Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

kardeszka 415
karikás
engedi, hoty pusztújjík el. 3. Kardalészába
hagy: a) gondozatlanul, elhanyagoltan, veszendőben
hagy. Úty hatyta a főÝggyit, a
kertyit, a házát Iba. b) felügyelet nélkül,
magára hagyottan. Kardalészába hatyta a
gyerekeket, felügyelet nélkül, szabaggyára.
kardeszka ~ fn A tornác korlátjára helyezett
könyöklő deszka.
kardkötő karkötőÝ fn 〈Díszmagyar ruhán:〉
kb. 70 cm hosszú, pozsonyi aranyból
készített, a kard felkötésére szolgáló, négyszögletes
zsinór.
kardtok kartok fn Kardhüvely.
karéj karé, ~ fn/mn I. fn 1. Félkör alakzat.
A jányok karéba áltak. 2. Karéba/Karéjba
kanyarít: 〈pásztor csordát〉 úgy terel vissza,
hogy félkörívben mellé kerül, és a botját elé
dobja v. a kutyáját a csorda elé küldi. A pásztor
ha ~ba kanyaríttya a jó²szágot, akkor
mekcsapja a guja elejit, a bottyát vagy a
kutyáját elibe küldi. II. mn 1. Félkör alakú
〈szelet〉. Aggyál ety karé kenyeret vagy ety
sulák kenyeret, mert a karét suláknak is monták!
2. Ilyen mennyiségű. Vágj ety karé kenyeret,
monta az uram, hogy vágjál nekem
anyám, ety ~ kenyeret.
karéjos mn Karéjos ró²zsa: stilizált rózsaminta,
amely közepétől kezdve koncentrikusan
egymás fölé hímzett ívekből, rózsakontúrokból
áll.
káresz ~ msz Sz: Káresz a/e kúresz,
ahogy lessz, úgy lessz: 〈szójáték〉.
karfa Ö: fűrész~.
kárhozik Ö: el~.
kárhoztat kárhosztat i 1. Bosszant, dühít,
káromkodásra ingerel. Mit kárhosztatod az
embert? 2. Okol, hibásnak tart. ŐÝt kárhosztatom,
hogy rosz lett ez a fijú. 3. Rosszat
mond vkiről. Mindik csak engem kárhosztat,
rosszat mond rullam.
karicsál ~ i 1. 〈Tyúk〉 kárál. A fijatal jérce
sokat ~. 2. Fecseg, karatyol.
karicsol ~ i Karicsál.
karika ~ fn 1. Kicsapja a It: karikás
ostorral cserdít. 2. Cérnaorsó. 3. Az orsó
végére helyezett fakorong (orsókarika), amely
lendítősúlyként szolgál. 4. 〈Jelzőként:〉 vhány
orsót kitevő. Vettem két ~ fekete cérnát. 5. A
tűzhely v. kemence főzőlapjának nyílásait
fedő lapos karika. Rendesen három ~ járt
eggy ijen főzőÝjukra: kiskarika, közepsőÝ
karika, natykarika. 6. Ablaktábla, ablaküveg.
Betörtek a gyerekek ety It. 7. 〈Nyomtatáshoz〉
6–8 v. még több ló egybefogásával kialakított
fogat. 8. 〈Jelzői használatban:〉 ety ~ dohány:
ilyenre fűzött dohány. 9. 〈-ba v. -ban ragos
alakban hsz-szerűen:〉 körbe v. körben. Karikába
álnak: körbeáll. 10. 〈-ra ragos alakban
hsz-szerűen:〉 Karikára vet: kerítőhálót kör
alakban vet ki. Sz: Úgy rohan, mintha It kergetne:
〈pl. osztályteremből diákcsoport〉 rendetlenül
megy ki. Ö: ablak~, agy~, cérna~,
cín~, dorong~, fa~, fék~, felhérc~, forgó~,
gyeplő~, hámfa~, hám~, hát~, hatlólánc~,
jászol~, lánc~, lőcs~, makk-~, mosó~, nyakló~,
nyakszíj~, nyüst~, orsó~, platt~, sallang~,
sallangó~, strájfa~, széles~, szorító~,
szűgy~, vége~, váll~.
karikaagyag ~ fn 〈Fazekasoknál:〉 a taposás
során keletkezett, egymásra rakott agyagcsomó.
karikádzik karikáddzik i 1. Karikázik,
karikát bottal hajt, karikával játszik. A gyerek,
ha karikával jáccott, #ra montuk, ~. 2. Forgó
csigát ostorral pörget. A kisfijúk karikáctak,
vó²t ijen kis csiga, és ijen kis ostorral csapták,
és ojan gyönyörűen tutták ezek a kisfijúk
csapni az ostort, hocs csak uty pergett az a
kisz szerkentyű.
karikaláb ~ fn Ó-láb.
karikalábú ~ mn Ó-lábú.
karikás ~ mn/fn I. mn Karikázs darab:
lószerszám részeként olyan szíjdarab, amelyen
karika van. Karikás kantár: olyan kantár,
amelyen csatok helyett karikák vannak. A ~
kantár debrecenyi kantárfajta vó²t. Karikás
ostor: forgókarikával ellátott, rövid nyelű,
hosszú csapójú, szíjból font, cifra ostor.
Karikázs zabla: két részből álló zabla, két
végén zablapálcával és zablakarikával. II. fn
Karikás ostor. A csikó²soknak is ~uk van,
amivel taníttyák a lovakat, hogy leűjjöm meg
lefeküggyön. Ö: forgó~, kondás~.