Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

láng 518
lány
v. négyélű, rombusz keresztmetszetű ár; madárnyelvű
ár.
láng lang, ~ fn 1. Lángot csap/vet:
hirtelen láng keletkezik, fellobban. Ha még
vó²d benne szesz, akkor ~ot csapot, felrobbant.
Fejjeb/Lejjeb veszi a ~ot: petróleumlámpa
belét nagyobbra, ill. kisebbre állítja.
2. Lángja: a java, a színe vminek. Mindenféle
vetemínynek az elsőÝ szedíse a ~ja, például a
baracknak, az almának a naggya, a java,
vagy a lisztnek a java, a lángliszt. 3. A liszt
java, lángliszt. Fátyolszitán szitáták ki a lizbül
a ~ját. Sz: Hogy a tűz ~ja vessen fel!: 〈átok〉.
Úgy nyomul kifele, mint a lang: 〈ti. az erjedő
must a hordóból〉. Nagyobb a füstye, mint a
~ja: nagyobb a híre, mint a valósága. Ö:
borszesz~, szesz~.
langaléta ~ fn Magas, erőtlen, sovány
ember.
langall ~ i 1. 〈Testrész〉 sebtől, láztól, csípéstől
tüzel. De paprikás vó²t ez az ítel, most
is langal tülle a szám. 2. Lángol. Ö: el~, ki~.
langalló langalló², langaló² fn 〈Főként a
kemence bemelegítéséhez használt,〉 könynyen,
jól égő tűzrevaló, aprófa, forgács, szalma,
kukoricaszár stb. A száraz venyige, az
apró² gaj vagy a csutkaízik a jó² langalló².
Utó²jára eszt vetik a tűzre, ami gyorsan íg.
langallós langalló²s mn Lángoló, lobogó.
lángelő lángelőÝ fn Vékonyra nyújtott,
keményre sütött tészta, amelyet leforrázva, túróval
ízesítve fogyasztanak; darunyak.
lángliszt ~ fn A legfinomabb liszt, a liszt
java. A ~ a lisztnek a jova, mikor szitáltak,
fátyolszitán szitáták a lángját, a vó²t a lekfinomab
liszt.
lángol Ö: el~.
lángoló lángáló² fn Könnyen éghető tűzrevaló.
langyít Ö: meg~.
lanka ~ fn Domb enyhén lejtős, sík vége.
lankad Ö: le~.
lankás ~ fn Vizenyős, enyhén dimbesdombos
földterület.
lantol Ö: el~.
lantorna ~ fn 1. Kiszárított állati hólyag
ételesfazék, befőttesüveg lekötésére. 2. 〈Befőttkötöző〉
hólyagpapír.
lantornapapír ~ fn Befőttesüvegek lekötésére
való hólyagpapír. A ~ral a cukrozs
befőÝtteket kötöttük le.
lány jány, ~ fn Jányom: a meny megszólítása
v. megnevezése az anyós részéről.
Sz: As se tutta, fiju-í vagy jány: nagy zavarban
volt. Ennek a fülibe peselnek a jányok:
〈fiatalemberről:〉 csúfot űznek belőle. Ez után
utánapeselnek a jányok: 〈fiatalemberről:〉 ti.
nagyon tetszik a lányoknak. Jányomnak mondom,
(oszt) menyem ércsík/ércsen rulla: nem
az érintetthez, hanem máshoz intézi korholó
szavait. Jányom, nem menyem, menyem, nem
jányom: a vér szerinti kapcsolat az igazi.
Menyem nem jányom: ua. Km: A jánt mécsvilágnál/lámpavilágnál,
búzát harmaton nem
kel nízni: 〈ti. akkor szebbnek látszanak〉. MegnőÝ
a jány az ágy alatt is: általában annak
felelik, aki csodálkozik rajta, hogy milyen
nagyra nőtt a lány. MegnőÝ a jány, ha az ágy
alá bútattyák is: ua. Ha a jánt a pad alá
dugják, akkor is megnőÝ: ua. Várt jány várat
nyer: sokszor az a lány jár jól, aki nem siet a
férjhez menéssel. Nízd meg az annyát, vedd el
a jányát!: az anyáról megítélheted, hogy
milyen feleség válik a lányából. Ne mennyík
fírhe a jány, mík sütni-főÝzni nem tud: míg
meg nem tanulta a gazdaasszonykodást. Akkor
kell adni a jánt, mikor kírik: nem kell sokat
válogatni a kérőkben, mert végül nem
megy férjhez a lány, pártában marad. Dó²gos
asszonynak rest a jánya, rest asszonnak dó²gos
a jánya: ti. a dolgos mindent maga szeret
csinálni, így mellette ellustul a lánya, de a rest
asszony hamar munkára szoktatja a lányát.
Nr: Ahon sok jány vó²t, ot mindig a legöregebnek
kelletet hoty fírhe mennyík. Mer
amík fírhe nem ment, addig nem atták a
másikat. — A jánnak nem szabat fütyöríszni,
mert sírnak az angyalok. — A jánnak nem
szabat fakanállal enni, mert akkor natyszájú
anyó²sa lessz. Ö: csizmadia~, kávés~, kiverő~,
növendék~, nyoszolyó~, szedő~.