Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

cserépfedél 132
cserregő
cserépfedél cseréffedél fn Cseréppel fedett
háztető.
cserépfedő cseréffedőÝ fn 〈Cserépből készített〉
cserépfazék befedésére használt fedő.
A cseréffedőÝ a cseréffazikakra pászolt,
agyagbúl ígettík, a fogó²ja ety kizs gomb
vó²t.
cserépfigura cseréffigura fn Agyagból
égetett, embert, állatot stb. ábrázoló dísztárgy.
cserépkanta ~ fn Cserépből készült vízhordó
edény.
cserépkorsó cserépkorsó² fn Cserépből
készült öblös, szűk nyakú tárolóedény. A cserépkorsó²ba
a friss vizet tartották.
cserépmester ∼ fn Fazekasmester.
cserépszilke ~ fn Széles szájú, öblös cserépedény.
A Ibe tartottuk a szilvalekvárt.
cseréptál ~ fn Sz: Cseréptál, ha eltörik se
naty kár: 〈nem nagy értékű tárgy eltörésekor
mondják〉.
cseréptányér cseréptányír fn
cseréptégla ~ fn Agyagból formált és
kiégetett téglalap alapú egyenes hasáb.
cseres ~ mn/fn I. mn 1. Cseres erdőÝ:
cserfaerdő. 2. Cserhéjú 〈dinnye〉. II. fn Cserfaerdő.
Ö: öreg~.
cseresanyag ~ fn 〈Nyersbőr cserzésére
való〉 csersavas anyag. Cseresanyaggal, cserzőÝanyaggal
kíszítettík előÝ a bűrt a tímárok.
cseresvessző cseresvesszőÝ fn 〈Szőlőművelésben:〉
a visszavágott, másodéves termővesszőn,
vagyis a cseren nőtt, kérges héjú
szőlővessző.
cseresznye Ö: fekete~, keserű~, korai~.
cseresznyeváz ~ fn Sz: Ojam, mint ety ~:
rongyos, rosszul öltözött 〈nő〉.
cseresznyézik ~ i Km: Nem jó² urakkal
ety tálbúl cseresznyézni, mer megbök a magjával:
a szegény ember jobb ha kerüli az urak
társaságát, mert csak ráfizet a barátkozásra.
csereszőrű csereszőÝrű mn 〈Juh színének
megnevezésére:〉 barnásvörös.
cserfel ~ i Nyelvel, pöröl. Sokat ~ ez a
menyecske.
cserfes ~ mn 1. 〈Nő, kislány〉 beszédes,
fecsegő. A sog beszídű, bűbeszídű asszonyra
montuk, hocs ~. 2. Nyelves, veszekedős. 3.
Pletykálkodó.
cserge ~ fn Durva, vastag gyapjúfonalból
szőtt takaró. A ~ a hosszú szőÝrű birka
gyapjújábul vó²t.
cserget ~ i 〈Ostorral〉 csattogtat, pattogtat.
Rendesen a disznó²knak ~tünk, hotyha nem
#ra ment, ahova akartuk. Ö: el~.
csergetakaró csergetakaró² fn Cserge.
Nekünk is vó²t kécs csergetakaró²nk, az
eggyik fekete, a másik fehér.
csergetés csergetís fn Ostorpattogtatás.
Nr: A fiatal pásztorok Debrecenben az utcákat
járva hangos ostorpattogtatással, csergetéssel
búcsúztatták az óévet.
cserhajú 1 ~ mn Világossárga hajú.
cserhajú 2 ~ mn Cserhajú dinnye: érdes,
repedezett héjú, bő levű, ízletes sárgadinnyefajta.
cserjelevél ~ fn A tölgy avarja. A ~ a
tőÝtyfa levele, mikor lehull, mikor mán avar.
cserjés ~ fn Kivágott erdőrész, vágás.
cserkel ~ i 1. 〈Fát〉 aprít. 2. Vadat megközelít.
Ö: be~.
cserkelés cserkelís fn A vad megközelítése.
Ö: be~.
cserkelőösvény cserkelőÝösvíny fn Kiépített
és megtisztított ösvény, ahol hangtalanul
lehet a vadat megközelíteni.
cserkész/ik cserkíszik i Cserkel. Ö: be~.
cserkészösvény cserkíszösvíny fn Cserkelőösvény.
cserlé ~ fn 〈Tímármesterségben:〉 bőrök
cserzésére való lé. A bűr hat hónapig ált a
~be.
csermál ~ i Lop, eltulajdonít vmit. Ö: el~.
cserpák ~ fn 1. Fából faragott kis öblös
vízmerítő bögre v. lapát. 2. 4–5 literes, fogóval
ellátott faedény, amelyet gabona meregetésére
használnak. 3. Hosszú nyelű malteroskanál.
4. Fogóval ellátott fejőedény. Nr: A
fejéssel foglalatoskodó juhászt ezzel boszszantották:
Ujuju, a cserpágba szart a ju.
cserreg ~ i 〈Szarka〉 csörgő hangot hallat.
cserregő cseregőÝ fn Madarak elriasztására
használt kézikereplő. A cseregőÝ fábul