot Pilátust!
topa ~ mn/fn I. mn 1. Sánta, bicegő. 2.
Topa lábú: befelé álló lábfejű, emiatt esetlen
járású 〈személy〉. II. fn Befelé álló lábfejű,
emiatt esetlen járású személy.
topán ~ fn Bokáig érő rövid szárú cipő.
Ö: föveg~.
topánkázik Ö: be~.
topolya topoja fn Fehér nyárfa.
topolyafa topojafa fn Topolya.
toporog ~ i Nyugtalanul topog.
toportyánféreg toportyánfíreg fn (rég)
Farkas. A toportyánfíreg rígi szó², még öreganyám
monta.
toporzékol toporzíkol i
torka Ö: kemence~.
torkaszalonna ~ fn Disznónak a toroknál
lévő szalonnája, tokaszalonna.
torkolat ~ fn 〈Rézműveseknél:〉 az öntőforma
beöntőnyílásának a legszéle, eddig töltötték
meg az olvadt rézzel. Torkolatájig mektelik:
öntésnél addig öntik az olvadt rezet, míg
az teljesen megtölti az öntőformát, hogy az
anyag teljesen kitöltse a formát, és jó tömör
legyen.
torlás ~ fn 〈Rézműveseknél:〉 a már leöntött
tárgyon lévő felesleges fémdarabok,
amiket letörtek, lefűrészeltek később, az
egyik ilyen jellegzetes torlás a tüske.
torma ~ fn Sz: Tormát reszel az ó²ra alá:
sok apró kellemetlenséget okoz vkinek.
tornász Ö: elő~.
tornyát-boronyát toronyád-boronyát fn
Hetet-havat, mindenféle zagyvaságot. Összehordot
toronyád-boronyát.
tornyos mn 1. Tornyos ágy: olyan ágy,
amelynek díszes fejvége a lábvégnél jóval
magasabb. A ~ ágynál a fejünk ajját a ~ vígre
tettük, az ezerkilencszázas évegbe vó²d divat.
Tornyos nyoszoja: ua. 2. Tornyos ebídlőÝszekrény:
magas, díszes felsőrésszel ellátott
ebédlőszekrény.
torok ~ fn 〈Fazekasoknál:〉 a mázőrlőkő
része, ahonnan a finomra őrölt anyag kifolyik
egy kis edénybe. Ö: kemence~, pince~.
toroklobbanás toroklobbanás fn (rég)
Lázzal és nyelési fájdalmakkal járó lob a
garatban, torokgyulladás. Hártyás toroklobbanás:
〈a toroklobbanás egyik fajtája〉.
torokmirigysenyvedés torokmiritysenyvedís
fn (rég) 〈Egy betegségfajta.〉
torokrész torokrísz fn A nyak elülső részén
levő szőrmésbőr.
torokszíj ~ fn Kantárnak a ló álla alatt
átkapcsolódó szíja; álladzó, állszíj.
torongy ~ fn A tojásból kikelt csirkén
rajta maradt tojáshéj v. más része a tojásnak.
torongyos ~ mn Olyan 〈csirke〉, amelyiknek
a fenekénél torongy van. A ~ csirke nem
vó²t megírve #ra, hogy magátul kibújjík a
tojázsbul, letaposta rúlla a tojáshéjat az
annya. A ~ csirke mind elfososodott.
toronyfácán ~ fn Magasan repülő fácán.