Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

csont-bőr 144
csóré
meksemmisült. 2. Ember. Vín/Örek ~: idős
ember. Rosz ~: (tréf) pajkos gyermek. Sz:
Csak a ~ meg a bűr: nagyon sovány. A csontyát
a bűre tartya össze: ua. Tán ~ van a hasadba:
〈annak mondják, aki nem akar vmiért
lehajolni〉. Lerágja a ~rúl a húst: fösvény,
takarékos. Km: Csonton terem a hús: (tréf)
〈vigasztalásként mondják, ha kevés hús van a
levesbe tett csonton.〉 Ö: borda~, cifrázó~,
csint-~, dörzs~, eb~, gám~, gerinc~, hajtogató~,
ina~, rádörzsölő~, sarkantyú~, slussz~.
csont-bőr csom-bűr mn Nagyon sovány.
csontfog ~ fn Maradandó fog.
csontfűrész csontfűrísz fn Csontvágó fűrész.
csontgümőkor csondgümőÝkó²r fn (rég)
Csonttuberkulózis.
csontgümősödés csondgümőÝsödís fn
(rég) Csonttuberkulózis.
csontol Ö: be~, le~, rá~.
csontos Ö: csintes-~.
csontosodás Ö: gög~.
csontosodik Ö: meg~.
csontszú Ö: fő~.
csontú Ö: madár~.
csontüszkösödés csontüszkösödís fn A
csont üszkösödéssel járó megbetegedése.
csontvágó mn/fn Csontvágó² fűrísz: erősebb
állati csontok elvágására való fűrész.
Csontvágó² balta/bárd: erősebb állati csontok
elvágására való eszköz. Sz: Felírni a csontvágó²val:
feléri ésszel.
csopák ~ mn Csopák szarv: rövid, lefelé
csüngő szarv;
csoport ~ fn Termelőszövetkezet(i csoport).
csór csó²r i Lop. Eszt rígen is monták,
hocs csó²r, lop.
csorba ~ mn Csorba szájú: a) nyúlajkú.
b) ferde szájú. c) törött, sérült szájú 〈edény〉.
Én ösmertem eggy ojan embert, a Hortobágyon
vó²t számadó², aki ~ szájú vó²t,
mert ellőÝttík a száját.
csorbacsík ~ fn Hiányos fogazatú gyerek.
Sz: Csorbacsík, minden szarba belecsíp:
〈törött fogú gyermeket gúnyoló versike〉.
csorbóka csorbó²ka fn Tejnedvet tartalmazó,
sárga fészkes virágú gyomnövény. A
csorbó²kát a disznó² meg a nyúl is nagyon
szereti. Km: (Hotyha az) Isten nyulat teremt,
csorbó²kát is teremt neki (hozzá): az Isten
gondoskodik a teremtményeiről.
csorda ~ fn Együtt legeltetett, de nem a
legelőn éjszakázó szarvasmarhák csoportja. A
szarvasmarhát kivertík a Ira. Sz: Elkűtte a
fűsűt a Ira: (gúny) 〈borzas, fésületlen nőre
mondják〉. A Ira ment a fűsű: ua. Ö: borjú~,
fehér~, fejős~, vágó~.
csordabehajtás ~ fn A tehéncsorda esti
hazahajtása. Írdekes az, amikor a csorda
bejön ~kor. Már várták a csordát, akkor
kinyitották mindenütt a kaput, nem kelletett a
tehenet betérigetni, asz tutta, befordút a
kapun.
csordadelelő csordadelelőÝ fn A csorda
déli pihenő, delelő helye a legelőn. Úty tizenkét
ó²ra fele a csordát odahajtották a vájura,
és akkor azok ot jó²t ittak, meg le is heverettek
a csordadelelőÝn.
csordaeresztés csordaeresztís fn A tehéncsorda
reggeli kihajtása. A csordaeresztís
reggel korán vó²t, jött a csordás, a karikással,
csergetett, és engettík kifele a teheneket.
csordahajtás ~ fn A tehéncsorda reggeli
kihajtása és esti hazahajtása. Rígen itt is vó²t
~, még a mi tehenünk is járt csordára.
csordajárás ~ fn 1. A csorda kitaposott
útja. 2. A csorda legelője.
csordakút ~ fn Szarvasmarhák itatására
való kút a legelőn.
csordanyomás ~ fn Csordalegelő.
csordás ~ fn A csordát őrző pásztor. A ~,
aki őÝriszte a marhát. Ö: borjú~.
csordásgyerek csordázsgyerek fn Gyereksorban
levő tehénpásztor.
csordogál ~, csurdogál i Lassan csorog.
csordul ~ i Folyni kezd. Sz: Ha nem ~,
cseppen: ha szegényesen is, csak megélünk.
csóré csó²ré, csó²ró² mn/fn I. 1. mn
Szegény 〈ember〉. 2. Elhanyagolt külsejű. 3.
Nehéz, küzdelmes 〈élet〉. Mer hogy ijen
csó²ró² íletet íltem. II. fn 1. Cigány(fiú). 2.
Erősen barna ember. Ö: hepre~, hipri~.