Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

kacsa 400
kaka
tyúja. A kaszán a kismankó²ra meg a nagymankó²ra
is montuk, hoty ~.
kacsa ~ fn Sz: Nyeli, mint ~ a nokedlit:
mohón nyeli, habzsolja. Ö: cigány~, csali~,
meg~, tojó~.
kacsaitató kacsaitató² fn Kacsák itatására
használt mázatlan cserépedény.
kacsaorrú mn Kacsaó²rú acél: a kacsa
csőrére emlékeztető, tűz csiholására szolgáló
acéldarab.
kacsasíp ~ fn A vadkacsa hangját utánzó
síp.
kacsari 1 ~ mn Szürke színű 〈szűrposztó〉.
kacsari 2 ~ fn 〈Gúnyos, lekicsinylő megszólításként:〉
Úgy ám, ecsém, ~!
kacsatalp ~ fn Lúdtalp.
kacsázik ~ i Vadkacsára vadászik.
kacshajtás ~ fn Szőlő, dohány fattyúhajtása.
kácsi ~ fn 1. (gyny) Kalács. 2. (gyny) Kenyér.
3. (gyny) Hold.
kácsingózik kácsingó²zik i Áhítozva megkíván
vmit.
kácsint ~ i Kácsint vmire: vmit nagyon
kíván, vmit nagyon szeretne.
kacska ~ mn 1. Görbe, elnyomorodott, ill.
csonka kezű, ujjú 〈személy〉. 2. Görbe, nyomorék
〈kéz, ujj〉. A ~ csúfnév is vó²t, Kacska
Nagy Jó²ska, nem vó²t meg minden ujja.
kacskaringó kacskaringó² fn Hosszúra
nyújtott, fonott sült tészta.
kacsó kacsó² fn Kisgyermek kezefeje.
Add ide mán a kis kacsó²dat!
kacsol ~, kaccsol i 〈Szőlőt〉 fölösleges
kacsoktól és hajtásoktól megtisztít. Ö: le~.
kacsolás ~, kaccsolás fn Szőlő hajtásának
levágása.
kád ∼ fn Sz: Ojan kövér, mint ety keverítet
~: nagyon kövér, széle-hossza egy. Ö: festő~,
hamus~, hűtő~, kalló~, keverítő~, lugzó~,
meszes~, motollás~, taposó~, ülő~, zúzó~.
kadarcs ~ fn Természetes vízlevezető
árok.
kádencia kádencija fn (rég) 1. Csattanós,
gyakran ritmusos mondás. Eszt a szó²t, hoty
kádencija gyakran hallottam rígen, gyerekkoromba.
2. Felmondott lecke, vers, ill. rövid
történet. A kádencija nagyon örek szó², nagyanyám
használta, ha például valaki elmesélt
valamit, vaty ha elmontam egy rövid verset,
Kati elmonta a kádenciját. Vagy leckére is, ha
felmontam neki: Kati felmonta a kádenciját.
Sz: Mindenre tut kádenciját: mindenre van
vmi elmés megjegyzése, találó magyarázata.
káfol ~ i 〈Kovács〉 lapít, tompít vmit.
Ráfhúzásnál monták, hoty ~. Ö: be~.
kahol ~ i Köhög, köhécsel. Ö: kehel-~.
káin kájin mn Olyan 〈anyajuh, tehén〉,
amelyik nem szoptatja újszülött bárányát, borját.
Ez a bárány kájin a fijával szembe. Tehémbe
is van kájin, amék elrugja a bornyút
maga aló²l, ha szopni akar.
kajabál ~ i Kiabál. Rendesen az anya ~ a
gyerekre.
kajács ~ mn Ferde, görbe. Nem jó²l álítottad
be aszt az ablakot, ~. Kajács körmű: hibás
körmű 〈ló〉.
kajafintás ~ mn 〈Főleg〉 edény széle: görbe.
kajfétás ~ mn Bolondos, szeleburdi. A ~
csag beszíl összevissza.
kajla ~ mn Görbe. Kajla szarvú: szétálló
és lefelé görbülő szarvú. Szarvasmarhába,
jobban a magyar juba töb vó²t ~. Kajla lábú:
görbe lábú 〈ember〉.
kajlódik Ö: el~.
kajmós l. gajmós
kajol ~, kajel i Eszik. Sz: Abbúl nem ~sz!:
azt nem kapod meg, arra ne is számíts! Ö:
be~.
kajsza ~ mn 1. Görbe, ferde. A kazal is
lehetet ~ meg a fa is. Kajszára vág: kenyeret
ferdén vág. Ha a kenyeret vákta, és kiszalad
belőÝle a kés, akkor Ira sikerűt vágni. 2. Kajszán
jár: hibásan jár, lábával kaszálva megy.
kajszin ~ fn Kajszinbarack.
kajszinbarack kajszímbarack fn Sárgabarack,
kajszibarack.
kajtat ~ i 1. Keresgél, kutat. 2. 〈Vadászeb〉
keres, kutat, felhajt. Ö: fel~, össze~.
kajtatóeb kajtató²eb fn Olyan kutyafajta,
amely felveri a vadat.
kaka ~ fn Sz: Nem szar, ha ~: a lényeg
ugyanaz, csak enyhébben van megnevezve.