Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

prunkuj 689
puhítószer
prunkuj ~ fn 1. (tréf) Kisgyerek. Gyertek
előÝ ~ok! 2. Oláh cigány.
pruszli l. pruszlik
pruszlik ~, pruszli, puszli fn 1. Testhez
simuló, kivágott, elöl fűzött női mellény. Űk
maguk vartak ijen kis ruhácskát, vagy ijen
~ot, úgy monták. A bűveb, vastagap ~ot télen
viseltík, a hátába különösen vastag bélís vó²t.
2. Főként posztóból készített, rendszerint
magasan záródó, gyakran fémgombos férfimellény,
lajbi. Sz: Teleette magát, mint puszli
Szabó²: —. Ö: kis~.
prüssszentőfű prüsszentőÝfű fn 〈Gyógynövényféle:〉
fehér hunyor [Helleborus albus].
puca ~ fn 1. Kisfiú hímvesszője. 2. Mákos
~: mákos nudli. Sz: Nincs vír a Ijába: gyáva.
pucc ~ fn 1. Hivalkodó, cifra, feltűnő
öltözék, öltözködés. 2. Pudzba vágja magát:
egykettőre felöltözik, elkészül.
puccos ~ mn 1. Feltűnően, cifrán öltözködő.
2. Divatos. Ű a lekpuccosabb a többi
köszt. Ö: picces-~.
pucér pucír mn Meztelen.
puci ~ mn 1. Szőrtelen. Puci pofájú: pofáján
szőrtelen birka. Hát mejjik mijen, van
hosszú szőÝrű, kurtáp szőÝrű, van ~ pofájú,
szőÝrös pofájú. 2. Lenyírt 〈birka〉. Hogy a ~
bűrivel ne fázzík meg, azír nyírjuk hamarább.
3. Gyér szőrzetű juhfajta. A plezittel az a baj,
hogy a nyakájig ojam ~. 4. Meztelen. Odajöt
hozzám majnem ~n.
pucni ~ fn 〈Diszítőkovácsoknál:〉 kieső
hulladék. Ráverünk a kalapáccsal, hogy a ~
kiessen.
pucol pucul i 1. Tisztít, tisztogat. ŐÝ cipőÝt
pucult a Pijac uccán. 2. Megtisztít. Ha
tompa kések vannak a kaszafejen, puhíttyák és
nyújtyák, ha élesek, vékonyíttyák és pucojják
a bőrt. 3. Vmely főzelékfélét hámozva,
kaparva v. héjából kifejtve, fogyasztásra nem
alkalmas részeitől folyamatosan megfoszt,
tisztít. Ö: el~, ki~.
pucoló pucoló² fn Mézeskalácssütő-forma
készítésekor használt vésőszerű eszköz.
pucolókés puculó²kés fn Disznóöléskor a
perzselt disznó bőrének tisztítására, kaparására
használt kés.
pucos pocos mn Szőrtelen v. egészen rövid
szőrű 〈állat, pl. kölyökmacska v. -kutya〉.
pudli ~ fn Árus asztal; pult.
pudlifa ~ fn Az asztallapot tartó L alakú
deszka, mely biztosítja a pult emeletességét.
puff 1 ~ fn Női ruha ujjának felső részén
levő buggyos rész.
puff 2 ~ fn Csizmatalp szélének fényesítésére
használt, fából készült csizmadiaszerszám.
puffad Ö: fel~.
puffadt puffatt mn Sz: Ojam, mint a
puffad bíka: felhúzta az orrát.
puffancs ~ fn 〈Egy fánkféle.〉 A ~ot hík,
kelt tísztábul sütik f#ró² olajba.
puffol ~ i 〈Tímármesterségben:〉 a másodolás,
vagyis a cserzett bőr másodszori
kisimítása után a bőr színes rétegét legyalulja.
Ö: ki~, le~.
puffoló puffoló² fn 〈Tímármesterségben:〉
a már kisimított bőr színes rétegének legyalulásához
való, fába ágyazott, kétoldalt kiélezett
acéllemez.
puffos ~ mn Buggyos ruha(ujj). Puffos
ujjú ruha: női ruha, ujjának felső részén kiöblösödő
résszel.
pufók pufó²k mn Olyan 〈madár〉, amelynek
a fején kétfelől sűrű, gazdag pihézet nőtt.
Van pufó²g galamb mek pufó²k csirke is.
pugli l. pukli
puhakötés puhakötís fn 〈Könyvkötőknél:〉
kartonfedélbe készült kötés.
puhás ~ mn Kissé puha. A pite jó² ~
tíszta.
puhatalpú mn Puhatalpú bocskor: puha
talprésszel ellátott, szíjjal felerősíthető kezdetleges
lábbeli. Puhatalpú bocskort a kondások
viseltek.
puhé Ö: csihé~.
puhít ~ i Lágyít. Ha kicsit kemíny a bukta
dió²tőÝtelíke, barackízzel puhíttyák. Ö: át~,
meg~.
puhítás Ö: át~, vissza~.
puhítószer puhító²szer fn Olyan vegyi
anyag, amely a kemény felületű bőröket hajlékonnyá,
feldolgozásra alkalmassá teszi.